Kásás Tamás, a csendes főszereplő, aki egy távoli tengerparton érezné a legjobban magát

Kásás Tamás a Nemzet Aranyai című film forgatásán a Hajós Alfréd Uszodában

Vajon ismerjük Kásás Tamást? Magától értetődő a gyors igen válasz, hiszen háromszoros olimpiai bajnok, aki nem is olyan régen még görög félistenként emelkedett ki – akár térdig – a vízből, és laza csuklóval, szinte unottan eleresztett bombáitól szakadt a háló, repedt a kapu. De mennyire ismert a másik, a bajnokokra aggatott hősi jelzők nélküli Kásás? A vegán életmódra váltó, spirituális kérdésekkel foglalkozó, sokat olvasó és író, a magánszféráját gondosan őrző Kásás. A sorozatban három olimpiát nyert vízilabda-válogatottról szóló film, „A nemzet aranyai (12)" bemutatója kapcsán azonban némileg megismerhettük – egy kissé - a másik arcát is.

Több világversenyen láthattam. A meccsek előtt és után is beszéltünk nem egyszer, mindahányszor kimérten, a kelleténél egy betűvel sem mondott többet. Sem nekem, de másnak sem nagyon, csak ha nagyon muszáj volt. Azaz tizenöt éve, a Rolling Stones koncerten jól eldumáltunk – Jaggerékről. A filmben pedig egy laza, jópofa Kását láthattunk, aki a vetítés után, ha nem is kitörő örömmel, de készségesen és türelmesen válaszolgatott.

Élvezed, ugye? – mutattam a mikrofonnal, kamerával felfegyverzett sajtós seregletre.

Minden percét – vette a lapot Kásás.

A háromszoros olimpiai bajnok Kásás Tamás Forrás: AFP/Pierre-Philippe Marcou

Jánosy Károly: Ahhoz képest, hogy aktív pólós korodban néha harapófogóval kellett kihúzni belőled a választ, a filmben egy jópofa, szinte már szószátyár srácnak tűnsz.

Kásás Tamás: Mert a valós életben is egy jópofa srác vagyok... Szerintem, ti is tudtátok, tudjátok, hogy soha sem szerettem igazán reflektorfénybe kerülni, bár azzal is tisztában vagyok, hogy míg én a medencében, addig a sajtó a parton tette a dolgát, de - nehezen tudom megfogalmazni – nem éreztem soha azt, hogy teljes mértékben azonosulnom kellene a rám osztott „vízipólós" szereppel, és kissé nehéz volt megemésztenem azt a fajta rajongást, amelyet az irányomban tápláltak. Az rendben van, hogy jó, sőt, nagyon jó vagy valamiben, de úgy éreztem, felesleges erről olyan sokat beszélni, más is érdekelheti az embereket. Mindenesetre, ha ez a szerepem, akkor leginkább csak ezt, és ne a magánéletem részleteit taglaljuk. A csendet szeretem magam körül.

Jánosy Károly: Ezért volt jobb vagy inkább egyszerűbb, komplikációmentesebb az életed olaszországi légiósként?

Kásás Tamás: Igen, nyilván azon felül, hogy szerettem ott élni. Kint nem voltam afféle tévében gyakran látott „látványosság", és amikor kiléptem az utcára, nem éreztem azt, mint itthon, hogy lépten, nyomon felismernek. Meg aztán Olaszországban a vízipóló népszerűség dolgában messze lemarad a futball mögött, szóval míg Francesco Totti nehezen tudta megőrizni az inkognitóját, nekem sikerült. Igaz, Nápolyban, majd később Reccóban a sportkedvelők jó része azért felismert.

Jánosy Károly: Mostanság mennyi maradt abból a feltétlen rajongásból, ami a csúcson lévő Kásást körülvette?

Kásás Tamás: Nyilván mostanában elég keveset teszek annak érdekében, hogy a köztudatban maradjak, de nem felejtettek el. A minap például egy idősebb úr köszönt rám a lámpánál: tiszteletem, Kásás úr. Mi tagadás, jól esik az efféle „elismerés."

Jánosy Károly: A filmkészítés során előjöttek a talán még általatok is elfeledett történetek?

Kásás Tamás: Annyit és annyiszor beszéltünk ezekről, hogy nem nagyon létezik ilyen. Azért nem volt egy könnyű sétagalopp a forgatás.

A háromszoros olimpiai bajnok Kásás Tamás Forrás: MTI/Czagány Balázs

Jánosy Károly: Mit csinál manapság a már visszavonult, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó?

Kásás Tamás: Akkor kezdem a legelején, felkelek, hideg zuhany, forró kávé, háromnegyed óra gerinctorna, aztán indul a nap. A napi teendőim mellett próbálok sokat olvasni, új ismereteket szerezni videófilmek, podcastok segítségével. Mostanában egyre jobban kiszélesedik előttem a világ, nagyon sok minden érdekel, főleg az, ami nem látható, és egyre jobban vonzódom az ember spirituális énjének, intellektuális és fizikai létünk titkainak megismerése, összhangba kerülése felé. Kíváncsi vagyok, hogyan és mi mozgatja, irányítja a világunkat, mert tele vagyunk hazugságokkal és nem minden az, aminek látszik. Igazából már nem vonz annyira a vízilabda világa, szép volt, jó volt olimpiai aranyakat nyerni, de az már a múlt.

Jánosy Károly: Szóval szellemi felfrissülésre vágysz, talán vonz a spirituális Nepál vagy Bali?

Kásás Tamás: Ha tehetném, évente tíz hónapot valamelyik csendes, néptelen tengerparton töltenék, ahol írogatnék, jó zenéket hallgatnék, mert a rádióból ránk zúdított „hangzavar", nagyon nem jön be. Mindig valami új, érdekes és szokatlan hangzású zene vonz, legyen az klasszikus vagy például mostanság a hagyományos afrikai népzene. Csak érezzem azt, hogy van abban valami különleges, minőségi, amit hallgatok. Azért van, ami számomra örökzöld: a Pink Floyd. Az írás pedig, nos, már Olaszországban elkezdtem papírra vetni naplószerűen a gondolataimat, de úgy érzem, ezzel is többet kellene foglalkoznom.

Jánosy Károly: A bajnokok bajnokaként nem érzel késztetést arra, hogy értékes tapasztalataidat átadd a fiataloknak?

Kásás Tamás: Őszintén szólva nincs bennem túl nagy késztetés erre, bár mostanában mintha némileg erősödne. Egy biztos, napi szinten nem szeretnék ezzel foglalkozni, szóval edző biztosan nem lennék, inkább afféle mentori szerepben tudnám elképzelni magam.

Jánosy Károly: Mennyire követed a póló történéseit, nézed a nagyobb meccseket?

Kásás Tamás: Az olimpiai döntőt természetesen nem hagynám ki, máskülönben módjával nézek meccseket, inkább csak bele-belenézek egy-egy közvetítésbe.

Jánosy Károly: A sportág egyik legérdekesebb figuráját még mindig „zaklatja" a média különféle megkeresésekkel?

Kásás Tamás: Előfordul, de legtöbbször elhárítom ezeket, mert nem nagyon vagyok kíváncsi a háromperces villáminterjúkra. Ha jónak és tartalmasnak ítélek valamit, akkor azért nem vagyok megközelíthetetlen. Sőt, adott esetben szívesen belevágok. De mint már mondtam, nagyon szeretem a csendet.

A nemzet aranyai a mozivásznon

Április 20-tól kerül a mozikba „A nemzet aranyai" című egész estés mozifilm, aminek hősei azok a pólós legendák, akik 1997 és 2008 között végigverték a világot. Ez alatt a 12 év alatt többek között Benedek, Kásás, Kiss, Szécsi, Biros, Molnár nevével fémjelzett csapat három olimpiai aranyat, két Európa- és egy világbajnoki címet szerzett. Hatan pedig bekerültek a sportág halhatatlanjainak helyet adó Hírességek Csarnokába.

„Vidám, ugyanakkor drámai elemekkel, érzelemdús jelenetekkel tarkított filmet készítettünk, ahol a nézők újra végigizgulhatják többek között az athéni olimpiai döntőt. A moziban újra átélhetjük a sikereket, és az a célunk, hogy a játékosok szemszögéből láttassuk a sporttörténelmi pillanatok mellett a küzdelmeket, kulisszatitkokat. Mosolyt és könnyeket fakasztani, legyen szó egy-egy emlékezetes döntőről... és persze Benedek Tiborról" – mondta Zákonyi S. Tamás, a film rendező-producere.

A filmben az archív felvételek mellett soha nem látott beszélgetések, friss interjúk, visszaemlékezések is helyet kapnak. Zákonyi S. Tamás (nevéhez fűződik az Egerszegi Krisztinát bemutató dokumentumfilm, Steven Spielberg Münchenje, a Szabadság szerelem és a BÚÉK, és az Unoka, melyekben producerként dolgozott) munkáját szakértők és a válogatott tagjai segítették. „A nemzet aranyai" nem egyszereplős sportfilm, inkább egy csapatot bemutató mozi, ahol minden csapattag egyenrangú. Sikerük titka tehetségük mellett az egyéniségek találkozásából fakad.