Gépindítás Gömörországban - Serkei gépmúzeum

A magyar határtól alig egy órányi autóútra lévő Serke (szlovák nevén Sirkovce) lelkésze kapcsán pár éve szóbeszéd alakult ki a hívek körében. - Valami baja van a papunknak, ócskavasat gyűjt a parókián - mondták. Mára megváltozott a vélemény, a lelkészlak kertjében lévő gyűjtemény messzi vidékről vonzza a látogatókat, híressé téve a kis gömöri falu nevét. A szabadtéri kiállítást Ocskay Zoltán nézte végig.

Serkén minden déli harangszó kisebb koncertnek is beillik, egyetlen szépséghibája, hogy nem a gyönyörű, faerkélyes tornyú templomból csendül fel. Nincs harangozó már egy ideje, így ottjártunkkor is ifjabb Pohóczky Béla szolgáltatta a délidő jelét a lelkészlak udvarán lévő kis állványon sorakozó három harangot egyszerre húzva.

A bravúros mutatvány után, amikor a közeli Rimaszombatról hazaérkezett idősebb Pohóczky Béla, láthattam egyéb produkciókat is, de nem haranggal, hanem stabilmotorral előadva.

- Kint szolgáltam Amerikában - Laci, a másik fiam, most is kint van -, és elmentünk egy régi traktorok és tulajdonosaik számára rendezett találkozóra - idézte a kezdeteket a lelkipásztor. - Elkezdtem mesélni a gyerekeimnek a gépekről. Megszólít egy traktor gazdája angolul: - Milyen nyelven tetszenek beszélni?

Mondom neki, we are Hungarians, vagyis hogy magyarok vagyunk, és épp azt magyarázom, hogy gyerekkoromban a Fordson volt a legszebb traktor. Azt mondja, hát ha maga fordos ember, akkor indítsa ezt be, és menjen vele. Láttam, a fojtószelep ki van vezetve a kurbli mellé, hogy jobb kézzel lehessen állítani, ha a traktor elkezd köhögni. Beindítottam, mondja a gazda, látom, ért hozzá, mert ezt nem mindenki tudja megtenni.

Pohóczky Béla a wittenbergi és a New York-i egyetemen szerzett diplomát, az evangélikus és a református egyházban is fel van szentelve. Hitét és hivatását is örökölték fiai, a nagyobbik, Béla, Rimaszombaton szolgál, de természetesen Serkén is segít, ha az élet úgy hozza. És nemcsak az istentiszteleteken, hanem a műhelyben is.

- 1994-ben jöttünk ide, Serkére. Mindig szerettem a gépekkel foglalkozni, a szülőfalumban, a közeli Harmacon is volt egy-két motor. Aztán a fiaimmal elhatároztuk, hogy megőrizzük az utókor számára a régi világ emlékeit. Nem vágytunk sokra, legyen tíz motorunk, de mind működőképes, mert az nem lehet, hogy álljanak.

Hajtsák a répavágót, a köszörűt, a körfűrészt, morzsolót, a cséplőgépet, mindazt, ami hajdan is megkönnyítette a földi ember életét. Vettünk egy kis házat, ott lesz majd a múzeum. Ami nálunk látható, az sehol másutt nincs meg Gömörországban, és ennek örülnünk kell.

A beszélgetés közben lassan a kert felé indulunk, megcsodáljuk a harmincas évekből való Škoda traktort, majd következnek a gépindítások. Először egy 1904-es Slaviáról kerül le a takaró. Kevés állítás, két tekerés a kurblin, és már pöfög is. Ezután egy Robot következik. A Slaviával ellentétben ez nem indult. Pohóczky Béla a karburátort gyanúsítja. - Ki kell venni a gyertyát, biztos piszkos - mondja, és már veszi a kulcsot, megszagolja a gyertyát. - Nem kapott még üzemanyagot - hangzik a verdikt.

A szomszédban negyven év körüli asszony tereget, nem nagyon zavarja, hogy már két motor zakatol, pufog az udvaron. Közben egy másik Slavia mellé áll a lelkész, s az egyhengeres, két lendkerekes gép légszűrőjén igazít, hogy kevesebb levegőt kapjon. Első rántásra megy is az 1920-as, négy lóerős motor.

A Slavia-gyűjtemény legnagyobbja az 1930-1935 között gyártott, 15 lóerős dízelmotor. Elképesztően hosszú nyomórudak mozgatják a szelepeket, s mégis olyan csöndben jár, hogy a dugattyúszoknya koppanása is hallatszik, amint a holtpont után odaverődik a hengerfalhoz. Percenként 130-as főtengelyfordulattal megy alapjáraton, s ha kissé emeljük a fordulatszámot, jellegzetes huhogó hangot hallat.

- Az autómentős mesélte, aki idehozta, amikor megállt Rimaszombaton, megjelent a kocsi mellett egy kiöltözött úriember, és azt mondta, én ezt a motort megveszem. Fizetek, amennyit mond. Pedig nem így nézett ki, mocskos, rozsdás volt. De akkor már a miénk volt. Sokan ébrednek későn, mostanra tönkretettek mindent. Nyugaton világra szóló múzeumot csináltak volna a környékünkön hajdan volt motorokból, itt meg beolvasztották őket - panaszolja Pohóczky Béla.

A régi gépek iránt már ifjú fejjel is érdeklődtem. 16 évesen láttam egy csomó régi traktort, amelyeket kiselejteztek. Kérleltem a "srót"-ban dolgozókat (a MÉH szlovák neve. A szerk.), hadd válasszak közülük. Azt mondta az egyik, én adok neked, aztán majd megvárják, míg rendbe teszed, és már húzzák is ki az udvarodról.

A lelkészlakban még a kutyák is a gépek bűvöletében élnek. Ha gazdájuk nem int nekik, amikor a kertbe megy, a gépekhez, türelmetlenül ugatnak a kerítés túlfelén. Aztán, ha megszólal egy motor, átmásznak a kerítésen, hogy ők is ott lehessenek. Míg mi beszélgetünk, a gépek járnak, a kutyák pedig a pörgő lendkerekű gép alatt fekszenek félálomban.