A pocsék rajt után egyre jobb a Villa

Az Aston Villa ugyan az elmúlt évtizedben nem tartozott a kifejezett élcsapatok közé a Premier League-ben, de egyetlen szezon kivételével kiesési gondjai sem voltak, a birminghamiek mindig az első tízben végeztek az angol élvonalban. A szurkolók a mostani idényre is valami hasonlót vártak a csapattól, amely azonban pocsékul kezdte a pontvadászatot, és csak az utóbbi hetek formajavulásának köszönhetően lépett fel a 12. helyre - majd megint visszaesett a tabellán.

A 2003 nyarán a klub kispadjára került David O'Leary első szezonja parádésra sikeredett Birminghamben, hiszen a hatodik pozíciót szerezte meg a gárdával, de a legutóbbi idényben már kevesebb sikerélmény érte az egyesületet, és a Villa csupán a tizedik helyen futott be a Premier League-ben. A szurkolók pedig elővették a szokásos lemezt, és a klub elnökét, Doug Ellist okolták a sikertelenség miatt, mondván, a sportvezető nem elég ambiciózus, és nem erősítette meg megfelelően az együttest.

Mindez azért sántított egy kicsit, hiszen 2004 nyarán az Aston Villa 7,4 millió eurót költött új játékosokra, ami nem kis összeg, és a birminghamiek a jelenlegi pontvadászat előtt is igyekeztek megerősíteni keretüket. Az első igazolások ugyan nem kerültek túl sok pénzbe - a cseh középpályás, Patrik Berger, illetve a kapus Stuart Taylor ingyen érkezett, míg Aaron Hughest másfél millióért vették meg - majd a csatár Kevin Phillips is ugyanennyibe került, később azonban már többet költött a vezetőség.

Igaz, ez már a bajnokság megkezdése után történt, miután első három találkozójából egyet sem tudott megnyerni a gárda, és kiderült, hogy a még 2004 nyarán 4,5 millió euróért megvett dán középhátvéd, Martin Laursen súlyos sérülést szenvedett. A bekk már az előző szezonban is sokat bajlódott a térdével, és csak 13 találkozón szerepelt, most viszont az első fordulót követően elszakadt a térdszalagja, és kiderült, hogy ebben az idényben már nem léphet pályára.

A Villának tehát szüksége volt egy új középhátvédre, és az együttes ennek megfelelően gyorsan szerződtette a holland PSV Eindhoven védőjét, Wilfred Boumát, aki nem számított olcsó vételnek, elvégre 5,5 millió eurót kellett érte kifizetni. Nála is drágább volt viszont a Liverpool FC-től megvett cseh csatár, Milan Baros, akinek az ára 8,8 millióra rúgott - ezzel a klub történetének legdrágább igazolása lett.

De érkezett még kölcsönbe a Leeds United norvég középpályása, Eirik Bakke, valamint a Newcastle United fiatal szélsője, James Milner is - érte cserébe a perui Nolberto Solanót engedték át a Szarkáknak.

Papíron tehát egyáltalán nem tűnt rossznak az Aston Villa játékoskerete, ráadásul immár a mennyiséggel sem volt olyan gond, mint az előző idényben - akkor a birminghamiek alkalmazták a legkevesebb labdarúgót a Premier League-ben, szám szerint 22-t. Ennek ellenére az eredmények sehogyan sem akartak javulni, 12 forduló alatt mindössze két győzelmet gyűjtött a csapat, és a 17. helyen állt a tabellán, vagyis majdnem kieső helyen.

Az idő tájt komolyan felmerült O'Leary menesztésének lehetősége, de az elnökség kitartott a mester mellett, akinek nem volt könnyű dolga, hiszen az alapcsapatból többen is kidőltek sérülés miatt: Laursen után a standard balhátvéd, J'Lloyd Samuel, aztán Phillips került a maródiak listájára, majd Berger sérült meg, de Barosnak, Boumának és a középpályás Grant McCannek is több találkozót ki kellett hagynia.

Mielőtt azonban a szurkolók túlságosan is kétségbeestek volna, az év végén a Villának sikerült elkapnia a fonalat. A fordulópontot a Sunderland AFC elleni idegenbeli diadal hozta meg, amikor 3-1-re nyert a csapat, és az azóta lejátszott kilenc mérkőzésből mindössze egyet veszített el a gárda, a Manchester United elleni idegenbeli találkozót, ami bocsánatos bűnnek számít. A birminghamiek megverték viszont a Charlton Athleticet, karácsonykor 4-0-ra győztek az Everton FC ellen, majd az új év első találkozóján 2-1-re nyertek a West Bromwich Albion ellen, és így egészen a 12. pozícióig jutottak - ilyen előkelő helyen egyszer sem álltak a szezon során.

A formajavulás okát nehéz lenne megnevezni, hiszen O'Leary nem sokat változtatott a csapaton, a legfontosabbnak talán az számít, hogy Baros partnere a csatársorban immár rendszeresen a fiatal, saját nevelésű Luke Moore, amihez persze Phillips kiesése is kellett. Érdekes, hogy a mester még a sérülések idején sem nagyon játszatta a korábban rendszeresen szereplő, ám ebben a szezonban mellőzött focistákat, így például Ulises de la Cruzt, Eric Daniel Djemba-Djembát vagy Lee Hendrie-t, akik ennek megfelelően szeretnének is távozni a klubtól.

A Villának erősítésre nincs sok lehetősége, elsősorban anyagi okok miatt, de a szakvezető egy középhátvédet azért szeretne igazolni (az első számú kiszemelt a Chelsea FC német bekkje, Robert Huth, akit O'Leary kölcsönbe szerezne meg), mert jelenleg csak Olof Mellberg és Liam Ridgewell áll a rendelkezésére ezen a poszton.