Félévi értékelés a Bundesligáról

Azok után, hogy az előző szezonban a Bayern München hatalmas fölénnyel végzett az élen, a német szurkolók azt várták, hogy a bajorokat ebben a szezonban nagyobb versenyfutásra kényszerítik majd riválisaik, egyelőre azonban senki sem tudja felvenni a müncheniek tempóját. Így aztán a fő beszédtémát inkább az adja a Bundesligában, hogy fél év alatt nyolc klub is edzőt váltott, ami példátlanul magas szám.

Az előző szezonban például "csak" kilenc edzőváltás történt a német élvonalban, és az elmúlt három pontvadászatban egyszer sem fordult elő, hogy fél év alatt ilyen sok szakvezető munkáját tartották volna elégtelennek. Majdnem a fél mezőny lecserélte tehát a mesterét az ősz során, ami tovább élezte a német labdarúgáson belüli vitát: egyre több olyan hangot lehet hallani, hogy meg kell újítani a szakmai munkát a germán futballban.

A hazai rendezésű világbajnokságon való szereplés jelenleg azonban minden érvet felülír, így a nagy átalakítás maximum a vébé után következhet, és ha ott a Nationalelf esetleg leszerepel, akkor ez drasztikus lesz. A rengeteg edzőcsere természetesen elsősorban az eredménytelenséggel magyarázható; az utolsó négy helyen álló klub egyaránt új szakvezetővel próbálja kiharcolni a bennmaradást, míg az első hét helyezett közül mindössze egy gárdánál váltották le a szakembert.

Az FC Schalke 04-nél pedig nem a gyengébb eredményekkel magyarázták a meglepő döntést (azzal nem is nagyon lehetett volna, hiszen a gelsenkircheniek helytálltak a Bajnokok Ligájában, és a bajnokságban is ott vannak az élmezőnyben), a Királykékeknél a problémát a klub teljhatalmú ura, Rudi Assauer jelentette, aki sehogyan sem jött ki az edzővel, Ralf Rangnickkal.

Utóbbi nehezen tolerálta, hogy rendszeresen beleszólnak a munkájába, és sokak szerint valósággal kiprovokálta a menesztését azzal, hogy idejekorán bejelentette: nem hosszabbítja meg a szezon végén lejáró szerződését, majd az utolsó hazai mérkőzést követően szinte elbúcsúzott a szurkolóktól - nem csoda, hogy ezt követően elbocsátották. Pedig Rangnick munkájára nem lehetett sok panasz, elvégre a Schalke nem szerepelt rosszul a bajnokságban, még ha nem is állt olyan előkelő helyen, mint a legutóbbi pontvadászat végén, amikor második lett.

Az elsődleges probléma a támadóalakzattal volt, a 17 mérkőzésen szerzett húsz találat édeskevés, és az ősz során mindössze egy olyan összecsapás volt, amikor háromnál több gólt ért el a csapat. Rangnick hibájául talán az róható fel, hogy túlságosan is sokszor változtatott a gárda taktikáján és összetételén: noha nem küldött pályára sok labdarúgót (alapvetően 15 mezőnyjátékost alkalmazott), pozíciójukat gyakran variálta. A legjobb példa erre a grúz Levan Kobiasvili, aki egyetlen találkozót sem hagyott ki, de balhátvédtől kezdve bal oldali középpályáson keresztül balszélsőig rengeteg poszton megfordult.

Az élcsapatnak tartott együttesek közül még a Bayer Leverkusen volt az, amelyik menesztette mesterét, és alapvetően a gyógyszergyári klubnál is a vezetőség és a tréner közötti konfliktus volt a váltás oka: Klaus Augenthaler szerint ugyanis az elnökségnek túlzottak voltak az elvárásai. Tény, hogy a csapat a nyáron inkább gyengült, mint erősödött, a tendencia afelé mutat, hogy az egyesület a majd egy évtizedes csillogás után visszasüllyed a középszerűségbe, és ezen Augenthaler utódjának, Michael Skibbének sem sikerült változtatnia.

Az új mesterrel mindössze egy mérkőzésen győzött a gárda, immár öt találkozó óta nyeretlen, és főleg hazai mérlege elkeserítő. Pedig a keret alapvetően nem rossz, a játékosok egyéni képességei többre predesztinálnák a gárdát, de a csapategység sehogyan sem alakul ki. A Bayer morális válságát jól jelzi, hogy korábbi csapatkapitánya, Jens Nowotny is beperelte a klubot: a három térdszalagszakadást is elszenvedett középhátvéd szerint az egyesület tartozik neki.

A többi egyesületnél végrehajtott edzőcsere már nem volt olyan meglepő, lévén a másik hat gárda, ahol leváltották a szakembert, mélyen várakozáson alul szerepel. Különösen igaz ez a VfL Wolfsburgra, amely évek óta azzal a céllal vág neki a szezonnak, hogy kilépjen a nemzetközi porondra, de a jelek szerint erre továbbra is várni kell. A biztató rajt után ugyanis a csapat alaposan visszaesett, immár nyolc mérkőzés óta nyeretlen, és ennek nemcsak a mester, Holger Fach, hanem a sportigazgató, Thomas Strunz is áldozata lett, az utolsó őszi forduló után mindkettejüket menesztették.

Wolfsburgban is nehéz meghatározni, hogy mi a sikertelenség oka, de az biztos, hogy a játékosok motiválatlansága is jelentős tényező: a korábbi csapatkapitány, Miroslav Karhan például egyszerűen nem volt hajlandó elmenni melegíteni az utolsó bajnokin, mondván, nincs kedve csereként beállni, mások pedig előszeretettel látogatták a város éjszakai szórakozóhelyeit. A sztárként kezelt focisták közül egyedül Diego Klimowiczra nem lehetett panasz, az argentin támadó kilenc gólt szerzett, a többiek azonban gyengén futballoztak, és mintha nem is érdekelte volna őket a dolog - a Farkasoknak alighanem egy erős kezű edzőre lenne szükségük.

Az évet az utolsó négy helyen záró együttes mindegyike edzőt cserélt az idény során, utoljára az 1. FC Köln, amelynek vezérkara az őszi szezon végén állította fel a kispadról Uwe Rapoldert, és vele együtt a sportigazgató Andreas Rettig is távozott. A Kecskések nagy reményekkel vágtak neki a bajnokságnak, a feljutást övező eufória azonban nem tartott sokáig: az öt forduló alatt megszerzett kilenc ponthoz a továbbiakban csak hármat tudott hozzátenni a gárda.

A már-már világklasszisként kezelt, kétségtelenül tehetséges Lukas Podolski nem tudta elviselni a rá nehezedő terhet, ugyanakkor eleve botorság volt tőle várni, hogy egymaga fogja benn tartani az együttest a legjobbak között. A kölnieknek a sérülésekkel sem volt szerencséjük, a csatársorból Szabics Imre és Peter Madsen is sokat hiányzott, de inkább a védelem volt az, amely csődöt mondott - pedig a soraiban tudhatta a fiatal válogatott középhátvédet, Lukas Sinkiewiczet.

Az 1. FC Kaiserslautern a nyáron kockáztatott azzal, hogy a szakvezetőként tapasztalatlan Michael Hankét bízta meg a csapat irányításával, és a kísérlet gyorsan csődöt mondott: az éveken keresztül Ottmar Hitzfeld asszisztenseként tevékenykedett szakembernek nem sikerült megfelelően ellátni feladatát, és kellő tekintély híján éppen az a Ciriaco Sforza "fúrta", akit pedig jobbkezének tartott a csapaton belül.

A svájci focistát ugyan elküldték a klubtól, de a gyenge eredmények miatt nem sokkal később Hankét is menesztették, és így Wolfgang Wolfra vár a feladat, hogy megmentse a Vörös Ördögöket - na meg Halil Altintopra, aki egymaga 13 gólt ért el, vagyis a csapat találatainak több mint felét szerezte. A védelem viszont egyenesen katasztrofális, a 'Lautern nyolc összecsapáson kapott legalább három gólt, és összesen 44 alkalommal került a hálójába a labda.

Az MSV Duisburgnál érdekes módon nem az eredménytelenség volt Norbert Meier menesztésének első számú oka, hanem a szakvezető meggondolatlan tette, amikor lefejelte a kölniek csatárát, Albert Streitet, tavasszal Jürgen Kohler irányítja majd a gárdát. Az egyetlen klub, amelynek jót tett az edzőváltás (legalábbis a dolgok jelenlegi állása szerint), az a Hannover '96: az Ewald Lienent váltott Peter Neururerrel a csapat még veretlennek mondhatja magát, és a kiesési zónából feljött a nyolcadik helyre.

Ami a tabella elejét jelenti, a Bayern München első helye senkinek sem jelent meglepetést, mint ahogyan az sem, hogy a bajorok meglehetősen nagy fölénnyel állnak az élen. A klub ugyanazt az elvet követi, mint az előző idényben: a második helyezettel szembeni rangadót ugyan elveszítette, de ezen kívül alig botlott meg, és 17 mérkőzéséből 14-et megnyert, ami új rekord a Bundesligában.

Felix Magath együttese látszólag képtelen hibázni, és a Bayerntől megszokott módon azokat a 90 perceket is megnyeri, amelyeken rosszabbul játszik, mint az ellenfele. Persze ez utóbbi azért ritka, és a szakvezető azon húzása, amely szerint Michael Ballackot ismét támadóbb szerepkörben veszi számításba, maximálisan bejött: a középpályás sorsdöntő gólokat szerzett, ugyanakkor támadófeladata ellenére sem hanyagolta el a védekezést - a szisztéma nagyban hasonlít az AC Milan által alkalmazott rombuszhoz, azzal a különbséggel, hogy a rombusz "csúcsán" elhelyezkedő Ballack többet védekezik, mint az olaszoknál Kaká.

A Bayern azt is elviselte, hogy viszonylag sok volt a sérültje: Haszan Salihamidzsic, Roque Santa Cruz vagy Owen Hargreaves hiányát sem érezte meg a gárda. A legérdekesebben a balhátvéd pozíciója alakult: megfordult ott Salihamidzsic, Bastian Schweinsteiger, Bixente Lizarazu és Philipp Lahm is, ugyanakkor alig volt olyan meccs, hogy az aktuális balbekk végig a pályán lett volna. A Bayern mögött nagy meglepetésre a Hamburger SV nyomul, amelynek ezúttal tökéletesen bejöttek a nyári igazolásai, főleg Rafael van der Vaarttal hajtott végre nagy fogást a klub.

Az Ajax Amsterdamnál az utóbbi időszakban csak szenvedő játékmester valósággal kivirágzott Hamburgban, futószalagon gyártotta a gólokat, és ezúttal a sztársággal járó terhek sem vetették vissza - még a sérülése is "jókor jött", legalábbis a körülményekhez képest, hiszen csak az utolsó két bajnokit kellett kihagynia, és tavasszal ismét a csapat rendelkezésére állhat majd. Persze nem csak neki köszönhető a HSV kiváló szereplése: Szergej Barbarez és Stefan Beinlich sokadvirágzását éli; a védelemben Daniel van Buyten igazi vezéregyéniség, míg az új balhátvéd, Timothée Atouba azonnal közönségkedvenccé vált; az iráni Mehdi Mahdavikia pedig korábbi sértődékenységét félretéve szükség esetén jobbhátvédként is megállta a helyét.

A hamburgiak mellett még a Werder Bremen lehet veszélyes a Bayernre, főleg, ha a brémai gárda a védekezését kicsit rendbe tudja tenni - a támadórészleg ugyanis egyszerűen fantasztikus teljesítményt nyújt. A 17 találkozón szerzett 46 gól majdnem eléri a meccsenkénti hármas átlagot, ilyen jó támadójátékkal egyetlen topligás gárda sem dicsekedhet (még az FC Barcelona sem), mint ahogyan a legeredményesebb támadóduó is a zöld-fehéreké a Miroslav Klose, Ivan Klasnic kettős képében.

A Kicker osztályzatai alapján egyébként Klose volt az őszi szezon legjobb játékosa a Bundesligában (a kapusokat is megelőzve), de figyelemre méltó, hogy a brémai középpályások milyen jól állnak a ranglistán: a poszt három legjobb focistája is a Werderből kerül ki.