A fejkendő, a kujon sörmester és a bosnyák vámpír

Bár a világ más részeihez hasonlóan Magyarországon is az amerikai és a japán képregények diktálják a trendet, évente néhány európai képregény is felbukkan a hazai piacon. Cikksorozatunk előző részében az amerikai képregényeket néztük meg közelebbről, most pedig az elmúlt hónapok európai terméséből választottuk ki a legjobbakat. A Persepolis mellett, amely az iráni diktatúrát valószínűleg minden más elbeszélésmódnál frappánsabban vágja az olvasó képébe, egy a sörfőzés nagy kalandját elmesélő francia képregényt, valamint egy modern kelet-európai vámpírtörténetet ajánlunk. 

A sör legjobb tanító - egyből ez ugrik be az embernek, ha kezébe veszi a Sörmesterek című francia képregényt. Jean van Hamme és Francis Valles nyolc albumra rugó munkája az európai történelem elmúlt kétszáz évéből szemezget, és olyan pillanatokat ragad ki, mint a szerzetesrendek zárt világa, az ipari fejlődés furcsa vívmányai vagy a szabadságjogok előretörése. A képregény azonban mindezt pimasz módon a sörfőzésen keresztül meséli el az olvasónak, aki így képtelen szabadulni attól a dilemmától, hogy a sörkészítés nagy kalandját éli-e át, vagy csupán a tankönyveknél kap jóval hatásosabb történelemleckét.

A Sörmesterekben minden a folyékony kenyér körül forog. A sör társadalmi jelentőségének bemutatása, ízvilágának ecsetelése, a habzó korsókat ábrázoló skiccek látványa annyira erőteljes, hogy már-már fizikai hatást produkálnak, a köteteket olvasva akaratlanul is megszomjazik az ember. A belga Van Hamme azon kevés európai szerző közé tartozik, akinek több képregénye is megjelent magyarul: a Bourne rejtély ihlette XIII-nak és az utcagyerekből milliárdossá váló Largo Winchnek több albuma is kapható itthon. Hiába övezi azonban ezeket hatalmas kultusz Franciaországban - a kötetek a könyvesboltok többségében hatalmas gúlákban tornyosul - a fiktív sörfőző család történetét elmesélő Sörmesterek jóval intenzívebb élményt nyújt.

A második könyv ugyanazt a receptet követi, mint a két éve kiadott előzmény: a dinasztiaalapító Charles Steenfort kizökken a tespedtségből és forradalmasítja a sörgyártást. Az első albumban a szerzetesből sörmesterré vedlő Charles 1854-ben a helyi sörfőzdét futtatja fel, a 30 évvel később játszódó epizódban földesúrból válik olyan szociálisan érzékeny nagyiparossá, aki elkészíti Belgium első világos sörét. A kreativitást rendszerint egy lány lobbantja lángra benne: a szerzetes Charlest egy falusi lány, a nagyiparos énjét pedig unokaöccsének felesége, Margit rázza fel. A hatalmas szeretkezések mérföldkövek a főzés történetében. A papnövendék megrontásának színhelye a sör címerében köszön vissza, a második katartikus szex helyszínén pedig a gyárat húzzák fel.

Részlet a Margit, 1886 című kötetből | Nézz még képeket belőle!

A hasonló kaptafa ellenére mégsem ül le a folytatás, mindez leginkább a kötet címadójának, Margitnak köszönhető, akinek karakteréből van Hamme olyan mélységeket varázsol elő, amely egy pillanatra sem engedi lankadni a figyelmet. Az asszony szép lassan túlnő Steenforton, a sörmester ugyan továbbra is férfi marad, a zsenit azonban a nő csalja elő belőle, egy idő után pedig ő mozgatja már a szálakat is. Margitnak nem csupán a jelleme precízen kidolgozott, a képkockákon elsőre látszik, hogy Valles a nő finom, szálkás vonalakból építkező rajzainak szentelte a legnagyobb figyelmet. Tekintete a paneleken önálló életre kell, testisége pedig mellőzi az amerikai képregényekben megszokott prüdériát vagy az annak ellenkezőjébe átcsapó öncélú szexualitást. Az asszony légyottjait a van Hamme-Valles páros csak akkor mutatja be leplezetlenül, ha annak jelentősége van a jövőre nézve, a szégyellnivaló epizódokat meghagyja a jótékony homályban.

A filmszerű megoldásokkal operáló képregény - a pár oldalas konfliktusokat rendre a mozgás illúzióját feloldó képek zárják, amelyek egy mozifilmnél is a snitt utolsó kockái lennének - nem veri át az olvasót. A történet annak ellenére sem válik sablonossá, hogy olykor a meggazdagodás nehézségeinek elcsépelt frázisai is felbukkannak benne. Ráadásul mellőzi azt a gyakori képregénybetegséget is, hogy a cselekmény a folytatásban nem képes előrehaladni, hanem csak egyhelyben toporog. A Sörmesterek esetében szerencsére erről szó sincs. Az előzményekhez képest csupán az okozhat csalódást, hogy a folytatás - nyilvánvalóan anyagi okokból - kisebb formátumban és puhafedeles borítóval jelent meg.

Jean van Hamme - Francis Valles: Sörmesterek - Margit, 1886
Képes kiadó, 48 oldal
Ára: 2100 forint