Önabortusz, keresztényhibáztatás és férfi színészek szoknyában - ez Alföldi Róbert legújabb "darabja"

Alföldi Róbert „thrillert" rendezett az egykori Május 1. moziban. Legújabb átdolgozása baloldali ideológiákkal átitatott, modernkori meghurcolástörténet lett. Az orvos premierjén jártunk az Átriumban.

Alföldi Róbert sajátos stílusa és művészete közismert. Megosztó személyének, rátarti gondolkodásmódjának túlzott egyedisége többnyire a társadalmi és az alkotói szféra perifériájára sodorja, ugyanakkor ezt egyáltalán nem bánja. Hol egy túlbuzgó rendező gúnyáját ölti magára, hol pedig előadóként, nagy élvezettel úszkál a meg nem értett, sértődött művész főszerepében, így szórakoztatva rétegközönségét. Legújabb rendezése, a július 1-én, az Átrium színházban bemutatott Az orvos című darabja is ezt támasztja alá, amelyben az identitás kérdéskörét boncolgatta nagy elánnal.

Robert Icke, a klasszikusok „továbbírására" szakosodott brit szerző-rendező, Arthur Schnitzer: A Bernhardi-ügy drámájának alapkonfliktusát felhasználva találta ki ezt az új, legmodernebb kori, heterokritikus adaptációt, amelyben a baloldali identitáspolitika kulcsfontosságú szerepet játszik, kiszolgálva ezzel nemcsak az LMBTQ összes betűjét, hanem a woke-ideológiát is.

A thrillerként reklámozott, de a műfaj stílusjegyeit magán nem viselő alkotás az identitás kérdésén túlmenően kiemelten foglalkozik az orvosi etikával és az antiszemitizmussal egy tragédiába torkollt önabortusz köntösébe csomagolva.A színdarab középpontjában az ízig-vérig orvos, Ruth Wolff professzor asszony áll, aki morális meggyőződése miatt nem engedi be a haldokló 14 éves lányhoz a család lelkészét. A kiskorú gyermek nem kapja meg a lelkét megszentelő kegyelmet, így fájó magányban és Isteni feloldozás nélkül tér meg teremtőjéhez. Ám, mikor az orvos és a pap összetűzésének felvételét publikálják az interneten, kitör a botrány. A háborgó nép a doktor bocsánatkérését követeli, de mivel a nő meggyőződése, hogy mindent jól csinált, a közvélemény addig szítja a tüzet, amíg a professzor asszonyt eltiltják a foglalkozásától és mindent elveszít, ami fontos számára.

Mint érezhető, a darab alapkonfliktusa éppen elég drámai, ám az alkotók nem elégedettek meg a professzor karaktergyilkosságának bemutatásával, tanítani is szerettek volna.

Az orvos bemutatja a social media torzító hatását, vizsgálja az alá- és fölérendeltségi viszonyt az emberi működés tekintetében, elénk tárja, hogy hogyan lett egy személyes konfliktusból társadalmi konfliktus és górcső alá veszi az identitás kérdéskörét is. Azaz állítás pedig, amelyet a darab nem volt rest hangsúlyozni, mely szerint, ha a kislány nem katolikus lett volna és nem titokban önmaga próbálkozik, hanem kórházban végzik el az abortuszt, akkor még mindig életben lenne – ez akár még keresztényhibáztatásnak, sőt a vallás ellen történő hergelésként is értelmezhető.

Mondják, hogy egy férfi színésznek mindig hálás dolog női szerepet játszani, hiszen akár még nőiesebben megformálhatja karakterét ellenkező nemű kollégájánál. A görögöknél ez bevált szokás volt, ugyanakkor ennél a darabnál másról van szó.

Alföldi rendezésében felcserélték a nemi szerepeket, így a professzor asszony szerepét László Zsoltra bízták, akit a darab során szoknyában, blúzban, blézerben csodálhatta a közönség. Az orvos partnerét, aki természetesen férfi volt, Parti Nóra alakította, Márton András pedig egy jelenet erejéig fekete nőt játszott. Emellett egy szexuálisan felajzott transznemű kislány karaktere is feltűnt a színpadon.

Kendőzetlenül érződött a darabon, hogy Alföldi valósággal lubickol az Icke adta szélsőségekben, ugyanakkor a premier napján elénk tárt mű enyhén szólva nem volt hibátlan.

Bár a darab bővelkedett karakterekben, de a szereplőket inkább identitás alapján különböztették meg, sem mint jellegzetes jellembéli jegyeikben. Milyenségüket – különösen a főszereplő személyiségét – elnyomta a konfliktusok sokasága: az alapkonfliktuson túl a darab helyet adott faji, vallási és nemi civódásnak is. A mű túl sokat akart mondani, ennek következményeképpen pedig elveszett a pregnáns értelem.

Summa summarum, Alföldi túlkomplikált, viszkózus identitáskurzusára mentőmellény nélkül veszélyes lenne beülni. A néző, ha nem figyelt kellőképpen – márpedig nem egy olyan pillanat volt, amikor lankadt a nagyérdemű érdeklődése – könnyen belefulladhatott az identitás és a vallás bonyolult kérdéskörébe. Pont ezért vétek lenne bornírtsággal vádolni a közönséget, mert az igazság az, hogyha csupán az abortusz kapcsán kitört vallási hajcihőt és a professzor karaktergyilkosságát taglalták volna, Az orvos fogyaszthatóbb darab lenne, de Alföldi identitást akart magyarázni. Erőszakkal a rétegközönségének a szájába akarta rágni, hogy az azonosságtudat tekintetében mi a látszat, mi a valóság, ki mit gondol magáról és ki kicsoda valójában.

Éppen ezért a darab utolsó negyven percét, csak a gender és a woke-ideológia iránti hízelgés indokolhatta. Volt ugyanis egy pillanat, amikor a feszültség oly annyira a tetőfokára hágott, hogy azt gondoltam, másokkal együtt: elérkeztünk a katarzis pontjára, ám a magasan indított labdát a pillanat tört része alatt lecsapták, és a darab haladt tovább megállíthatatlanul, még hosszú-hosszú, kegyetlen percekig.

Nem túl kegyes sors, egy hozzám hasonló színházkedvelőnek.