1993-94: Mészöly Géza jobb volt Weah-nál

A magyar labdarúgásban nagyon sokáig nem lehetett külföldre igazolni legálisan, majd a későbbiekben csak egy bizonyos életkor és válogatottság-szám elérése után szerződhetett profiegyüttesbe az itthon játszó labdarúgó. A rendszerváltás után aztán megszűnt ez a tilalom, és megfelelő ajánlat esetén bárki idegenlégiósnak állhatott, aminek köszönhetően megkezdődött a magyar focisták külföldre áramlása. Az első fecskék már a nyolcvanas évek elején elindultak, de a folyamat csak a kilencvenes években indult be.

Kiprich Józsefnek ezúttal nem ment olyan jól a játék, mint az előző években, igaz, egy sérülés is hátráltatta, ami miatt a szezon nagy részét ki kellett hagynia. A magyar támadó így mindössze tíz bajnokin szerepelt, csupán három gólt ért el, és a csapat végül nem tudta megvédeni bajnoki címét - igaz, az Ajax Amsterdamot, amely Louis van Gaal vezérletével ekkor kezdett ismét igazi nagycsapattá válni, valószínűleg a legjobb összeállításban sem tudták volna megelőzni.

Ausztriában is akadt egy magyar légiós, mégpedig Keresztúri András, aki az FK Austria Wienben kergette a labdát. A középpályás amolyan kiegészítő ember volt a bécsieknél, hiszen a bajnokságban 16 mérkőzésen szerepelt, és egy gólt szerzett (igaz, az három pontot ért a Vorwärts Steyr ellen), és a Rosenborg BK elleni BL-selejtezőn is csak hat percet kapott, a következő körben az FC Barcelona ellen pedig nem lépett pályára. Az Austria a bajnokságban az ezüstéremig jutott, a fénykorát érő Casino Salzburg megelőzte, az osztrák kupában viszont nem talált legyőzőre.

Máltán két honfitársunkkal találkozhattunk, Katona Zsolt már az előző idényben is a szigetországban játszott, mégpedig a Melliehában, most pedig a Sliema Wanderersben futballozott, mérsékelt sikerrel, hiszen mindössze három találkozón vetették be. Ugyanitt Tarlósi István már több lehetőséget kapott, összesen 18 találkozón védte a bajnokságban ötödik helyet megszerzett együttes kapuját.

Említést érdemel még, hogy a svájci másodosztályban négy magyar játékos is szerepelt. Varga István az SR Délemont színeiben nyolc gólt ért el, és a gárda maradt a második vonalban, Bodonyi Béla hét találata viszont nem mentette meg az FC Fribourgot a harmadik vonaltól. Az FC St. Gallen viszont ellenkező utat járt be: a Fodor Imrével és Tiefenbach Tamással felálló csapat feljutott az élvonalba, ráadásul Tiefenbach ehhez 13 találattal járult hozzá, amivel második lett a másodosztály góllövőlistáján. A volt újpesti játékos csatártársa egyébként a lengyel Radoslaw Gilewicz volt.

Összeállította:Harmos Zoltán