Schusterrel folytatódhat a madridi focicsoda

A Getafét a bajnokság rajtja előtt, sőt még a szezon felénél is biztos kiesőnek könyvelték el, ami a madridi kiscsapat hagyományait és játékoskeretét figyelembe véve reálisnak is tűnt. A gárda azonban rácáfolt a várakozásokra, és - története első élvonalbeli szezonjában - kiharcolta a bennmaradást. A bravúrra természetesen a nagyobb klubok vezetői is felfigyeltek, és jó néhány játékost, valamint a vezetőedzőt, Quique Florest is megkörnyékezték. A fiatal tréner nem is tudott ellenállni a csábításnak, és aláírt a Valenciához.

A feljutásnál csak az lenne nagyobb meglepetés, ha a Getafe CF nem esne ki simán az élvonalból - ez volt szinte az általános vélekedés a spanyol futball szerelmesei körében a Primera División 2004-2005-ös idényének rajtjánál, hiszen a madridi kiscsapatról még a hispán labdarúgás legrégebbi ismerői sem sokat tudtak. Amikor pedig meglátták az újonc játékoskeretét, csak erősödött ez a vélekedés, hiszen nem sok ismert futballista nevét lehetett felfedezni a szintén meglehetősen rutintalan edző, Quique Flores gárdájában. A bajnokság első felében a csapat tulajdonképpen a várakozásoknak megfelelően szerepelt, hiszen a tabella alsó harmadában tartózkodott, de nem szakadt le a mezőnytől, és helyzete a szezon felénél közel sem tűnt reménytelennek. A 2004-es naptári évet a Getafe a 17. helyen zárta, de csak jobb gólkülönbségével előzte meg az eggyel lejjebb, azaz már kieső pozícióban található Málagát.

A januári átigazolási időszak sem kecsegtette sok jóval az együttes szurkolóit, hiszen ők is tisztában voltak vele, hogy a klubnak sztárok leigazolására nincs pénze. Ketten azért így is érkeztek a télen Madridba: Sergio Aragoneses nem jött messziről, hiszen a kapust az Atlético Madridtól kapta kölcsön az újonc, a csatár Asensio pedig az alacsonyabb osztályú Alcorcóntól érkezett. Távozó viszont nem akadt, egy kulcsemberről mégis le kellett mondania a tavaszi idényre Quique Floresnek: az első számú gólfelelős, Valentin Pachón ugyanis megsérült, mégpedig olyan súlyosan, hogy a bajnokság utolsó húsz fordulójában egyáltalán nem léphetett pályára. Kiesése nem vetette vissza a csapatot, sőt furcsa módon nélküle jobban ment a gárdának, mint vele: első 11, 2005-ös bajnokija közül csak kettőt vesztett el a Getafe, miközben március 13-án, hazai pályán 2-1-re legyőzte a Real Madridot is.

A hajrá sem sikerült rosszul a gárdának, hiszen az utolsó nyolc fordulóban 11 pontot szerzett, és minden várakozást felülmúlva a 13. helyen végzett a bajnokságban, olyan együtteseket megelőzve, mint a Real Sociedad, a CA Osasuna vagy az RCD Mallorca. A kiesés szele szinte meg sem legyintette a Getafét, hiszen Quique Flores csapata 47 ponttal zárt, ami éppen tízzel több, mint amennyi a legjobb búcsúzónak, a Levante UD-nek összejött. Különösen otthon nyújtott kiemelkedőt az együttes, hiszen a Coliseum Alfonso Pérezben (melyet természetesen nem a Real Betis csatáráról, hanem a klub korábbi elnökéről neveztek el) 11 győzelem mellett négy döntetlent játszott a csapat, és mindössze négyszer kapott ki - ennél csak nyolc társulatnak volt jobb a hazai mérlege a mezőnyben.

Az öröm érthetően óriási volt a klub háza táján, de az elnök, Ángel Torres már az ünneplés közben is arra figyelmeztetett mindenkit, hogy a munka neheze csak most következik: meg kell próbálni együtt tartani a gárdát, sőt erősítésre is szükség lesz, mert tudvalévő, hogy egy újonc számára a második év mindig nehezebb, mint az első. Akkor már általában alábbhagy a lelkesedés, az ellenfelek is feltérképezik a korábban ismeretlen csapatot, és már készülnek belőle. A tehetősebb csapatok meg is próbálták megkörnyékezni a kulcsembereket, ám a játékosok közül eddig senkinek a távozása sem biztos. Az edzőé viszont igen: Quique Flores döntése teljességgel érthető, hiszen a fiatal, élete első élvonalbeli szezonját maga mögött tudott mestert nem kisebb egyesület, mint a Valencia CF hívta, és egy ilyen ajánlatot még Torres elnök szerint sem lehetett visszautasítani.

A presidentének tehát sürgősen új tréner után kellett néznie, és hamar meg is találta, mégpedig a német Bernd Schuster személyében, akit májusban felállítottak a Levante kispadjáról, azóta pedig nem volt állása. Torres nemes egyszerűséggel csak a posztra fellelhető legtökéletesebb embernek nevezte Schustert, akivel, mint az elnök elmondta, már egy évvel korábban is felvette a kapcsolatot, csak a német tréner - aki játékosként mindhárom spanyol nagycsapatban, azaz a Real Madridban, az FC Barcelonában és az Atlético Madridban is megfordult a 70-es, 80-as években - olyan ajánlatot kapott a Levante vezetőitől, amivel a Getafe nem tudott versenyezni. Most viszont már egymás tenyerébe csaptak a felek, így a szőke mester feladata lesz, hogy megismételje elődje tavalyi bravúrját, és ismét az élvonalban tartsa a madridi kiscsapatot.