"Az U20-as vb gyerekfoci volt" - interjú Koman Vladimirrel

Ukrajnában született, de Szombathelyen kezdett futballozni, megfordult négy magyar korosztályos válogatottban is. Az U20-assal tavaly bronzérmet nyert a vb-n, öt gólt szerzett, Erwin Koeman mégis mostanáig várt a meghívásával, pedig Koman Vladimir bármikor úgy dönthetett volna, hogy inkább az ukrán csapatot választja. A Sampdoriától a Barinak kölcsönadott játékos azt mondja, neki mindegy, hogy balszélső vagy támadó lesz, a lényeg, hogy végre bemutatkozhat a magyar nagyválogatottban, ahol inkább Németh Krisztiánnak szeretne gólpasszt adni, mint Torghelle Sándornak.

Nem sok kellett, hogy a Milanban vagy a Dinamo Kijevben kössön ki

- Tizenöt évesen már a Haladás NB II-es csapatában játszott, így képzelte el akkor a hat évvel későbbi felnőtt karrierét?
- Született optimista vagyok, nagyjából így képzeltem el, de azért lehetnék a mostaninál jobb helyzetben is.

- A válogatottra gondol?
 - Nem, egyáltalán. Bár a felnőttnek még nem, de a korosztályos magyar válogatottaknak tagja lehettem, ami csak jót tett velem. Inkább arra gondolok, ha a Serie A-ban megkaptam volna az állandó játéklehetőséget, akkor még előrébb tarthatnék.

- A ghánai Dominic Adiyiah az U20-as vb-n egy góllal ön előtt gólkirály lett, utána leigazolta a Milan, de ott nem számítanak rá. Túl erős neki a Milan, vagy még túl fiatal?
- A Milan kész játékosokat vesz, a fiatalokat csak a Primaverában játszatja, egyedül Pato volt rá képes, hogy tinédzserként a kezdőbe kerüljön, de Adiyiah közel sincs azon a szinten.

- A vb után ezüstcipősként nem csábították a Barinál jobb csapatba, mint amilyen a Milan is?
- Érdekes, amit mond, hiszen amikor Olaszországba igazoltam, épp úgy volt, hogy a Milanba megyek, ám ez végül nem jött össze. De örülök neki, hogy végül a Sampdoriáé lettem, mert egy nagycsapatban sokkal nehezebb érvényesülni, egy fiatal külföldi hátrányból indul.

- A világbajnokságot követően mégis többször láthattuk a pályán.
- Egyre több játéklehetőséget kaptam a Bariban, de én még többre számítottam. Kicsit el is vagyok keseredve, mert azt mondják, csak a vb miatt kezdtem el játszani, ami azért bánt, mert én előtte is, utána is ugyanolyan keményen edzettem és pontosan ugyanúgy készültem a meccsekre.

- Hogy érezte magát a Bariban, amikor épp a pályán volt?
- Szerintem nem ment rosszul a játék, pedig nem is a saját posztomon futballoztam. Leginkább a csatár mögött szeretek játszani, esetleg belső középpályásként, de árnyékékek eleve nincsenek a Serie A-ban, a középső középpályások feladata pedig számomra túlságosan is a védekezésen alapszik. Mivel nem tudtak hová rakni, kitettek szélre, ahol másképp tudok futballozni.

- Az olasz foci ezek szerint nem önnek való?
- Ha tudok, akkor lépek. Jó a Serie A, de most már nem igazán érzem itt jól magam. Nehéz bekerülni a csapatba, pedig tudom, hogy jobb vagyok másoknál, akik viszont rendre ott vannak a kezdőcsapatban. Egyszerűen nem értem, miért bánnak így a fiatalokkal, nem tudom, miért van az, hogy inkább kölcsönadják a saját neveléseket, mintsem játszatnák őket. Ráadásul a bajnokság színvonala is esett.

- Hogyan tovább?
- Júliusban kell visszatérnem a Baritól a Sampdoriához, ha addig nem lesz más csapatom, akkor 2012-ig itt maradok.

- Nem lehet, hogy az lenne a legjobb, ha maradna és küzdene? Ilyen közel talán soha nem lesz a BL-szerepléshez, elvégre a Sampdoria a Serie A-ban negyedik lett.
- Érdekes csapat a Sampdoria, a Barival otthon megvertük, idegenben pedig döntetlent játszottunk ellene. Nem játszottak nagy játékot, mégis eredményesek voltak. Várom, hogy visszamenjek, de nem tudom, hogy ki lesz az edző, mert Del Neri elment a Juventushoz.

- Ha távozik, hová menne?
- Olyan bajnokságban szeretnék futballozni, ahol tényleg megtalálom a csapatomat. Merthogy úgy gondolom, egyszer az életében mindenki megtalálja azt a klubot, amelyik a legjobb a számára. Egy olyan csapatot, ahol jól érzem magam, ahol nem kell befeszülnöm, ahol önmagam tudok lenni.

- Ha a Dinamo Kijev - ahol az édesapja is megfordult - hívná, szívesen menne?
- Egyszer már majdnem az ukrán csapat játékosa lettem. Két éve a Sampdoria a Kijevvel játszott felkészülési mérkőzést, ám sajnos a két klub végül nem tudott megegyezni, s nem lettem a Dinamo játékosa. Az átigazolási időszak utolsó napján így az Avellinóba igazoltam kölcsönben, pedig a Kijev inkább előrelépés lett volna.

- Ukrán születésű, ám magyar utánpótlás-válogatott sportolóként mit gondol a kézilabdázó Nagy László hezitálásáról, aki a spanyol válogatottságon gondolkodik?
- Az ő esete is, ugyanúgy, mint az enyém, fel lett fújva. A játékos dönti el, hogy mit akar.

- Tegyük fel, az ukrán szövetség - a szombati, németek elleni meccsig még megtehetné - felajánlana annyi pénzt, amennyit megkeresni nemigen tudna rövid időn belül, elgondolkodna, hogy inkább az ukrán csapatot válassza?
- A pénz nem motivál, jobban mondva nem elsődlegesen motivál a pénz. Az élmények sokkal inkább, a pénz csak másodlagos. S úgy gondolom, a két dolog összefügg: ha elérem, hogy minél jobb legyek, akkor annál több pénzem lesz.

- Hol tudja magát elképzelni a válogatottban, számít, hogy szélre vagy a támadó mögé teszik be?
- Eldönti majd Erwin Koeman, először ott akarok lenni, át akarom érezni, milyen a klíma, a többi majd utána eldől. Nem mehetek csak úgy oda, hogy ezen vagy azon a poszton szeretnék játszani, ilyeneket én nem csinálok.

- Ha bekerül, Németh Krisztiánnak vagy Torghelle Sándornak szeretne inkább gólpasszt adni?
- Németh Krisztiánnak, de nem azért, mert problémám lenne Sanyival. Sokkal inkább azért, mert kiskorunk óta ismerjük egymást, és nagy élmény lenne számomra, ha az én átadásom után épp ő szerezne gólt.

- Amikor Koemant szembesítették azon - főképp szurkolói - kívánalommal, hogy be kellene hívnia minél több játékost az U20-as bronzcsapatból, a kapitány azt mondta, azért nem építi be a fiatalokat, mert az U20-as futball szintje szerinte távol áll a felnőttétől. Most mégis behívott három játékost. Bár a nagyválogatotthoz nem, de a Serie A-hoz hozzá tudja mérni az U20-as vb szintjét, mennyire más?
- A kettő ég és föld, az egyik gyerekfoci, a másik az olasz élvonal.

- Nulla, három vagy mondjuk nyolc U20-as játékos meghívása lenne reális?
- Nem tudom, hogyan gondolták, én egyszerűen boldog vagyok, hogy minket meghívtak. A cél az, hogy itt ragadjunk.