Tanuld meg elengedni a gyermeked!

Várjuk leveledet a gyermeknevelés, gyermekvárás témakörökben. Akkor is írj bátran nekünk, ha gyermekednek vannak lelki gondjai. Sződy Judit pszichológus segíti munkánkat. A hozzá érkezett levelekből és Judit válaszaiból gyűjtöttünk össze egy újabb csokorra valót.

Szeretném tudni, hogy te mit tartasz helyesnek a gyerkőc szempontjából a következő esetben.

A kislányom elmúlt 1 éves, és még mindig szopizik, ez azt is jelenti, hogy nélkülem talán maximum 3 órát töltött, azt is családtaggal. A barátnőm a kisfiát (1 éves) viszont már 5 hónapos kora óta bébiszitterre hagyja heti 3 alkalommal, mert vissza kellett mennie dolgozni. Ők a hétvégére is gyakran a nagyszülőkhöz viszik, és ott is alszik náluk.

Megsínyli-e lelkileg ez a gyerek, hogy ennyit van a mamája nélkül? Vagy talán az a "túlzás", amit én csinálok?

A gyereklélek nagyon összetett dolog, sok mindent kibír, sok minden árt neki - ezt befolyásolja például a gyerek temperamentuma, idegrendszerének fejlődése, de azok a körülmények is, amelyek körülveszik születése óta. Napi néhány órás bébiszitteri felügyeletet ki lehet bírni sérülés nélkül, ha a bébiszitter állandó (tehát nem váltogatják), és, ha megfelelően bánik a kicsivel. Ehhez még az kell, hogy a nem bébiszitteres időben az anya jó "minőségű" kapcsolatot alakítson ki a gyerekkel, sokat ölelgesse, ringassa, szeretgesse, biztonságos légkört teremtsen számára. A nagyszülőknél alvást egy kicsit korainak tartom - főleg, ha ez rendszeres.

Én is annak vagyok a híve, hogy az első egy-másfél éva a mama-gyerek testi, lelki szinten is szoros kapcsolatának az ideje, bár ez nem egy állandó dolog: a kapcsolat a születéstől fogva lazul, az első időszakban még alig láthatóan, de ahogy a gyerek mászni, járni kezd, egyre látványosabban. Nagy művészet az is, hogy hagyjuk a gyereket leválni. Ha túlzottan magunkhoz kötjük, azzal legalább olyan bajt okozhatnánk, mint a távolságtartással. Meg kell találni azt a gyakorlatot, ami biztosítja a gyerek számára az intimitást, az együttlétet a kitüntetett személlyel (ez általában az anya), de közben tiszteletben kell tartani, hogy a gyerek önálló személyiség, önálló késztetésekkel, önállósodási igénnyel. Egyik szélsőség sem jó.