Reszkess Tokió!

Gyönyörű, izgalmas, nyugtató, mély, nosztalgikus, étvágygerjesztő, divatos, történelmi, kulturális. Japánnak ezer arca van - egy ország, mely őszinte és szívmelengető vendégszeretetével mindenkit elvarázsol. Nem különben két, rövid időre Japánba szakadt hazánk fiát, Kühl Tamást és Chriss-t, akik beszámoltak magazinunknak távol-keleti utazásuk részleteiről.

Japánba utazni olyan, mintha a jövőnkbe nyernénk betekintést, ugyanakkor egy hagyományoktól hemzsegő környezetbe csöppenünk. Japán az ellentétek országa, a könyveket visszafelé olvassák, a járdákon is lehet biciklizni, és a szabad jelzés esetenként piros színű. Habár Japán leginkább nagyszerű kulturális örökségéről és hagyományőrzéséről híres, a kortárs kultúra és a high-tech iránt rajongó látogatók is megtalálják számításukat.

Első benyomások - néhány jó tanács kezdő turistáknak

Az egyszeri utazó nem kis szenvedések árán juthat el az országba, ugyanis a repülőút Frankfurtból kicsivel több, mint tizenegy órát vesz igénybe. Tanácsos olvasnivalót, kártyát, sakkot bekészíteni. Mindenre van idő, több mint elég! Amikor azonban az ember egyszer csak kiteszi a lábát a tokiói reptérről, sorozatosan egyik ámulatból a másikba esik. Az első meglepetés akkor ért, amikor tulajdonképpen realizálódott bennem, hogy valóban a világ legnagyobb városában vagyunk. A 30 millió lakosú fővárosban a kevés hely miatt felfelé építkeznek, sokszor ezért az autóutakat is egymás fölé építik. Néhol akár három út halad egymás felett, és a legfelsőről rálátni a tíz emeletnél alacsonyabb házak tetejére. Gépkocsiból sok a hazai gyártmány, de az igazi menők az európai márkákat részesítik előnyben, sok a full extrás tuning Mercedes, Porsche, Ferrari és Maserati. Türelmesen közlekednek, mert sok a szűk, kanyargós utca, és sokszor az utcanevek sem szembeötlők, ezért minden taxi rendelkezik GPS-szel. A metrón pedig szerencsére a japán mellett európai írásjelekkel is kiírják a megállókat.

Angolul kevesen beszélnek, de nemzetközi jelbeszéddel mindent meg lehet értetni, és készséggel segítenek, vagy útbaigazítanak, ha elkavarodik az ember. Rettenetesen udvariasak, ennyit még életemben nem hajlongtam, mint Tokióban.

A globális gyorséttermi láncok gyöngyszemei itt is megtalálhatóak, de sokkal inkább ragaszkodnak a saját, tradicionális ételeikhez, amiket mi is előszeretettel fogyasztottunk: sushi, tempura, teriyaki, zöldségek, ráadásul az Atkins-diéta követőinek valóságos paradicsom. Szakét - rizspálinka - kötelező inni, a japán sör is rendesen csúszik. A japók nem bírják a szeszt, mert a szervezetükből hiányzik egy enzim, ami lebontja az alkoholt, ezért két korty után már nagyon vidámak, és három, négy pohárka után már nem igazán uraik önmaguknak.

Szeretik a focit, a golfot és a baseballt, de a legnépszerűbb sport a sumo, a sportág bajnokai vívják ki a legnagyobb elismerést és tiszteletet. Gésákkal sajnos nem találkoztunk, de Hello Kitty-vel (Mickey Mouse japán rokonával) annál többet. És ha már Mickey Mouse-nál tartunk: kihagyhatatlan szórakozás és látványosság a tokiói Disney Land, ráadásul itt látható a világon egyedül a híres Víziváros, a Disney Sea.

A tokiói Eiffel torony

Zene és klubok

Tokió elsősorban a technóról volt híres (pl. Ken Ishi), de mivel a közönség zeneileg nagyon nyitott, ma már a house és a trance minden fajtája népszerű. A bulikat azonban itt ne a csili-vili klubokban keressük, ezek a helyek a kommersz zenéé és közönségé. Az elektronikus szcéna megőrizte underground jellegét, a klubok befogadóképessége mindössze 500-1000 fő. A design meglehetősen minimalista, a technika viszont hightech, és a hangrendszert mindenhol speciálisan a klubhoz tervezték. A klubok mellett nem ritkák a különböző helyszíneken tartott nagyobb rendezvények, néhány nappal fellépésünk előtt például a Sasha-Digweed páros játszott, valamint a szombati fellépésünk előtti pénteken Carl Cox és az Underworld volt a sztárvendég egy, már-már fesztivál mennyiségű fellépőt felvonultató, Electroglide nevű rendezvényen.