Új otthont kapnak a rákos gyerekek

Új házat kapnak Miskolcon az állandóan kezelésre járó daganatos, máj-, vese- és cukorbeteg gyerekek és szüleik. Az 1999-ben létrehozott budapesti ház lakói szerint az intézmény nagy segítség, mivel többségük vidéki, csak így tudnak eljárni a szinte mindennapos, fárasztó és hosszadalmas gyógykezelésekre. A gyerekeknek nem kell befeküdniük a kórházba, hanem családjukkal maradhatnak a kezelés idején is. Bár a lakók állítják, szinte otthon érzik magukat, az élet visszafogottan zajlik a házban: a gyerekek és szüleik is csendesek és fáradtak, gondjaikról pedig nem szívesen beszélnek.

"Igyekszünk mindent színessé tenni" - mondja Nagyné Bayerle Andrea, az első magyarországi Ronald McDonald-ház vezetője. Kora délutáni ott jártunkkor mégis csend fogad minket. A folyosókon szinte teljesen üresek, a gyerekek és szüleik szobáikba vonulnak vissza.

A ház feladata, hogy a súlyosan beteg gyerekeknek és családjuknak biztosítson elhelyezést a hosszadalmas és kimerítő gyógykezelések idején. Magyarországon az első 1999-ben nyílt Budapesten. A házban 20 család elhelyezését tudják megoldani. Elsősorban daganatos megbetegedéssel küzdő, májátültetésen átesett, vesedialízisre járó és cukorbeteg gyerekeket vesznek fel, mivel kezelésük hosszú és kimerítő.

Bekerülni orvosi javaslatra lehet - magyarázza a rendszert Bayerle Andrea, a házmenedzser. Az egyetlen kikötés, hogy csak Budapesttől 30 kilométerrel távolabb élő családokat fogadnak, mivel a többiek könnyebben el tudnak járni a kezelésekre. Elsősorban az 1. és 2. számú Gyermekklinika, illetve a Heim Pál Gyermekkórház betegei kerülhetnek be, mivel ezek esnek vonzáskörzetébe. A lakóknak csak az étkezésüket kell megoldaniuk - az épületben több konyha van, ahol főzhetnek -, a ház évi 30 milliós költségeit a Ronald McDonald Gyermeksegély Alapítvány állja.

Forrás: [origo]

A házban szigorú rendszabályok vannak érvényben. A dohányzás és az alkoholfogyasztás például tilos. A higiéniára és a tisztaságra nagyon ügyelnek. Külön orvosi felügyelet ugyanakkor nincs. Mint a házmenedzser mondja, direkt nem akarnak orvost alkalmazni, hogy a beteg gyerekeket semmi ne emlékeztesse a kórházra. Problémák pedig nem nagyon fordulhatnak elő Bayerle szerint, mert a kórházak, a rendelőintézetek és az orvosi ügyeletek a ház közvetlen közelében vannak.

"Általában egy hét a minimum, amelyet egy család a házban tölt, a maximum pedig egy-egy hosszabb kezelésnél másfél hónap szokott lenni" - mondja Bayerle. Van ugyanakkor olyan is, aki már majdnem egy éve itt lakik az állandó kezelések miatt. A tizenéves lánnyal szobája előtt a folyosón mi is találkozunk. Éppen egy kezelésről érkezik. Láthatóan elcsigázott. Nem szívesen beszélget, csak pihenni szeretne.

Bayerle szerint teljesen családias a légkör. A születésnapokat, a karácsonyt, a gyereknapot mindig megünneplik. Néha még a környező klinikákon fekvő súlyosan beteg gyerekek is átjönnek egy-egy jelentősebb alkalommal. A találkozók, ünnepségek jó alkalmat nyújtanak a családoknak arra is, hogy a szülők megbeszéljék egymással tapasztalataikat.

Forrás: [origo]

A legfontosabb, hogy a gyerekek együtt lehetnek családjukkal. Mint mondja, ez az orvosok szerint is sokat segít a gyógyulásban. "Nem akarjuk azt sugallni, hogy betegek. Teljesen el tudnak erről feledkezni itt a házban" - állítja a házmenedzser. Egy 10-12 év körüli lakó is csak annyit mond kérdésünkre mosolyogva, hogy jól érzi magát. Annak ellenére, hogy kezéből mindenhol az infúzió beadásához szükséges csövek lógnak, tarkóján pedig egy komoly műtét nyomai látszanak.

A gyerekek többsége fáradt és csendes. Halkan ülnek szüleikkel a nappaliban és beszélgetnek, vagy a tévét nézik. "Örülnék, ha rosszak lennének, mert az azt jelentené, hogy jól vannak" - mondja Bayerle. A szülők is visszafogottak, nem szívesen mesélnek problémáikról. Mindössze ketten mondják, hogy szívesen beszélnének róla, milyen az élet a házban.

"Ez egy hatalmas nagy lehetőség" - mondja Albertné Horváth Melinda. Ő Tatabányáról érkezett Alex nevű kisfiával egy hónappal ezelőtt. Máshogy nem tudnának járni a kezelésekre. "Mindig szeretettel fogadnak. Ha hosszabb ideig itt vagyunk teljesen otthonosan berendezkedünk. Főzünk, mosunk, takarítunk" - meséli az anyuka. Alex azt mondja, hogy szeret itt lenni az édesanyjával, szeret a gyerekekkel játszani.

"Tartjuk a kapcsolatot egymással, érdeklődünk egymás után" - folytatja Alex anyja. Gyakoriak a levélváltások és a vendégségek. Mint mondja, annak is örülnek, ha a ház más lakóival történik valami jó, esetleg meggyógyul egy kisgyerek. Majd - vigyázva, hogy mellette ülő gyereke ne értse, mire gondol - hozzáteszi: "Sajnos vannak negatív kicsengésű dolgok is."