Kis foci, nagy öröm

Magyarország labdarúgó-válogatottja Eb-selejtező mérkőzésen Priskin Tamás és Gera Zoltán góljaival 2-0-ra legyőzte Moldovát. Bár a győzelemtől nem lett jobb a futballunk, az újpesti Szusza Ferenc-stadionba kilátogató szurkolók mégis kisgyermekként örültek a begyűjtött pontoknak, no meg a második félidei jó játéknak.

A találkozó után legott eljött az értékelés ideje. Igor Dobrovolszkij, a moldovaiak szövetségi kapitánya - igaz, jogosan - szűkszavú volt és mérges: "Nem volt játék a pályán, nem tudok mit mondani. Nem haragszom a játékosaimra, van még időnk arra, hogy jobbak legyünk."

Várhidi Péter, a mieink mestere természetesen bővebben és vidámabban beszélt: "A meccs a szó szoros értelmébem ütközet volt, a moldovaiak nem focizni akartak, csak a párharcokra koncentráltak. Ezeket mi most megnyertük, aminek örülök, hiszen korábban pont ez volt a magyar válogatott egyik gyengesége. A siker annak köszönhető, hogy az ellenfél kapujánál már kijött Hajnal, Gera vagy éppen Priskin jó egyéni képessége. Tetszett a csapat szervezettsége, jó úton haladunk, és remélem, a fejlődésünk töretlen lesz."

A kapitány így folytatta: "A küzdőszellem egyre jobb a csapaton belül, a játékosok baráti viszonyban vannak egymással, még akkor is, hogy sajnos keveset találkozhatnak. Évről évre jobb lehet a csapat, de ami fontos, hogy három esztendő múlva a mai gárdából mindenki a pályán lehet. Tudni kell, hogy ha folyamatos lenne a cserélődés, soha nem lenne csapatunk, egy posztra van 2-4 jelöltem, és a keretbe jelölésnél a forma, a teljesítmény, a motiváció dönthet, előbbi miatt maradtak most ki például az MTK-s fiatalok, akik kissé visszaestek az utóbbi időben. Ami pedig a selejtezőcsoportot illeti, egyáltalán nem mindegy, hogy hányadik helyen végzünk, ezért is fontos a mai győzelem, egyébként pedig minden sikert meg kell becsülni. Bármi is történik, én maradni fogok a fiataloknál, bennük bízom, szívem szerint egy évig folyamatosan velük lennék..."

Tapsot adtak, tapsot kaptak

A találkozót a fiatal csapat korelnöke, a kapus, egyben csapatkapitány Végh Zoltán értékelte az [origo]-nak: "Bár ma nyertünk, nem bízzuk el magunkat és nem számolgatjuk a pontjainkat, a cél továbbra is az, hogy két éven belül olyan csapata legyen Magyarországnak, amely a következő világversenyre kijuthat. Harminchat évesen, kapusként és csapatkapitányként komoly szerep hárul rám, arra törekszem, hogy ezt a feladatot tisztességgel ellássam. A csapat szerencsére nagyon fegyelmezett, így kapitányként nem is mondhatnám, hogy túl sok dolgom van. A podgoricai vereség kicsit megviselt minket, de ezért még inkább a győzelemre törekedtünk ma, nagyon akartuk a sikert, és a közönséget is szerettük volna kiszolgálni."

Juha Pál