Őrülten tépi a haját a baloldal az évértékelő miatt, csak kár, hogy elolvasni nem lehet

Megkritizálom a kritikákat.

Mint ismeretes, a miniszterelnök a hétvégén megtartotta az évértékelő beszédét. A sokkoló őszinteségű, realista szónoklat után, mint éhes kis szörnyecske, aki sötétedés után elindul a városba valami harapnivalóért, felmásztam különféle baloldali internetes helyekre informálódni. Azonban incsi-fincsi buksik helyett gyűlölettől, megvetéstől és irigységtől átitatott ci-cikkre bukkantam.

És ez csak az egyik probléma.

Isten látja lelkem, nagyon szerettem volna fejest ugrani a liberálisok agyvelőjébe és megtudni, vajon mit gondolnak a kormányfő beszédéről, de maximum az írás első két bekezdéséig jutottam, ugyanis keményen perkálnom kellett volna a teljes ci-cikk elolvasásáért.

Dubajozunk, dubajozunk?

Olyan ez, amikor küldesz a pasinak egy sejtelmes erotikus képet, ami mutat valamit, de nem mindent. Arra tökéletes, hogy felkeltse a figyelmét, de a vágyát nem elégíted ki.

A 444 például úgy döntött, hogy dob egy csontot az olvasónak majd, amikor az elvenné és kéjesen rágcsálni kezdené rácsap a mancsára és azt mondja: „nem-nem, majd, ha fizetsz, Mucika!”

A dubajos anyád úristenit!

Pedig egyébként minden vágyam, hogy adjak nekik a két filléremből...

Azt viszont sikerült leszűrni a címből, a leadből no meg a két bekezdésből, hogy a túloldalt azért erősen rágják a kefét az évértékelő miatt.

Nem tetszett nekik. Kedves barátaim, hittük volna?

Odaát, az utca túloldalán csak töfögnek és röfögnek, s mint az őrültek, tépik a hajukat. Vajon miért dühöngenek, amikor akár még büszkék, sőt boldogok is lehetnének: van egy remek vezetőnk, aki mindent megtesz a boldogulásunkért.

Nagy tanulság, drága balos kollegák, hogy a morgolódás és a jobboldal ócsárlása nem tesz senkit sem kevésbé konzervatívvá!

Az évértékelő után ki a szívéhez kapott, ki valami keményebbhez – buborékoshoz, vagy kicsit erősebbhez.

Ha nem az újságíró – balosoknak csak propagandista – szakmát választottam volna, tuti jósnő lennék.

Mint éhes kistigris, már pontosan tudom, hogy a baloldali politikusok mit fognak a hozzám hasonló szörnyecskék orra elé dobni, mintegy elemózsiaként, a Facebook nevezetű internetes helyen. Sok köszönet és kreativitás ugyan nem lesz benne, de várható: „mi majd megmutatjuk, újra!” Tizenhárom éve Sauron eljövetelére várunk, de egyelőre csak ígérgetnek: „előbb vagy utóbb, így vagy úgy, de jönni fogok.” Esetleg olvashatunk Voldemorttól egy könnyed kis haikut, meg hogy „Dobrev Klára a kétlábon járó reménység.”

A cikk írása közben egyébként már meg is jelent Hannibal Lecter legújabb versecskéje.

„Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?”

Vízióim szerint Donáth Annáék a közeljövőben megmomentumolják a pillanatot. Az MSZP pedig az EP választás előtt exkluzív Kunhalmi Ágnes falinaptárat készített majd pin-up girl stílusban, és azt fogják osztogatni a nyugdíjasoknak, mintegy ajándékképpen. Az is könnyen elképzelhető, hogy Jakab Péter vesz egy MTZ-t és azzal rója majd az ország útjait miközben AC/DC-t hallgat. Bár én azt is eltudom képzelni, hogy pol-beat fesztivált fog rendezni, ahol ő lesz a sztárfellépő.

Bármi lesz is, alig várom már, hogy lakmározni tudjak belőlük!