Kékvérű Terry és a Chelsea-nyakörv

Ki az a futballrajongó, aki ne lenne kíváncsi rá, hogy miképp fest Európa - jelen pillanatban legalább - második legjobb csapatának a stadionja? Ha már a Portsmouth-győzelemmel végződött FA-kupa-döntő másnapján Londonban tartózkodtunk, nem hagyhattuk ki az elegáns, ám közel sem monumentális Stamford Bridge megtekintését. Noha "legálisan" nem lehetett vasárnap megnézni belülről az arénát, az [origo] tudósítója nemcsak beosont az építménybe, de összefutott Gordon Brown brit miniszterelnökkel is.

Képriport a Stamford Bridge-ről

A játékosportrékkal díszített Shed End körút mentén már épp távozni készültünk, ám elszaladt mellettünk egy futballmezes kisfiú, ezért kíváncsiságból a stadion szurkolói bejárata felé vettük az irányt. Az "exit", azaz "kijárat" felirat alatt bekukkantottunk, s ekkor vált világossá, miért nincsen vasárnap stadiontúra: titkos focimeccset rendeznek a Stamford Bridge-en!

Beosonni nem volt nehéz, s hamar kiderült: a gyepen keresztben futballozó csapatok (egyszerre két találkozó is zajlott) jótékonysági tornán vesznek részt. Érdekes látvány volt a Petr Cech kapuja melletti barbecue-sütöde, a friss hamburger füstje szinte a fél pályát beborította - vicces lenne ugyanez egy Chelsea-Arsenal csúcsrangadón...

S hogy micsoda összefonódások vannak az angol és az orosz futball között, az ismét kiderült, a Smillion-kupáért kiírt viadal főszponzora az a Gazprom cég, amely a manchesteri UEFA-kupa-győztes Zenitből nagycsapatot csinált. (Roman Abramovics orosz milliárdos Chelsea-tulaj persze a BL-döntős helyszín miatt sincs elkeseredve, nemcsak megvette és felvirágoztatta, de Moszkváig repítette a "Cselszkit", nála elégedettebb klubtulajdonos nemigen van most a Földön.)

A titkos meccs szemlélői

A Stamford Bridge nemcsak kívülről, de belülről is kicsinek tűnik, ám sokak szemében azonnal megnőtt, amikor megjelent egy öltönyös úriember. Mindenki csak törölgette a szemét, s nem tudta, igaz-e, amit lát, még a szervezőket is meglepte, hogy mindössze néhány testőr kíséretében, nyakkendő nélkül megjelent a helyszínen Gordon Brown, Nagy-Britannia miniszterelnöke.

A fényképezők kattogni kezdtek, volt, aki közös fotót is készített a népszerűségjavító látogatásra érkező politikussal, aki amilyen váratlanul érkezett, olyan gyorsan távozott - a pecsenyesütő felé. Fogott egy hamburgert, és teletömte zöldséggel, salátával, ketchuppal, ahogy egy "civilkedő" politikushoz illik. Hogy Brown Chelsea-drukker-e, azt nem tudni, ám hogy éhes volt, az biztos.

Kattogtak a fényképezők

A stadiontúra 15 font, de nem lesz vasárnap - emlékeztünk vissza a Chelsea-boltos szavaira, majd látjuk a kiírást: "Stadium Tour for 5 pounds". Nem jött be a trükk, a miniszterelnöki látogatás után délután 3-kor már indultunk is az "exkluzív" túrára.

A vendégöltöző meglepően szolid, nem úgy, mint a tágasabb és felszereltebb hazai, ahol sorban ki volt készítve az összes játékos meze. A csapatkapitány John Terry az angolok és - segítendő őket - a friss igazolások mellett "ült", s egy kupacban voltak még a francia ajkúak és a portugálul beszélők, valamint a három kapus.

Terry saját masszázságyáról látja az öltözőajtón ki-bejövőket, mellette a cséká-helyettes Lampard is mindenről első kézből informálódik, a maradék három ágyon, ahonnan már semmi nem látható, a többi játékos osztozhat.

Orosz tulajdonos, izraeli edző, nemzetközi keret, mégis az angol játékosok presztízse a legnagyobb. Mindez a fizetéseken is látszik, míg Terry és Lampard heti 130 ezer fontot (42 millió forint) vihet haza, addig - az ingyen igazolt - német Michael Ballack 120-at, az elefántcsontparti Didier Drogba keresete 100 ezer, a portugál Ricardo Carvalhónak meg kell elégednie heti 60 ezerrel, míg Salomon Kalou szemét 39 ezerrel "szúrja ki" a klub. Az igazsághoz tartozik: Joe Cole, bár angol, mégsincs annyira megbecsülve anyagilag, mint a "két nagy", a gyerekkora óta Chelsea-drukker középpályás majdnem feleannyit (78 ezer font) keres "csak", mint Lampard és Terry.

Lampardék egy meccsre négy mezt kapnak

Chelsea-fanatikusok számára érdekes a múzeum is, ahol relikviákkal, legendás tárgyakkal, képekkel és nagyképernyős videofelvételekkel, gólokkal és interjúkkal a kezdetektől végigkövethető a fubtallklub története. A több tucatnyi serlegen és kitüntetésen kívül megtekinthető José Mourinho legendás szürke kabátja, de az is kiderül, ki mikor játszott a csapatban. Aki tudta - Vinnie Jonestól Gianfranco Zoláig - , saját kezű aláírásával tette még eredetibbé a megannyi szuperjátékos nevét tartalmazó falat.

A pompás Chelsea-kirándulás után a stadionon kívül Andrij Sevcsenko és a többiek búcsúztatják virtuálisan a látogatót, s hogy mennyire kötődnek a klubhoz, azon is látszik, hogy kék vér folyik az ereikben.