Vigóban a szezon végén is szeretnének örülni

A Celta Vigót az elmúlt évek eredményei alapján amolyan "majdnem" sikercsapatnak tartják Spanyolországban: a galíciai együttes az egyik legszebb és leglátványosabb futballt produkáló együttes a Primera Divisiónban, amely mindig ott van az élcsoportban, de a nagy áttörés egyszer sem sikerült számára, az ötödik helynél nem tudott feljebb kerülni. Mindezen a nyáron edzőcserével szerettek volna változtatni, és a csapat egyelőre szárnyal - kérdés, ez a lendület kitart-e a szezon végéig?

Amikor 1998 nyarán Víctor Fernández került a Celta kispadjára, a vigói gárda egyike volt a spanyol bajnokság középcsapatainak, amely rendre a tizedik hely környékén fejezte be az idényt - leginkább a tabella második felében. Az egykoron a Real Zaragozával KEK-et nyert Fernándeznek azonban sikerült alaposan felráznia a klubot, és igazi élcsapatot faragott a Celtából, amely egymás után ötször harcolta ki az UEFA-kupa-szereplést, márpedig a klub korábban csak egy alkalommal, az 1970-71-es idényben léphetett pályára a nemzetközi porondon.

A galíciaiak több alkalommal is közel álltak a még nagyobb sikerhez, azonban a döntő pillanatban mindig kudarcot vallottak: az előző idényben például a 23. fordulót követően az első helyen állt a csapat - hogy a következő öt mérkőzésén mindössze egy pontot szerezzen, aminek köszönhetően végül meg kellett elégednie az ötödik hellyel.

Fernández a nyáron aztán úgy döntött, hogy új kihívások elé néz, és elfogadta a Real Betis ajánlatát, a Celta pedig napok alatt megtalálta utódját a CA Osasuna mestere, Miguel Ángel Lotina személyében. A szakember számára a Vigo hatalmas ugrást jelentett, hiszen korábban mindig csak kiscsapatoknál (a pamplonaiak előtt a CD Logronesnél és a CD Numanciánál) dolgozott, ahol az elsődleges feladat mindig az élvonalbeli tagság megtartása volt. Most viszont kimondva kimondatlanul az volt a cél, hogy ne csak megismételje, hanem lehetőség szerint felül is múlja a Fernándezzel elért sikereket. Meglehetősen sokáig úgy tűnt, hogy mindezt ugyanazokkal a futballistákkal érheti el, akik az előző szakembernek is rendelkezésére álltak, hiszen sokáig csak távoztak a focisták a Celtától, nem pedig érkeztek.

A legnagyobb vérveszteséget kétségtelenül Valerij Karpin távozása jelentette, az orosz középpályásnak azonban lejárt a szerződése, a vezetőség pedig nem ajánlott fel neki új kontraktust, így ő a Real Sociedadba igazolt. Rajta kívül nem tartottak még igényt a kölcsönben szerepelt Pablo Contrerasra és Florian Maurice-ra, de ők már az előző szezonban is jobbára kiegészítő embernek számítottak. Az sem volt véletlen, hogy az elnökség egészen augusztus végéig nem tárgyalt az esetleges új szerzeményekről, előbb ugyanis az addig kölcsönben lévő és megtartandó labdarúgókkal kapcsolatban kellett intézkednie.

A francia Peter Luccint a Paris Saint-Germaintől, az argentin Sebastián Méndezt pedig a Vélez Sarsfieldtől szerették volna végleg megszerezni, és némi készpénz kifizetése fejében mindkét transzfert sikerült véglegesíteni. Eközben visszaérkezett a kölcsönadott Iván Kaviedes és Benny McCarthy az FC Portótól (utóbbit a Middlesbrough FC majdnem megvásárolta, de végül a játékos túlzott igényei miatt az angol klub elállt az üzlettől), vagyis a játékoskeret továbbra sem tűnt rossznak, de Lotina azért a középpályán szeretett volna még pár új arcot látni.

Kívánsága végül meghallgatásra talált, hiszen az átigazolási időszak utolsó hetében a Celta végre aktivizálta magát a játékospiacon: a vigóiak előbb megszerezték az élvonalból kiesett Real Zaragozától José Ignációt, akivel négyéves kontraktust kötöttek, majd pedig kölcsönvették az argentin River Plate középpályását, Eduardo Coudet-et.

A bajnoki rajton a két új szerzeményt Lotina még a kispadra sem ültette le, és többnyire azóta is csak csereként jutottak szóhoz, ám a csapat egyelőre nélkülük is menetel, elsősorban remek védelmének köszönhetően. A Celta öt forduló alatt mindössze három gólt kapott, három mérkőzésen pedig egyáltalán nem zördült meg a hálója, és ilyen jó mérleggel a Primera Divisiónban csupán a címvédő Valencia CF rendelkezik.

Nem véletlen persze, hogy a vigóiak hátsó alakzata ilyen hatékony: ebben a csapatrészben Lotina eddig minden találkozón ugyanazt a négy futballistát küldte pályára. A Velasc, Cáceres, Berizzo, Silvinho kvartett egyelőre megbonthatatlan, bár a tréner a jelenlegi helyzetben ha akarna sem nagyon tudna változtatni rajta, ugyanis a többi hátvéd közül Méndez és Sergio is sérült, vagyis a védelem tengelyében mást nem lehet bevetni.
A középpályán eleddig Luccin és Mosztovoj volt az, aki egyetlen találkozót sem hagyott ki, elöl pedig az első forduló kivételével mindig Catanha rohamozott - Lotina ugyanis elődjéhez hasonlóan az egycsatáros szisztéma híve. Persze ez nem jelenti azt, hogy csupán egy ember tartózkodik elöl, hiszen az előretolt éket a két szélről rendre támogatják: Vágner, Edú, Jesuli vagy éppen Coudet kitűnően alkalmas erre a feladatra.

A parádés szezonkezdet nem újdonság a Celta szurkolói számára, az 1998-99-es idényben és tavaly például egészen a 11. fordulóig veretlen maradt a csapat, de egyik esetben sem tudta állandósítani a remek formát. Mind a két alkalommal az ötödik helyen zárt végül az együttes, ám ebből a pozícióból már nagyon elegük van a vigóiaknak.