"Megöregedett a magyar csapat, de nem korban, hanem játékban"

 

Vélemények, sajtóhangok a brüsszeli mérkőzésről

Belgium-Magyarország 5:4 (1:3)

A magyar labdarúgó-válogatott vezetői a múltban gyakran mondogatták: nagyon idegesíti a csapatot az, hogy veretlen. Idegesíti a játékosokat az a tudat, hogy egyszer majd kikapnak. Sajnos ez a félelem már elég hosszú ideje nem idegesítő tényező. Inkább most már az idegesítő, hogy mikor szűnik meg a vereség sorozat.
A mérkőzést követő baráti vacsorán nagyon sok szó esett arról: hogyan jutottunk el eddig,
s mit kellene tenni annak érdekében, hogy a magyar válogatott ismét olyan jó legyen, mint az utóbbi években volt.
Kocsis Sándor megemlítette: a vereségben közrejátszott az is, hogy a csatárok elkedvtelenedtek, amikor látták, hogy védőink hibája miatt a második félidő elején annyi gólhelyzetük volt a belgáknak.
- De miért nem tartották a labdát a fedezetek és a csatárok? - tette fel a kérdést Titkos Pál állami edző. - Ilyen nagy tudású játékosoknak tisztában kell lenniük azzal: ha gyengébb az erőnlétük, akkor nem szabad feleslegesen fárasztaniuk magukat, nem szabad feleslegesen cselezgetniük. Pontos összjátékkal, viszonylag kevesebb mozgással is labda nélkül lehet hagyni az ellenfelet. Okosabb, átgondoltabb játékkal meg lehetett volna tartani a 3:1-es eredményt.

1954-ben a visszavágón is legyőzték az angolokat. Két évvel később sorozatban szenvedett vereséget az aranycsapat

- Minden jobbhátvéd megtudja majd, mi a kínlódás, aki a gyenge formában lévő Bozsik mögött játszik - panaszkodott Buzánszky. - A jobbhátvéd egyébként tagadta, hogy fájlalta a lábát, bár mi úgy láttuk, hogy Buzánszky a második félidőben igenis húzta a lábát. Az első félidő végén ki is akarták őt cserélni Kárpátival, de Buzánszky intett, hogy nincs semmi baja.

A játékosok körében sokszor felmerült a kérdés: hogyan lehetett vereséget szenvedni egy olyan csapattól, amelyben egyetlen klasszis labdarúgó sincs. Ennek okait sokat boncolgatták. Többen Gellért okolták a vereségért. Két gólt írtak a számlájára. Budai arról panaszkodott, hogy a Bp. Vörös Lobogó játékosai már a mérkőzés előtt elkedvtelenítették őt azzal, hogy gyakran hangoztatták előtte Sándor kiváló formáját. Hallottunk arról is, hogy elbizakodott volt a magyar csapat néhány tagja, valamint azt is, hogy Szojka nagyon megilletődötten játszott a középhátvéd helyén. Az utóbbi egyébként maga Szojka is elismerte:
- Követtem el hibákat. Ebben nagy része van annak, hogy még nem szoktam meg teljesen ezt a szerepkört.

A csatárok korholták a védőket.

Azt mondták: sok helyezkedési hibát vétettek, gyakran átjátszották őket, s emellett nem tudtak kellő támogatást adni a támadósor tagjainak. A védők viszont azt kifogásolták, hogy a csatárok nem jöttek eleget hátra segíteni, magukra hagyták a közvetlen védelmet.
Leo Horn játékvezető működése nem keltett osztatlan elismerést a mieink körében. A holland játékvezető többször tévedett a terhünkre, főleg a lesgól megadásával.
Többen helytelenítették azt is, hogy a kint lévő négy középcsatár közül éppen a leggyengébb formában lévőt szerepeltették.
A mi véleményünk az, hogy a vereséget nem lehet Gellér rovására írni, vagy kizárólagosan csak az összeállításban keresni.

Az alapvető hibát a brüsszeli mérkőzés is megmutatja: nagy a hiányosság játékosaink erőnlétében. Legalábbis azoknak az állóképessége nem jó, akikre most a válogatott épül. Ellenfelünk felülmúlt bennünket gyorsaságban, robbanékonyságban, ruganyosságban is.
Leo Horn játékvezető nyilatkozatában kijelentette, hogy a magyar együttes időnként szánalmasan gyengén játszott.
- A magyaroknak ezt a csapatát nem lehet összehasonlítani azzal, amely Wembleyben 6:3-ra legyőzte az angolokat. Lassúak voltak a magyar játékosok labdával és labda nélkül is. Feltűnt nekem is, hogy néhány magyar labdarúgó a II. félidőben teljesen elkészült az erejével. Néhányuknak valóságos légszomja volt, kapkodtak a levegő után, teljesen átizzadt a mezük.

A hibákról Sebes Gusztáv is beszélt vasárnap este. Belátta azt, hogy például Bozsiknak helyesebb lett volna pihennie.
- A csapat idősebb tagjai meg nem olyan idősek, hogy kemény, céltudatos munkával ne lehetnének megfelelő erőben - mondta Sebes. - Ehhez persze megfelelően kellene élni, s rendszeresen, sokat kellene edzeni. Néhány játékosunk hamar elfáradt, mert gyenge erőben van. Ez pedig nagy hiba, hiszen a nagyobb labdakezelési tudás is csak akkor érvényesülhet igazán, ha jó erőnléttel párosul.
Sebes Gusztáv célzott arra is, hogy az összeállításon változtatni kell. Elsősorban a fiatalok felhozására gondol, még pedig főleg a védelemben. A fedezetek közül Sztojka, Szabó László és Berendi pályázhat legnagyobb eséllyel arra, hogy gyökeret verjen a csapatban. Tichyt változatlanul legtöbbet ígérő középcsatárunknak tartja Sebes Gusztáv.

LABDARÚGÓ ISKOLÁBAN

- Fiacskám, te éppen úgy dadogsz, mint 1949-ben, pedig úgy hallottam, azóta nagyon sokat fejlődtél.

- Tanár úr kérem... én tudtam is... én tudtam is... de elfelejtettem...

A Brüsszelben megjelent belga lapok nagy terjedelmű cikkeket közölnek a mérkőzésről. Megérdemeltnek tartják győzelmüket. Több lap leszögezi, hogy a lelkes küzdőszellem, a jobb erőnlét diadalmaskodott a nagyobb technikai képzettség, a kulturáltabb játék felett.

A Les Sports néhány sora: "Nagyszerű teljesítményt nyújtott a belga válogatott. A szív, a lélek legyőzte a technikával extraklasszis magyarokat... A magyarok ügyes labdakezelését keményen küzdve legyűrtük."
Joggal büszkélkedik a cikkíró azzal, hogy a belgák a Német Szövetségi Köztársaság és Magyarország válogatottjának kétvállra fektetésével legyőzték a VB döntőjének két résztvevőjét. Közli a Les Sports Leo Horn nyilatkozatát is. A játékvezető szerint súlyos csalódást okozott neki a magyar együttes játéka.
A La Terme című újságban Oriane, a belgák kitűnő balszélsője érdekes megállapítást tesz, amikor ezt mondja: "Soha nem láttam még olyan fáradt, levegő után kapkodó játékosokat, mint most a magyarok elleni mérkőzésen..." Oriane ezek között a játékosok között elsősorban Buzánszkyt említi meg.
A La Terme cikkében egyébként M. Hause, a belgák egyik labdarúgó-vezetője azt mondta: "Megöregedett a magyar csapat, de nem korban, hanem játékban. Álló helyzetben várták a magyarok a labdát, nem mozogtak eleget, sokszor végattak oldalra."
A Le Soir sajnálkozó vállveregetéssel állapítja meg, hogy a világhírű magyar labdarúgást, amely zászlóvivője volt a korszerű játékfelfogásnak - "eltemették" Brüsszelben!
A La Derniere Heure megállapította: "Győzelmünk meglepetés... Úgy gondoltuk, hogy a megváltozott összeállítású, együtt keveset játszott válogatott együttesünk nem tud majd olyan teljesítményt nyújtani, amely elegendő az összeszokott magyarok legyőzéséhez. És a belga csapat hatalmas lelkesedése révén mégis összeszokottabbnak látszott, mint az erőnléti hibákban szenvedő magyar válogatott..."

Most, amikor telefonálok, nemsokára dél lesz. Utazunk Lyonba, ahol Budapest válogatottja szerdán Lyonban a város válogatottjával mérkőzik. A hírek szerint a franciák nagyon készülnek erre a találkozóra. Lyonban is nehéz dolga lesz csapatunknak.

Pálfai János