Az eladási opciók teszik lehetővé, hogy mérsékelhessük a részvényvásárlásból fakadó potenciális veszteségeket, anélkül, hogy lemondanák az áremelkedésből adódó előnyökről. A vételi és eladási opciók egy meghatározott vételi-eladási stratégiával helyettesíthetők. Ezek jellemzője, hogy fokozatosan vásárolunk áremelkedéskor és adunk el áreséskor, nem pedig mindent vagy semmi alapon kezeljük a portfoliót.
Az opcióárazás kérdésének megoldása reflektorfénybe állította a deviza- és részvényárfolyamok, illetve a kamatlábak rövid távú alakulásának sztochasztikus dinamikáját, a bankok által vállalható kockázatok kvantitatív szabályozását. A pénzügyek ezen területén, így például a különböző futamidejű kamatlábak véletlen ingadozásai közötti szükségszerű összhang kutatásában a fizikusok felváltották a közgazdászokat. Ma olyan jellegű matematikát kell tanulni a befektetéselemző pénzügyes hallgatóknak, amit 30 évvel ezelőtt nemcsak nálunk, de még Londonban sem tanítottak, és lényeges állításai 50 évvel ezelőtt még nem is léteztek.
Nagyon örülök, hogy a Mindentudás Egyetemén én tarthattam előadást a világ legszebb dolgáról. Mert azt gondolom, nincs az opcióknál szebb dolog a világon. Jog kötelezettség nélkül. Árfolyamnyereség az árfolyamveszteség nélkül.
Ne tévesszük össze az élet megélését az erre vonatkozó opciók gyűjtésével.
Részlet: Milan Kundera Nevetséges szerelmek című könyvéből
Balassi Bálint kérdezte annak idején:
Vitézek, mi lehet ez széles föld felett |
A törökök elvonultával, úgy gondolom, egyértelmű lett a helyzet: az opciókban találhatjuk meg ezt a szépséget. A végek dicsérete csak részben illik persze az opciókra, de hát megváltozott a világ: Ma nem a jó illatot és a szép harmatot értékeljük, hanem a vállalkozásokat, a nyereséget. Azért a végek is, az opciók is részleges védelmet nyújtottak a kor jellegzetes veszedelmei ellen. És lehet szeretni a bennük rejlő szépségeket.
Köszönöm Dávid László és Kalfmann Petra segítségét.