Gyerekes kapcsolatok

Ha dugába dől egy ígéretesnek tűnő, hosszú párkapcsolat, az minden életkorban trauma, ám az újrakezdéshez, minél idősebbek vagyunk, annál több bátorság szükségeltetik - különösen, ha a hátrahagyott kapcsolatban gyermek is van. Elfogadni a párunk gyerekét vagy elfogadtatni a sajátunkat egy új szerelemben, nem egyszerű egyik félnek sem. Hogyan alakítsuk ki a közös életet úgy, hogy az összecsiszolódás közben senki ne sérüljön? A szakemberek szerint ehhez kompromisszumkészségre, ön- és társismeretre - és legfőképp türelemre van szükség.

Nagyon fontos kérdés, és a jövendőbeli boldogsághoz is sok köze van, hogy vajon hogyan jön ki egymással a gyerek és a számára idegen felnőtt, aki azonban a papa vagy a mama társa.

Réka azt kérte a férjétől, hogy legyen együttműködő, cserébe ő is ezt ajánlotta fel.

"Ha a férjem kisfia szemtelen velem vagy megbánt valamivel, általában azonnal közlöm vele, hogy mi nem tetszik és megbeszéljük, de ha ez nem elég, akkor bevonom a páromat is, és elvárom tőle, hogy tegye helyre a dolgokat. Én ugyanígy teszek a lányommal. Mindkét gyereknek tisztelnie kell a kapcsolatunkat, de ettől még elmondhatják, ha gondjuk van valamelyikünkkel."

Anna maga próbálja meg kezelni a fia és az élettársa közti összezörrenéseket, saját bevallása szerint is sokszor a gyereket inti türelemre, mert nem akarja, hogy a férfi azért hagyja el őket, mert a srác szemtelen.

Zsuzsa viszont úgy érzi: felesleges párja lányával bármilyen konfliktusba keveredni, mert abból úgyis csak az lesz, hogy ő húzza a rövidebbet.

"A kedvesem nagyon elnéző a gyerekkel. Mindig nekem kell csöndben maradnom vagy fejet hajtanom, mert különben még mi is jól összeveszünk azon, hogy miért nem vagyok engedékenyebb."

Gábor viszont az első, a gyerek által párja ellen kezdeményezett feszültséget csírájában elfojtotta. "Nem volt túl jó érzés a gyerekem ellen fordulni, de azonnal megtanulta, hogy hol vannak a határai a feleségemmel szemben, muszáj volt ugyanis elfogadtatnom vele, hogy Kriszta a társam, és nem engedhet meg vele szemben bármit magának."

Kényes egyensúly

Tóth Olga azt mondja: az ilyen viszonyokban is, akárcsak a szülő-gyerek kapcsolatban naponta kell új problémákkal szembe nézni és szintén milliónyi megjelenési formája van a két fél közti konfliktusnak, ezért aztán itt is nagyon nehéz általános bölcsességet mondani. A gyermekével egyedül maradt nő sok esetben megpróbál társának kedvezni, csak hogy megtartsa, ez éppúgy rossz, mint a "gyerekért mindent" felkiáltással állandóan azáltal súrlódni a kapcsolatban, hogy az "ő vérét" nem lehet leszidni.

"Itt is vékony a határvonal jó és rossz magatartás között. Ha a gyerek és a partner nem tudja megoldani a problémákat, az édes szülőnek is kezelnie kell a dolgot. Egyrészt itt is fontosak a gyerek szempontjai, másrészt viszont az is, hogy a kicsinek a maga életkori szintjének megfelelően megtanítsuk, hogy a szülő is egy ember, akinek saját vágyai vannak és neki is jogos igénye, hogy legyen társa."

Tóth Olga ismét egy példával érzékelteti a kényes egyensúlyt.

"Ha az általam választott férfi vagy nő, akár durva vagy utálatos a gyerekemmel minden ok nélkül és azt a lányom vagy fiam nehezményezi, jelzi, akkor azt igenis figyelembe kell venni, nem úgy, mint azt a fajta gyermeki önzőséget, hogy például nem tetszik a párom kocsija vagy az, ahogy öltözik."

A kedvesség: árulás

A gyerek és a nevelőszülő közti konfliktusnak szintén ezernyi oka lehet, de a leggyakrabban a másik szülő ellenszenvéből fakad. A szociológus szerint a legnagyobb baj, hogy a legtöbb házasság vagy kapcsolat nem úgy ér véget Magyarországon, hogy rendezett viszonyok, elvarrott szálak vannak, hanem sokszor a két különvált szülő között is tapintható a feszültség.

Ennek első számú kárvallottja a gyerek lehet, majd az ő viselkedése miatt bármelyik fél következő kapcsolata.

"A gyermek próbál a szüleinek megfelelni, és ha azt látja, hogy anyám utálja apám barátnőjét, vagy fordítva, ő is kevésbé meri kedvelni."

Ezt megerősíti a gyermekpszichológus is, aki azt mondja: "a gyerek egyenesen a másik szülő elárulásának érzi, ha ő kedves, vagy szeretni próbálja az új felet".

Vekerdy Tamás véleménye, hogy ilyen esetekben célravezető lehet, ha a gyerek és a szülő kapcsolatából a harmadik fél kissé visszahúzódik, és megvárja, amíg a gyerek nyitni kezd felé.

Ön- és társismeret, konfliktuskezelés

A szociológus szerint nem tanultuk meg, hogy hogyan kezeljük egy olyan kapcsolatot, ami bár már nem kívánatos, a közös gyerek miatt fent kell tartani.

"Ön- és társismeretet, konfliktuskezelést kellene tanulnunk. Hogyan oldjunk meg olyan problémákat, amelyek még nem végzetesek, de vitát szülhetnek? Hogyan vitázzunk úgy, hogy közben meg is hallgassuk a másikat? Kommunikációs technikák ezek, amelyeket egyszerűen nem tudunk eléggé, vagy egyszerűen nem is gondoljuk, hogy ezeket lehetne használni."

Tóth Olga említi, hogy nyugati országokban már rengeteg olyan klub vagy önismereti csoport létezik, ahova bárki elmehet mindenféle adminisztráció nélkül, találkozhat hasonló sorsú emberekkel és az ott szerzett tapasztalatokat, hallott tanácsokat le tudja fordítani a saját életére és talán hasznosítani is tudja.

Fehér Mariann