Az állatok királynői önzetlen óvónők

A nőstény oroszlánok - az állatvilágban teljesen egyedülálló módon - az egyenlőség szellemében, példátlanul demokratikusan nevelik kölykeiket.

A legtöbb állati közösségben, ahol a tagok között együttműködés figyelhető meg, vannak egyedek, akik egyenlőbbek a többieknél - különösen, ha a szaporodásról van szó. A társas rovaroknál, például a méheknél, egyetlen királynő hozza a világra az összes utódot.

Más együttműködő lények esetében, például számos madár- és emlős fajnál is megfigyelhető hasonló dominancia az utódnemzés terén, mely a legtöbbször csupán néhány nőstény vagy hím monopóliuma.

A Science a közelmúltban olyan cikket közölt, amely ellentmondani látszik a fenti szabálynak. A tanulmány szerint az afrikai oroszlánok nőstényei az egyenlőség szellemében hozzák világra és nevelik kölykeiket. Ez az egyenlősdi nem csak a többi ragadozótól, de saját hím fajtársaiktól is megkülönbözteti őket.

Már a korábbi megfigyelések is arra utaltak, hogy a nőstényoroszlánok demokratikus nézeteket vallanak az utódok nevelését illetően - a falkatársak együtt vadásznak és együtt nevelik kölykeiket, ráadásul egyikük sem szül társainál sokkal több utódot.

Két veterán oroszlánkutató, Craig Packer és Anna Pusey, a Minnesota Egyetem munkatársai azonban kíváncsiak voltak, nem rejtőzik-e a látszólag egyenlőségelvű gyermeknevelési hozzáállás mögött egy rejtett reproduktív hierarchia, mint arra a csimpánzok esetében is fény derült.

31 tanzániai oroszlánfalka egy "oroszlánöltőnyi" idő alatt mért reproduktív variációját matematikai modellekkel szimulált falkák reprodukciós variációjával hasonlították össze; a reproduktív ráta és az egyéb demográfiai jellemzők azonosak voltak, ám a születéseket a szimulált csoportok esetében véletlenszerűen osztották el.

A valódi falkákban voltak olyan nőstények, amelyek társaiknál több utódot neveltek. De ez a mintázat a szimulált falkákra is illett. A kutatócsoport tehát nem talált arra utaló bizonyítékot, hogy egyes nőstényoroszlánok domináns szerepet töltenének be fajtársaik szaporodásában, illetve utódnevelésében.

A szokatlan rendszer magyarázatára a szerzők kiemelik, hogy a legtöbb más együttműködő fajjal ellentétben ezek a nagymacskák nem képesek egymás reprodukciójába beleszólni. A nőstényoroszlánok elrejtőznek, mikor utódaikat a világra hozzák, és a csapathoz csak több hét elteltével térnek vissza, amikor a kicsinyek már nem is olyan kicsinyek, vagyis kevésbé sebezhetőek.

Ez a tény, kiegészítve az oroszlánanyák rettenetes fogaival és a simogatónak éppen nem nevezhető hatalmas mancsaival, megnehezíti a nőstények számára, hogy egymás kicsinyeit bántalmazzák. A nőstényoroszlánok ráadásul csak akkor vesznek részt a kölykök nevelésében, ha nekik maguknak is vannak kicsinyeik.

Így ha egyikük megölné társa kölykét, éppenséggel a másik nőstény segítségéről kellene a gyermeknevelésben lemondania. "Az oroszlánok társadalma jelentősen eltér a kutyák és a madarak kooperatív utódnemzési modelljétől, és a nőstényoroszlánokat a természet igazi demokratáiként mutatja be" - írják a szerzők.

BK.