A harmincas évei elején járó Mariann három évet húzott le egy ruhaipari szakközépiskola angoltanárnőjeként. Munkáját szerette, komoly szakmai sikerélményei voltak - tanítványai között akadt olyan, korábban rettegett diák, aki órái hatására döntött úgy: felnőttként tanítani szeretne. A tanárnő az alacsony fizetés miatt mégis otthagyta a katedrát, ma egy filmforgalmazó cég asszisztenseként dolgozik korábbi fizetése kétszereséért, és nem szeretne újból tanítani. "Tévhit, hogy a pedagógus munkája délután 2-kor befejeződik. A kívülállók nem tudják, hogy az óráikra készülő, dolgozatot javító pedagógusok gyakran késő este jönnek el az iskolából. A fizetés nagyon alacsony: egy pályakezdő nettó 80 ezer forint körüli fizetést kap, amiből még egy albérletet sem lehet fenntartani." A pályamódosító tanárnő úgy látja: szép dolog a hivatástudat, ám az örömmel végzett munkához megfelelő fizetésre is szükség lenne.
A szülők gyakran a tanárokra hárítanák a gyermeknevelést
Ágnes magyar-latin szakos tanárnő, 15 éve tanít. Jelenleg egy XIV. kerületi gimnázium igazgatóhelyettese. A kiégés okait pedig az egyre nehezedő körülményekben látja. "A diákok viselkedéskultúrája, neveltségi szintje az utóbbi néhány évben drámai zuhanást mutat. A gyerekeken gyakran a rossz családi viszonyokat tükrözik. Rengeteg a gyermekeit egyedül nevelő, a mindennapi munkában túlhajtott, fáradt szülő, aki a gyereknevelés felelősségét legszívesebben a tanárokra hárítaná - ez sem könnyíti meg a pedagógusok dolgát.
Elhivatottság, stabil háttér, hobbik
A tanárnő úgy látja: a kiégés elkerülhető - ám ehhez rendkívüli szakmai elhivatottságon túl nagy pszichikai teherbíró képességre is szüksége van a pedagógusnak. Mindemellett nem árt, ha rendezett, stabil családi háttere, vagy olyan hobbija van, ami a munkaidőn kívül segíti őt a feltöltődésben.
Takács Gabriella