1993-94: Mészöly Géza jobb volt Weah-nál

A magyar labdarúgásban nagyon sokáig nem lehetett külföldre igazolni legálisan, majd a későbbiekben csak egy bizonyos életkor és válogatottság-szám elérése után szerződhetett profiegyüttesbe az itthon játszó labdarúgó. A rendszerváltás után aztán megszűnt ez a tilalom, és megfelelő ajánlat esetén bárki idegenlégiósnak állhatott, aminek köszönhetően megkezdődött a magyar focisták külföldre áramlása. Az első fecskék már a nyolcvanas évek elején elindultak, de a folyamat csak a kilencvenes években indult be.

A "legmagyarabb" topliga így ismét a francia élvonal volt, ahol két honfitársunk is szerepelt. Márton Gábor Pécstől szerződött az AS Cannes-ba, ahol eleinte támadó középpályásként számítottak rá, ám egy bizonyos Johan Micoud kiszorította őt a kezdő tizenegyből. A szezon második felében Márton már inkább középhátvédet játszott, de többnyire csak csereként lépett pályára, végül összesen 17 bajnokin vetették be.

A csapat egyébként az előkelő hatodik helyen fejezte be a pontvadászatot, ami azonban nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy milyen labdarúgók szerepeltek a cannes-i gárdában: a már fent említett Micoud mellett itt játszott még a későbbi válogatott csatár, Mickael Madar, az izraeli Tal Banin, a szezon második legjobb focistájának megválasztott Franck Durix, és ebben a pontvadászatban mutatkozott be a klubban Bernard Lambourde és Patrick Vieira is.

A másik franciaországi magyar, Mészöly Géza a Koreai Köztársaságból érkezett az AC Le Havre együtteséhez, és meghatározó játékosa lett a kiesés ellen küzdő csapatnak. A 38 bajnokiból 36-on lépett pályára, mindannyiszor kezdőként, és két mérkőzést csak azért kellett kihagynia, mert a negyedik fordulóban az Olympique Lyon ellen kiállították. A középhátvéd egy gólt ért el, az RC Lens ellen azonban hiába talált be, a csapat 5-1-es vereséget szenvedett.

Mészölyre azonban nem lehetett panasz, amit a France Football osztályzatai is bizonyítottak: ez alapján ugyanis a magyar futballista a francia élvonal második legjobb légiósa volt, csupán a bajnokcsapat AJ Auxerre holland védője, Frank Verlaat előzte meg, mögötte végzett viszont többek között Enzo Scifo, Jürgen Klinsmann, George Weah, Aljosa Asanovic és Abedi Pelé is, hogy csak a legnagyobb neveket említsük. Az AC Le Havre végül, ha nehezen is, de bennmaradt a legjobbak között, és ehhez a magyar focistán kívül Ibrahim Ba, Vikash Dhorasoo, Teddy Bertin és Joel Tiéhi is hozzájárult.

Belgiumban ismét rengeteg honfitársunk kergette a labdát, szám szerint tízen, és ebből hárman az RSC Charleroiban szerepeltek. A már egy évvel korábban is ott védő Gulyás Istvánhoz Balog Tibor és Bukrán Gábor csatlakozott, utóbbi még ifistaként, ám ennek ellenére hat találkozón pályára lépett, sőt, az RFC Antwerp ellen gólt is szerzett. Bukrán persze még nem számított meghatározó embernek, míg Gulyás már nem volt stabil kezdő játékos, csak második számú portás, ám Balog egyértelműen a gárda egyik legjobbja volt a szezon során.

A középpályás 32 találkozón hét gólt ért el, és keretbe foglalva a szezont az első és az utolsó fordulóban is betalált - a Charleroi pedig az előkelő negyedik helyet szerezte meg. A belgiumi magyar légiósok közül ennél jobban csak Disztl László végzett, akinek együttese, az FC Bruges második lett, a védő azonban csupán öt találkozón lépett pályára a szezon során.