Újmohácsi séta

 

Nők Lapja

Másodszor járok a szigeten. A tavasszal még kidőlt gyümölcsfák, összeroskadt házak képe fogadott. A romok mellett reményvesztett emberek. Kicsiny liget szélén egy téglarakáson csüggedten tekintett szét akkor egy életerős fiatalember: Burányi János. "Úgyse lesz itt semmi... sár volt mindig, belefulladunk úgyis."

Menteni a menthetőt, 1956 tavasza

1956. március 13., délelőtt 11.00 óra: egy nap és egy időpont, amelyet örökre őrizni fog a Mohács-szigeten élők emlékezete. A jelzett időben tizennégy helyen robbantották át a gátat Szeremle és Dunafalva között azért, hogy a hatalmas mennyiségű, felgyülemlett jég ne Mohács, hanem a szigeti tanyavilág felé vegye pusztító útját. A megsemmisült otthonok, gazdaságok újjáépítése helyett két nagyobb településközpontot hoztak létre: Sárhátot és Újmohácsot. Városrészeink augusztus 18-án és 19-én ünnepelték fennállásuk 50. évfordulóját... A jeges ár emlékére 1996 márciusában állítottak tölgyfa emlékoszlopot Újmohács főutcáján, megjelölve rajta a 40 évvel korábbi, több mint másfél méteres vízmagasságot is. (www.mohacs.hu)

Most ezt a gazdát keresem. De nem ismerek rá a tájra. A liget csaknem eltűnt, Illyés Gyula szép verse jár eszemben az elkészült s a még épülő házsorok láttán:

"Állványok, frissen felrakott falak
Egy városra való cement, homok, meg tégla, meg salak
S még frissen csillogó villanyhuzalok, rézdrótfonalak
S városnyi friss tetők."

Bizony nem gondoltam volna, hogy jóra fordul minden - mondja Burány János.

Hogyan is találom meg az én elcsüggedt emberemet?... Estére jár. A házak körül még szorgoskodnak építőik. Sáfár Laci bácsi átnedvesedett ingben, kezében mérőrúddal, nagy hanggal magyaráz: - Takarítsátok már ezt a téglát innen. Jaj, sose leszünk készen. - Négy fiatalember (most vidéki egyetemisták csoportja dolgozik a szigeten) ugratja: - Persze, azért épült fel a ház négy hónap alatt! - "Meg vagyok áldva veletek - tolja fel micisapkáját az öreg, de szemében pajkos fény villan -, ha nincsenek ezek a fiúk, ezek a DISZ-esek, talán bele sem kezdek a házépítésbe. Öregek vagyunk már mindketten."

November 7-re minden házba beköltözhetnek a sziget falvaiban, Homorudon, Sárháton, Dunafalván és egy községben, amelynek nevét ma még hiába keresnénk a térképen: - Újmohácson.

A tavaszi árvíz pusztítása

És aztán: a Horváth Sándor utca végén, - ezt a nevet adták az első újmohácsi utcának, a mentéskor hősi halált halt törzsőrmester emlékére - egyszer csak megpillantok egy szép, tornácos házat, s mellette csíkos ingben, szürke nadrágban, el sem akartam hinni, Burányi Jánost.

- Emlékszik, mit mondott azon a téglarakáson?
- Hát bizony... látja, itt volt a liget - mutat két egymással szemközti házsorra. - Ez meg az én kétszobás házam. Bizony csak jóra fordult minden. Kitisztult a sár...

(Sil-)

Korábban a Szabad Neten:

Épül Új-Mohács