[origo] címlap

hírek

levelezés

internet előfizetés

vásárlás

[vizsla24]






Súgó

[origo] Zene

Videoklip

Zeneáruház


Kóla, Metró, Twist and Shout - a hatvanas évek magyar popélete
2006. május 24., szerda, 18:15|Utolsó módosítás: 2006. május 25., csütörtök, 13:02

A cikk betűmérete:kisebbnagyobb

Ami nyugaton a Beatlesszel indult és Woodstockkal ért a csúcsra, azt nálunk tinédzser-megmozdulások vezették fel - és mint Cseh Tamás legendás soraiból is tudhatjuk, "ifjúsági problémaként" tetőzött a hatvanas években. Mint mindenhol a nyugati világban, a beat-korszak új generációjának zenei lázadása nálunk is könnyedén söpörte el az andalgó bájolgást. Bár az úgynevezett "kultúrpolitika" mindent megtett, hogy a Beatles-mániát még a határ előtt megállítsa, erre nagyjából annyi esélye volt, mint pár évvel korábban az angoloknak Puskásék ellen. A fiatalság, a tombolni vágyás elementáris erővel szabadult el - lehet, épp ez az oka, hogy annyi legendás zenészt éltetünk a hatvanas évek óta. Illés, Omega, Metró, Koncz, Zalatnay vagy Kovács Kati. Nehéz dolog lenne válogatni közülük, az Álomsláger meg úgyis eldönti, ki a kedvenc.


Megint valami nyugati őrület 1/3. oldal >>

Forrás: MTI
Az Omega 1968-ban, már befutott együttesként
Zene
Aradszky László: Nem csak húszéveseké a világ
Illés: Táskarádió
Kovács Kati: Nem leszek a játékszered
Metro: Mi fáj?
Zalatnay Sarolta: Hol jár az eszem?

Az 1956-os bebörtönzöttek első csoportjai épp kiszabadultak, a Tv-presszó még Koós Jánost és Bakacsi Bélát játszotta az országnak, amikor a liverpooli gombafejűek a Love me do-val megkezdték világhódító körútjukat. Akkor még nyilván nem sejthették, hogy hírük bőven lekörözi őket: eleinte csak az angol nagyvárosok munkásnegyedeiben, aztán Európa-szerte mindenhol alakulni kezdtek a beatzenekarok, a boltok ezerszámra adták el az elektromos gitárokat. Az új divat szétválaszthatatlanul összefonódott a hatvanas évek tinédzserkitöréseivel, Angliában egyre szaporodtak az utcai verekedések, éjjelente tinibandák vándoroltak egyik kocsmából a másik koncertre.

1963-ban a továbbra is masszív politikai ellenőrzés alatt álló magyar sajtó körülbelül úgy fogadta a jelenséget, mint pár évvel korábban a rock'n'rollt: "megint valami nyugati őrület". Ennek megfelelően eleinte tudomást sem vett róla, ami persze utólag nem meglepő, akkoriban még Komár László Elvis-produkciói is túllépték a jó ízlés határát. A még csak néhány éve működő, napi négy-öt órányi műsort adó tévében semmi ilyesmit nem mutattak. A rádióban is csak alig-alig lehetett hallani - eldugott, külvárosi szórakozóhelyekre kellett elzarándokolni értük. Az éterben az évek alatt egyre erősödő táncdal-vonal szólt, olyan nevekkel, mint Aradszky László, Harangozó Teri és Korda György - a korábban szintén tiltott twist, egy kicsi rock'n'roll, de az is felhígítva.

A fiatalok növekvő hányada azonban - s persze a kezdetben túlnyomórészt amatőr zenészek többsége is - alternatív forrásokból tájékozódott. Egyrészt össznépi sporttá vált a gyatra minőségben fogható rövidhullámú "luxemburgi rádió" hallgatása, amely folyamatosan adta a legmenőbb nyugati slágereket, a Szabad Európa Rádió pedig - fölismerve a politikai célzattal is meglovagolható tömegigényt - Cseke László műsorvezetésével elindította a Teenager Party-t. Másrészt a Kádár-rendszer konszolidálódása során lassan nőtt a néhány napos nyugati utazásra kiengedettek száma, s mind többen tértek haza összekuporgatott dollárjaikon vásárol eredeti lemezekkel.

Egy este az Ifjúsági Parkban

A prűdéria és elutasító légkör ellenére, vagy talán épp ezért, az ifjabb generációk körében futótűzként terjedt az új divat: az év végére sorra alakultak az együttesek, a szocialista mamutvállalatok kultúrházaiban (ilyen volt az úgynevezett "Bosch" is) és a Műszaki Egyetem klubjaiban (Bercsényi, később az E-klub) pedig fellépési lehetőségek is nyíltak. Eleinte inkább a szóbeszéd útján lehetett tudni, hol melyik banda játszik, aztán szép lassan kialakultak - Sebők János szavával élve - a "beatbölcsők"; az együttesek neveihez szép lassan helyszínek tapadtak. 1964-ben az eleinte Várban koncertező Omega - amely az Illésnek adta át a helyet - emlékezetes gitárpárbajban "szerezte meg" a divatosan sötét és füstös belvárosi szórakozóhelyet, a Hordót; Zorán és a Metró együttes egy Rákóczi úti menzahelyiséget vett be vasárnap esténként. Az Atlantisz, a legeredetibbnek tartott magyar beategyüttes a Gogol utcai Ganz-MÁVAG Művelődési Központban tartotta asztalborogatós, "twist and shout-os" bulijait. Menőnek számított még egy darabig a már említett Scampolo vagy később a Fenyő Miklós-féle Hungária is, akármelyikük bulijára nagy dolog volt bejutni.  Fontos helyszín volt a Várbazárban megnyitott Ifjúsági Park, amelyet a KISZ tartott fenn, és amely előtt - annak ellenére, hogy fiúk egy ideig csak öltöny-nyakkendőben és kizárólag rövid hajjal mehettek be - egy-egy szombati koncert előtt sok ezren tolongtak.


1/3 következő oldal >>

1. Megint valami nyugati őrület

2. Táncdalfesztivál és Ki mit tud? - a kitörési lehetőség

3. A hazai underground


Az [origo] kiadója az [origo] Zrt. © Minden jog fenntartva