Vágólapra másolva!
Ebben a szezonban az újoncok nem remekelnek a francia élvonalban, mind a három együttes a tabella második felében tanyázik, de a legjobban az SM Caen szerepel közülük. Sokak szerint ez szorosan összefügg azzal, hogy míg az Istres és az AS Saint-Etienne rengeteg focistát igazolt a nyáron, addig Caenbe csak négy új labdarúgó érkezett, vagyis a feljutást kiharcolt együttest többé-kevésbé együtt tartották a vezetők.

A caeni klub sohasem tartozott az élcsapatok közé Franciaországban, az egyesület éveken keresztül csak az alacsonyabb osztályokban vitézkedett, és a legjobbak között először az 1988-89-es szezonban mutatkozott be. A gárda ezt követően hat éven keresztül meg tudta őrizni élvonalbeli tagságát, de 1995-ben kiesett, és bár rögtön visszakerült a Division 1-be, akkor már csak egy évet húzott le az elitben, és 1997-es kiesése után a másodosztályban ragadt.

Az elmúlt években ugyan rendre ott volt a tűz közelében, de mindig lecsúszott a feljutásról, ami végül az idén sikerült a klubnak: a csapat a második helyet szerezte meg a Ligue 2-ben, és ezzel hét év után ismét kiharcolta a legjobbak közötti szereplés lehetőségét.

A siker természetesen nagy eufóriát okozott a szurkolók körében, ám a szakmai stábnál ezt az érzést gyorsan felváltotta az aggodalom, hiszen mindenki tisztában volt azzal, hogy a bennmaradás sokkal nehezebb feladat lesz a feljutásnál. Ezzel együtt a vezetőség úgy gondolkozott, hogy felesleges sok új futballistát igazolni, így bízott a másodosztályban sikeresen szerepelt csapatban, amelyhez azért persze pár új labdarúgót is szerződtettek a caeniek, hiszen erősítésre szükség volt.

A távozók listája meglehetősen rövid volt, a meghatározó játékosok közül csupán a veterán középhátvéd, Franck Dumas vált ki a keretből - az egyesületet azonban nem hagyta el, hiszen a 36 esztendős futballista szakmai igazgatóként dolgozik tovább.

Dumas személye egyébként elválaszthatatlan a klubtól, elvégre egykoron itt kezdte pályafutását, és már az 1988-as, élvonalban szerepelt garnitúrának is tagja volt, majd hosszú és sikeres pályafutása lezárásaként (megfordult az AS Monacóban, az Olympique Marseille-ben és a Newcastle Unitedben is) 2001-ben visszatért az akkor másodosztályú nevelőegyesületéhez, és még a legutóbbi idényben is alapembere volt a gárdának.

A középhátvéd pozíciójában tehát mindenképpen szükség volt egy rutinos labdarúgóra, és a megoldást a szakmai stáb Frédéric Danjou személyében találta meg. Danjou az előző szezonban az AC Ajaccio színeiben mindössze egy mérkőzést hagyott ki, és összesen már közel kétszáz első osztályú találkozó állt mögötte, vagyis tökéletesen megfelelt a követelményeknek - arról nem is beszélve, hogy megszerzése egyetlen euróba sem került.

A másik három új szerzemény egyaránt Belgiumból érkezett, ami azért nem számított meglepetésnek, mert a csapat mestere, Patrick Remy jól ismeri a belga pontvadászatot, korábban ugyanis két éven keresztül a La Gantoise edzője volt.

A szenegáli balhátvéd, Ibrahima Faye például dolgozott is a kezei alatt, nem csoda tehát, hogy a Caen bejelentkezett érte, és le is igazolta az afrikai focistát. A középpályás Steve Dugardein az Excelsior Mouscrontól érkezett, ahol már nyolc éve stabil csapattag volt (vele hároméves szerződést kötöttek), míg Grégory Dufert az RSC Charleroi-tól igazolták le négy évre.

A nyitófordulóban a szintén újonc Istres ellen az új igazolások közül még csak Danjou szerepelt a kezdők között, de az 1-1-es döntetlen így is csalódást okozott a drukkereknek, hiszen abban bíztak, hogy csapatuk begyűjti a három pontot. A következő körben a Paris-SG ellen idegenben elért 2-2-es döntetlen viszont bravúros eredménynek számított, nem is beszélve az AS Monaco hazai legyőzéséről - három forduló után a Caen meglepően jól állt, a kilencedik helyet foglalta el a tabellán.

Ezt a helyezést az ötödik fordulóig meg tudta őrizni a gárda, ezt követően azonban öt játéknapon keresztül nem tudott mérkőzést nyerni, és így visszacsúszott a kiesési zónába - azonban még mindig jobban állt, mint a másik két újonc, az Istres és az AS Saint-Etienne.

Remynek viszonylag stabil kezdő tizenegye van, még ha egyetlen olyan focistája sem akad, aki az összes mérkőzésen ott lett volna a kezdők között. A védelemben a jobbhátvéd Cédric Hengbart és Danjou, a középpályán Dugardein és a bal oldalon szereplő Jimmy Hébert, elöl pedig Cyril Watier helye biztosnak mondható, és a többi pozícióban is jól látható, hogy melyik két futballista a bevethető.

Egyelőre a sérülésekkel is viszonylag szerencsés volt a gárda, bár a kapus Steve Elana a nyolcadik fordulót követően az egyik edzésen kidőlt a sorból, mégpedig viszonylag hosszú időre (nyolc hétre), így aztán jelenleg Vincent Planté védi az együttes kapuját. A jobb szereplés érdekében elsősorban az idegenbeli teljesítményen kellene javítaniuk a piros-kékeknek, mert vendégként a gárda eddig mindössze két pontot szerzett, igaz, ellenfelei között szinte csupa éllovas volt: a Caen már ellátogatott a Lille OSC-hez, az AJ Auxerre-hez és az Olympique Lyonhoz is.