A spanyoloknál senki sem mer nevetni a sevillai viccen

Az FC Sevilla 2005-ben ünnepli fennállásának századik évfordulóját. Úgy tűnik, a csapat méltó módon szeretne emléket állítani a centenáriumnak, hiszen a piros-fehérek szenzációsan kezdték a bajnokságot: kilenc forduló után a Barcelona mögött a második helyen állnak. Azzal persze mindenki tisztában van a városban és a világon egyaránt, hogy ez a helyezés nem tartható a szezon végéig, de a tavalyi hatodik hely megismétlésére jó esélye van Joaquin Caparrós csapatának.

Mintegy másfél hónappal a bajnokság kezdete előtt foglalkoztunk a Sevilla FC csapatával, és akkor azt jósoltuk, a piros-fehérek jó néhány játékost igazolnak a nyáron, és minden esélyük meglesz arra, hogy legalább megismételjék legutóbbi, bravúros hatodik helyezésüket. Előbbi tétel nem igazán valósult meg, de utóbbi ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) egyáltalán nem tűnik lehetetlennek, hiszen Joaquin Caparrós együttese eddig parádésan szerepel a bajnokságban.

Az átigazolási időszakban tulajdonképpen nem sok érdemleges történt a csapat háza táján: érkezett Fernando Sales a Valladolidból, Jesuli a Celta Vigótól, Carlos Aranda a Villarrealtól, és a brazil Renato a Santostól. A távozók listájára meglepetésre nem került fel Darío Silva neve, pedig sokáig úgy tűnt, hogy a legalább annyira fegyelmezetlenségeiről, mint góljairól híres uruguayi támadó hazájában folytajta pályafutását.

Nos, Silva végül kibékült mindenkivel, akivel kellett, és maradt Sevillában. Elment viszont a csapattól Francisco Gallardo, az uruguayi Hornos, és Marcos Vales, azaz a gárda játékereje jelentősen nem változott. Illetve változott, de nem az új fiúk érkezése, hanem a régiek jó formája, valamint az újak gyors beépülése miatt. Az első fordulóban valamennyi úi igazolás pályára lépett a csapatban, mely az Albacetét fogadta, és a papírformának megfelelően le is győzte, mégpedig 1-0-ra. A mindent eldöntő találat a frissen igazolt, élete első európai bajnokiján pályára lépő Renato nevéhez fűződött.

A második játéknapon bizonyosan nem nyomasztotta az esélyesség terhe Caparrós csapatát, hiszen a piros-fehérek a nyáron jelentősen megerősített, ráadásul bombaformában lévő Barcelonához látogattak. A 2-0-s vereségnek persze nem örültek a klubnál, de nem is fogták fel tragédiaként. A harmadik fordulóban az újonc Levantét fogadta a Sevilla, és elsősorbaan braziljainak köszönhetően, 3-0-ra legyőzte. Az első gólt ismét Renato szerezte, a következő két találat viszont a szurkolók elsőszámú kedvence, Júlio Baptista műve volt.

A tavaly nyáron védekező középpályás posztra igazolt, majd csatárként a góllövőlista harmadik helyén végző játékost ugyan számos tehetősebb klub hívta, de a brazil végül maradt a Sevillánál, persze némileg előnyösebb feltételekkel, mint az előző idényben. A vezetőség bizalmát pedig két góllal hálálta meg Baptista. Negyedik bajnokiját Villarrealban játszotta a csapat, és az El Madrigál stadionba kilátogató 14 ezer néző nem láthatott gólt a mérkőzésen.

A következő fordulóban a kiszámíthatatlan Real Sociedad látogatott Sevillába, és 2-1-es vereséggel távozott. A hazaiak második gólját Dario Silva lőtte, ami kevéssé meglepő, az első találat viszont a mindössze 18 esztendős Sergio Ramos alkotása volt, az ifjú védő életében először volt eredményes az élvonalban. A hatodik fordulóban ismét unalmas vendégnek bizonyult a Sevilla, ezúttal Santanderben, a Racing otthonában játszott 0-0-t a gárda.

Az eddig eredményeket figyelve megállapíthatjuk, hogy nagy szenzációt nem okozott a csapat, a hetedik játéknapon viszont igen: a piros-fehérek a Valencia otthonában győztek 2-1-re, és megfosztották a címvédőt veretlenségétől. A siker értékét tovább növeli, hogy hátrányból fordítottak a vendégek, ráadásul emberhátrányban fejezték be a találkozót, mivel a hazaiak közül "csak" Baraja, míg sevillai részről Daniel Alves és a győztes gólt szerző Aranda is piros lapot kapott. A csatár kiállítására elég érdekes körülmények között került sor: egy ápolást követően a játékvezető engedélye nélkül tért vissza a pályára, amiért megkapta második sárga kártyáját.

Ezt követően is egy nagycsapat (vagy legalábbis a szezonnak nagy tervekkel nekivágó alakulat), az Atlético Madrid volt a Sevilla vendége, és Fernando Torresék is vesztesen távoztak a Ramon Sanchez Pizjuan stadionból. A végeredmény 2-1 lett, a gólokat a Valencia ellen saját kapujába találó Aitor Ocio, valamint - cseppet sem meglepő módon - Júlio Baptista szerezte. Nyolc forduló után tehát 17 pontja volt a Sevillának, amivel a csapat óriási meglepetésre a második helyen állt a tabellán a Barcelona mögött - és ezen a kilencedik játéknapon a Zaragozától elszenvedett vereség sem változtatott.

A sikeredző érdekes módon reagált csapata helyezésére, Joaquín Caparrós ugyanis az Atlético legyőzését követően az alábbiakat nyilatkoza: "Ha reálisan nézem csapatom játékerejét, jelenlegi helyezésünk a vicc kategóriába tartozik." Nem tudni, ez a mondat árt-e vagy használ a játékosoknak, de az biztos, hogy a szurkolók szívesen nevetnének ezen a viccen az egész szezonban.