Országegyesítés - katolikus misszió

Török hódoltság: Esztergom (világi) "papjai" is mentették a történelmi Magyarországot

Molnár Antal

A katolikus missziók a török korban nem is voltak missziók, mivel döntően nem a térítés volt a megvalósítandó feladat, hanem a szórványközösségek kiszolgálása - tudhatta meg az első novemberi Mindentudás Klub publikuma az A38 állóhajón, ahol a téma fiatal tudora, a Talentum-díjas Molnár Antal történész és Péter Katalin professzorasszony beszélgetett az isztambuli porta és a keresztény egyházak hódoltságkori históriájáról.

- Tanár úr, ha nagyon szorosan vesszük, Önt úgy kellene bemutatni, hogy doktor doktor - indította a teltházas klubestet Péter Katalin az A38 állóhajó koncerttermében. A laudáló felvezetés a beszélgetőtársnak, Molnár Antal történésznek szólt. Nem véletlenül, mert az ifjú tudós, a középkori magyar történelem kutatója Magyarországon és Franciaországban is egyetemi doktori címet szerzett; Talentum-díjas, s számos egyéb elismerés birtokosa.
- Jómagam az irodalomtörténészektől kapott díjon lepődtem meg. Ön? - fordult a professzorasszony Molnár Antalhoz.
- Furcsa, amit mondok, mert bár mindegyiknek nagyon örültem, de ennek a többinél is jobban, mivel ez volt az első - reagált a történész, hozzátéve: közrejátszik ebben az is, hogy nagyon meglepő volt a döntés, az irodalomtörténészek pedig emlékezetesen szeretetteljes közeget teremtettek. Szóba kerül a Talentum-díj is, amelyet Kenyeres Imre vállalkozó és a Magyar Tudományos Akadémia alapítottak. Ennek kapcsán a történelem iránti érdeklődésének kialakulására tért rá az ifjú kutató.
- Mindig "középkorász" szerettem volna lenni, mert aki a történelem iránt érdeklődik, annak a középkor, a nemzeti dicsőség kora a kiinduló pontja. A historológiai hagyomány jelentős: vannak neves elődök, sok mindent el lehet olvasni - sorolta Molnár Antal. Mint mondta: sokat olvasott és arra jött rá, hogy a középkornál picivel érdekesebb a későbbi időszak, egyszerűen azért, mert a XVI-XVII. századból sokkal több a forrásunk. A középkorból főként jogbiztosító iratok és elbeszélő források, legendák, krónikák maradtak fenn. A kora újkortól egyre több az olyan forrás, amely közelebb enged a mindennapokhoz, az emberek magánéletéhez, gondolkodásmódjához. Ebben az időszakban - főként ami a török fennhatóság alá tartozó- "háromszög" tanulmányozását illeti - akad elég fehér folt. A kutató szerint ennek az az oka, hogy a hódoltsági terület kiszakad a középkori Magyarországból, és a Budai Vilajet - legalább is uralmi szempontból - elszakad a nyugati kultúrkörtől.
- Aztán a kutatásaimból is kiderült, hogy mégis erősen benne maradt - fordított az érvelésen Molnár doktor, hangsúlyozva: már középiskolás korában felfigyelt arra, hogy a római és a vatikáni levéltárban, illetve a Hitterjesztési Kongregáció gyűjteményében meglehetősen sok dokumentum maradt a török területekről. Ezeket az iratokat kevesen kutatták, kevesen is tudtak róla; csupán jelzésértékű tanulmányok születtek azzal a megjegyzéssel, hogy "ott van egy nagy anyag".
Péter Katalin erre úgy fogalmazott, hogy a nagyon aprólékosan feldolgozott "római anyagra" épülő könyvek, köztük a legutolsó, a Katolikus missziók a hódolt Magyarországon című kötetből az is következhet, hogy a török megszállta területek "fontossága" megnőtt a katolikus egyházban.
- Nem éppen - hűtötte le a várakozást Molnár Antal. A kivetítőn megjelenő térképekre mutatva kifejtette, hogy a hódoltsági "háromszög" az Oszmán Birodalom végvidékének számított, annak minden sajátosságával. Ha a Szentszék szemüvegén át nézzük a korabeli török hatalmat azzal az elképzeléssel, hogy ott a katolikus egyház missziós tevékenységet szeretne bonyolítani, akkor nyilvánvaló: ilyen törekvésnek nem lehet a terepe egy végvidéki tartomány. Jobban izgatta a római döntéshozókat, hogy mi van "beljebb". Ennek elsősorban az az oka, hogy Magyarország - beleértve a törökök megszállta területet - jelentős részben protestáns hitre tért. A missziósok nem is foglalkoztak a protestáns közösségek térítésével, inkább a meglévő katolikus "plébániák" megóvásáért, a közösség "hiten tartásáért" fáradoztak. A török területeken amúgy is nehézségekbe ütközött volna a máshitűek térítése, hiszen az alávetett helyzetben lévő keresztény egyházak ezzel óhatatlanul társadalmi konfliktushelyzetet teremtenek, amit a porta nem tűrt el. A Rómából küldött misszionáriusok feladata a meglévő katolikusok segítése maradt, s paradox módon híveket főleg nem a magyarországi területeken, hanem a Balkán belsejében - részben Dalmáciában, döntően Boszniában, ahol a XVI-XVII. században 300 ezer katolikus hívő élt - találtak. Ennek a belső-balkáni missziónak, amelyben döntően jezsuiták és a ferencesek vitték a prímet, a "nyúlványa", perifériája volt a magyarországi hódoltság területe.
- Nagyon fontos ugyanakkor, hogy a magyar püspökök nem mondtak le joghatóságukról a törökök megszállta területen, s ahol tudták, akadályozták a missziók munkáját - nyomatékosított a történész. Elmondta: ez is megerősíti, hogy a korabeli szemlélet az egyházon belüli természetes egységnél, a közös célok meghatározásánál is fontosabbnak érezte a joghatóság birtoklását. - A magyarországi katolikus egyház harcos ragaszkodása a joghatósági szerephez, a birtokterületekhez abból a szempontból döntő, hogy a három részre szakadt Magyarország végül egységes maradhatott - értékelte Molnár Antal.