Az ecetmuslicáktól a semleges áramig

Vágólapra másolva!
Október 22-én rendezte meg a Mindentudás Egyeteme (ME) és a Kutató Diákok első közös prezentációs versenyét. A versenyen a legutóbb lebonyolított Tudományos Diákkörök Országos Konferenciáján (TUDOK) díjazottak vehettek részt.
Vágólapra másolva!
Kutdiákhttp://www.kutdiak.huA Kutató Diákok honlapja

A prezentációs verseny lényege, hogy a felkészültségüket már korábban bizonyított ifjú kutatók munkáját ezúttal nem (kizárólag) szakmai, hanem elsősorban kommunikációs szempontból értékelte a három tagú zsűri. Csermely Péter, a Kutdiák létrehozója és vezetője, az ME korábbi előadója irányította a zsűri munkáját, melyben mellette Fábri György, a Magyar Tudományos Akadémia kommunikációs igazgatója, az ME tudományos igazgatója, valamint Palugyai István, a Népszabadság rovatvezetője, a Tudományos Újságírók Klubjának elnöke kapott helyet. A bírálati szempontok is természetszerűleg mások voltak, mint egy tudományos konferencián megszokhattuk: az ítészek a megjelenéstől és az öltözködéstől a testbeszéden át a szemléltetés módjáig és a közönséggel való kapcsolatteremtésig bezárólag számos szempont figyelembe vételével döntöttek végül a díjazottak személyéről. Az első három helyezett az ME és a Kutató Diákokért Alapítvány felajánlásából összesen negyedmillió forint értékű utalványt kapott, melyet prezentációs eszközök vásárlására használhatnak fel - ezzel is javítandó és fejlesztendő a leendő kutatók tudományos eredményeinek bemutatási lehetőségeit.

A szakszerű tudományos ismeretterjesztés alapvető kritériumainak való megfelelés volt a legfontosabb: az új eredményeket vagy hipotéziseket úgy kellett bemutatniuk a versenyzőknek, hogy a nem feltétlenül hozzáértő közönség részére is világos és élvezetes maradjon akár a legnehezebb elméleti probléma kifejtése. Az előadásonként kiszabott tíz perces időkorlát ezért egyben akadályt és segítséget is jelentett. Akadályt, amennyiben egy hónapokig vagy évekig tartó, elmélyült kutatás eredményeit kellett összefoglalni pár tucat mondatban. És segítséget, hiszen a parttalanul áradó fejtegetések bizonnyal sokat levonnának az előadás értékéből: a szigorúan mért időkeret segít kordában tartani az esetleg elcsapongó gondolatokat. Természetesen nem mindegyik tudományág indul ilyen esetben egyenlő esélyekkel: a leginkább elvont, matematikai vagy kémiai levezetéseket alighanem a terület szakértőin kívül mások nemigen hallgatják nagy élvezettel, míg egy ügyesen felépített néprajzi vagy történelmi probléma kifejtése a szélesebb közönséget is lázba hozhatja. A versenynek ez volt a valódi, tapasztalt tudósok számára sem tanulságok nélkül való tétje: hogyan mutassunk be úgy bármilyen tudományos eredményt, hogy a megkérdőjelezhetetlen szakszerűség és az azt mégis eladhatóvá tévő közérthetőség egyforma súllyal legyen jelen?

A zsűri tanácsot ad: (balról jobbra) Csermely Péter, Fábri György, Palugyai István

A zsűri tanácsot ad: (balról jobbra)
Csermely Péter, Fábri György, Palugyai István



Helyezést tehát azok értek el, akik ezt a könnyűnek nem nevezhető feladatot megfelelően teljesítették, azaz prezentációjuk nem a kevés beavatottnak szóló magánbeszéd, de nem is a közönség kegyeit kereső showműsor volt. Mint az eredményhirdetés előtt Csermely Péter megjegyezte, a megfelelő felkészülésnek köszönhetően ilyen szélsőségekre egyébként egy példa sem akadt. A szóvá tett, tipikusnak mondható problémák inkább a jövőre vonatkozó baráti jótanácsok, semmint dörgedelmes megrovások formájában kerültek színre. Ilyen, többször visszatérő tanács volt a felhasznált ábrák, képek minőségének javítása (lehet, hogy elhisszük, amit az előadó állít, de jobb lenne, ha mindazt látnánk is), a kivetítőn látható szövegtől való erőteljesebb elszakadás (a vetítővászonnal való szemkontaktus helyett a közönséghez szólás személyesebbé teheti az előadást), a képletek és levezetések mellőzése, illetve helyettesítése szemléletesebb, a laikus néző számára is könnyen értelmezhető rajzokkal (a háromdimenziós, színes vegyületmodellek tökéletesek e célra).