Magyarországon - például Szlovákiával vagy Csehországgal ellentétben - a munkaadó nem köteles értesíteni a hatóságokat, mielőtt megválna egy dolgozójától, csak akkor, ha a leépítés nagyobb létszámot érint. Az elbocsátásra vonatkozó egyéb szabályok (például a kirúgás indokainak köre) szintén rugalmasabbak hazánkban, mint a legtöbb kelet-közép-európai országban. Ennek köszönhetően az elbocsátások nehézségét jelző indexérték a térség országai közül egyedül Bulgáriában alacsonyabb, mint nálunk. Szófia azonban sokkal szigorúbb szabályokat ír elő a munkaerő-felvételnél, míg Magyarországon ez a mutató is rendkívül alacsony. Ebben a mutatószámban egyebek mellett a minimálbér nagysága és a fix idejű munkaszerződések maximális időtartama tükröződik.
A cseheknél hatnapos munkahét is elképzelhető
A Világbank összesítése szerint a naponta engedélyezett maximális munkaidő a hazai 12-vel szemben Csehországban és Szlovákiában 16 óra, és ezekben az országokban hetente hatnapos munkavégzés is elképzelhető a magyarországi öttel szemben. Összességében a magyarországi munkajog érezhetően rugalmatlanabb, mint Csehországban, többé-kevésbé megegyezik a szlovákiaival és a lengyelországival, és jóval liberálisabb a térség többi országában jellemzőnél.
Vegyes a kép Nyugat-Európában
A 37 pontos magyar összeredmény hajszálnyival magasabb az OECD-átlagnál (35,8 pont), tehát a hazai munkajog rugalmassága nem sokban tér el a fejlett országokétól. Az átlag persze nagy különbségeket takar. Németországban például 55, Franciaországban 66, Nagy-Britanniában viszont csak 14, az Egyesült Államokban pedig mindössze 3 pont az összesített index értéke. A kevésbé fejlett államok közül az ázsiaiaknál jellemző a munkajogi előírások rugalmassága.