Cottbusban a kapuskérdés okoz feszültséget

Az egykori NDK-t jelenleg csupán az Energie Cottbus képviseli a Bundesligában, és a klubnak, amely a nyáron jutott fel a legjobbak közé, nem sok jót jósoltak az idény előtt. Az egyesület azonban legutóbbi négy mérkőzéséből hármat is megnyert, így jelenleg a középmezőnyben áll, és megkapaszkodhat az elitben - ám ennek ellenére a klub háza táján nem éppen ideális a hangulat, és pár hete még az edzőcsere lehetősége is felmerült.

A cottbusiak 2000 és 2003 között három évet töltöttek el a német élvonalban, és kiesésüket követően újabb három esztendőn keresztül sínylődtek a másodosztályban, ső, kis híján onnan is búcsúzniuk kellett. Nem csoda tehát, hogy az előző idény előtt nem tartozott a feljutásra esélyes gárdák közé az Energie, annál nagyobb meglepetést okozott tehát, hogy a gárda végül harmadik lett a tabellán, és feljutott a Bundesligába.

Tavaly nyáron nagy volt a mozgás a játékoskeretben, összesen hét új futballista érkezett (közülük hatan ingyen), miközben csak egy alapember távozott - papíron tehát erősödött az együttes, ugyanakkor mindez nem könnyítette meg a mester, Patrik Sander helyzetét.

Szélesi csatája Roy Makaayjal

A szakvezető ugyanis legendás elődjéhez, Eduard Geyerhez hasonlóan a csapategységet tartja az egyik legfontosabbnak, már csak azért is, mert az Energie-nek nincsen pénze kiemelkedő képességű labdarúgók megvételére. A sok új szerzemény azonban elméletileg megnehezítette a dolgát, hiszen több focistát is be kellett volna építenie együttesébe, a lehető legrövidebb idő alatt. Ennek megfelelően az újak közül nem is lett mindenki alapember, tulajdonképpen csak a macedón középhátvéd, Igor Mitreszki, a lengyel Mariusz Kukielka, illetve a román Vlad Munteanu mondhatta el magáról az ősszel, hogy a nyáron érkezett labdarúgók közül kihagyhatatlanná vált. Az eredmények azonban önmagukért beszéltek: a bajnokság elején a Cottbus meglepően jól tartotta magát, tíz forduló után például a hetedik helyen állt.

Az ősz második fele már nem sikerült ilyen jól, a csapat egy nyolc mérkőzésből áll nyeretlenségi sorozatot produkált, így az esztendőt a 14. helyen zárta - ám mivel ez még mindig bennmaradást ért volna, így panaszra nem lehetett ok, elvégre a célkitűzés az volt, hogy a Cottbus megkapaszkodjon a legjobbak között.

A télen azért a vezetőség igyekezett tovább erősíteni a keretet, és két új labdarúgó is érkezett (természetesen mindketten ingyen): az albán irányító középpályás, Ervin Skela az olasz Ascoliból érkezett vissza a Bundesligába, ahol korábban az Eintracht Frankfurttal, az Arminia Bielefelddel és az 1. FC Kaiserslauternnel is játszott, míg a horvát balhátvédet, Mario Cvitanovicot a Dinamo Zagrebtől szerezték meg.

Utóbbi rögtön alapember is lett, kiszorítva a kezdők közül Daniel Ziebieget, Skela azonban sérülése miatt eddig csak egyszer játszott az idén. Pedig Sander őt azért szerződtette, hogy átalakítsa a gárdát, és ezt Skela sérülése ellenére is megtette: az ősszel alkalmazott 4-5-1-es felállás helyett idén immár rendszeresen 4-4-2-ben küldte pályára együttesét. Ez azt jelentette, hogy a középpályán csak egy védekező ember kapott helyet, viszont egyszerre két csatár is ott lehetett a csapatban, azaz a román Sergiu Radu nem a középpályára visszavontan, hanem előretolva futballozhatott.

Az első idei bajnokit a Borussia Mönchengladbach ellen meg is nyerte a csapat, de ezután egy rosszabb periódus kezdődött, négy forduló alatt csak két pontot szerzett a gárda, és visszaesett a 16. pozícióba - amilyen rosszul egyszer sem állt az idény során. Ráadásul kiéleződött az ellentét a tréner, illetve az elnök, Ulrich Lepsch között, a fő konfliktusforrás pedig a veterán bosnyák kapus, Tomiszlav Piplica volt. Sander ugyanis rendre neki szavazott bizalmat, annak ellenére, hogy a szezonban többször is nagyot bakizott, és potyagóljai miatt a Cottbus fontos pontokat veszített.

Az elnök szerint a nyáron igazolt Gerhard Tremmelt kellett volna védetni, azonban nem csak Sander, de a játékoskeret is ragaszkodott Piplicához, aki valóságos őskövületnek számít a klubnál (1998 óta véd Cottbusban), és rendkívül népszerű egyéniség az öltözőben, ellentétben Tremmellel.

Ezzel együtt a Kicker értesülései szerint ha a 23. fordulóban az Arminia Bielefeld ellen hazai pályán nem nyert volna az Energie, akkor Sandert menesztették volna (még úgy is, hogy a focisták többsége az edző pártján áll), azonban a találkozót a gárda 2-1-re megnyerte, és azóta további két összecsapáson is begyűjtötte a három pontot. A múlt héten például idegenben a Hertha ellen, és ezen az összecsapáson Tremmel állt a kapuban - mivel Piplica egy héttel korábban megsérült. Tremmel fantasztikus teljesítményt nyújtott egykori egyesülete ellen, de mivel a következő fordulóra csak két hét múlva kerül sor a válogatott mérkőzések miatt, így alighanem megint a kispadra szorul.

A kapuskérdésre tehát továbbra sincsen megoldás, de az eredmények egyelőre a tréner mellett szólnak - aki könnyen a klub történetének legjobb helyezését érheti el, amihez egy 12. pozíció is elegendő lenne. A csapat most a 11. helyet foglalja el...