Isten-élmény és agyműködés

Isten létezése nem tudományos kérdés, ez tudományosan nem vizsgálható. Ki így, ki úgy gondolja. Ami vizsgálható, az a vallásos élmény alatt lejátszódó agyi folyamatok. Ahogy a látás során lejátszódó agyi történések elemzése nem vonja kétségbe a látott dolog létezését, úgy a vallásos élmények során aktiválódott agyterületek vizsgálata sem arról szól, létezik-e az, amiben valaki hisz. Ha különféle ingerlésekkel vizuális vagy vallásos élményt vagyunk képesek generálni, ez megint csak nem vonja kétségbe azt, hogy ne létezne a látott világ csak úgy magában is, vagy ne létezne a hit tárgya az ingerléstől függetlenül is.

Számos epileptológus felfigyelt az elmúlt évszázadban arra, hogy temporális epilepsziások közt gyakori az elmélyült vallásos-filozofikus érdeklődés. Híres példa erre Dosztojevszkij is, akit mély vallásosság és egyfajta küldetéstudat jellemzett, s közismerten temporális epilepsziában szenvedett. A félkegyelmű című regényében saját rohamélményeit írta meg.

David Bear és Paul Fedio 1977-ben azt vizsgálták, vajon a jobb és a bal féltekei temporális epilepsziás fókuszt mutató személyek rohamok közti (interiktális) személyisége különbözik-e. Arra a következtetésekre jutottak, hogy míg a különös szexuális szokások, a depresszív hangulat, emocionális labilitás, agresszivitás inkább a jobb féltekei temporális epilepsziásokat jellemezte, a bal féltekei temporális epilepsziásoknál erős vallásos és filozófiai érdeklődés volt megfigyelhető, amely párosult a személyes küldetéstudattal, a fokozott lelkiismerettel és önvizsgálattal, s hajlamuk volt arra, hogy a dolgok "mögé lássanak", vagyis a világ rejtett értelmét keressék. A kutatók a jelenséget azzal magyarázták, hogy az ismételt epilepsziás kisülések hatására bizonyos idegsejtcsoportok közt hipererős, könnyen aktiválódó kapcsolat alakul ki.

Vilayanur Ramachandran 1998-as megfigyelései szerint temporális lebenyepilepsziások komplex isten-élményekről számoltak be. "Végül megértettem mindent, mi miért van. Ez volt az a pillanat, amire egész életemben vártam. Hirtelen mindennek értelme lett" - írja egy betegét idézve Ramachandran. Egy másik élményleírás: "Emlékszem, egy vakító fényt láttam magam előtt. A földre zuhantam, és azt kerestem, honnan jön a fény." Ebben az eksztatikus állapotban a páciens kristálytisztán megértette az istenséget. Ramachandran vizsgálta temporális epilepsziás betegekben, milyen erős bőrelektromos választ adnak különböző szavakra. Azt találta, hogy míg a szexuális jelentésű szavakra és képekre a szokottnál gyengébb, a vallásos jelentésű szavakra viszont szelektíven erős választ adtak. Ramachandran végkövetkeztetése: "Az emberi agyban olyan körök vannak, amelyek involváltak a vallásos élményben, és némely epilepsziás betegben ezek válnak hiperaktívvá."

Mesterséges isten-élmény

Nem árt ismét előrebocsátani: sem a fentiek, sem az alábbiak nem isten-cáfolatok, hanem a vallásos élmények alatt létrejövő idegi folyamatok vizsgálatáról szólnak. Korábban az evolúciós tanokat is istenkáromlásnak tekintették, ma már az egyház is elfogadja a tanokat. Felvilágosult teológusi körökben az "isten-modul" feltevést éppen hogy Isten-bizonyítékként kezelik, és a vizsgálatokban ferences rendi apácák és tibeti papok is részt vettek.

Eugene d'Aquili és Andrew Newberg agykutatók vizsgálatait apácák és buddhista papok vallásos meditációja alatt végezték, s arra következtettek, hogy a vallásos révület alatt a tarkólebeny egyik tekervénye mindig "kikapcsol".

Egy másik izgalmas kutatási irányt Michael Persinger kanadai kutató neve fémjelzi. Ő a koponyacsonton keresztül igen erős, pulzáló mágneses erőteret alkalmaz a jobb halánték és tarkólebeny találkozási területe fölött, s ennek hatására - neveltetéstől függően - különféle vallásos-misztikus élmények keletkeznek. Mohamedánok Allahot, keresztények Istent, ufóhívők pedig az idegenek jelenlétét élik meg.

Szendi Gábor