Elment a zimbabweiek bátorsága a hatalomváltástól

Kudarcba fulladt a zimbabwei elnök hatalma ellen szervezett országos sztrájk. A nagy többség felvette a munkát. A kudarc mögött a rendkívüli gazdasági nehézségek és az ellenzék sikerébe vetett bizalom megingása áll.

Kétnapos általános sztrájkot hirdettek keddtől a legnagyobb zimbabwei szakszervezetek. A munkabeszüntetések kinyilvánított célja, hogy béremelést harcoljanak ki a világ legmagasabb inflációjától sújtott ország dolgozói számára, de az akciót sokan Robert Mugabe elnök halatomból való kiűzését szorgalmazó ellenzék erőpróbájának tekintik. A rendőrség nagy erőkkel készült, hogy elvegye az aktivisták kedvét az utcai demonstrációktól, ám az ellenzék erejét demonstrálni hivatott akció kudarcba fulladt.

A fővárosban, Hararéban és pár más városban csak néhány gyár és üzlet zárt be, ám a többségük nyitva maradt. A munkások egyszerűen nem merték megengedni maguknak, hogy a sztrájk miatt kockára tegyék megélhetésüket a 80 százalékos munkanélküléiséggel küzdő országban. A buszok is járnak, bár a többségnek már arra sincs pénze, hogy jegyet váltson rájuk. A vonakodás azt is jelzi: az emberek nem bíznak abban, hogy az ellenzék képes megdönteni a 27 éve az ország élén álló Mugabét.

Erre ráadásul, elképzelhető, hogy nem is lesz szükség. Thabo Mbeki dél-afrikai elnök - aki az ellenzék és az elnök között igyekszik közvetíteni - abban bízik, hogy Mugabe 2008-ban lemond, és az országban nyílt, demokratikus választások lesznek. Mbeki fő feladatának azt tekinti, hogy biztosítsa az ellenzék által követelt alkotmányos és választási refromok véghezvitelét.

Kérdés azonban, meddig bírják a zimbabweiek a huzavonát, miközben az ország soha nem látott gazdasági válságban szenved. Az infláció mértéke már megközelíti a 2000 százalékot, ami ráadásul az év végére megkettőződhet. A zimbabwei valuta már rég összeomlott, ezt jól érzékelteti, hogy húsz éve egy brit font még 8 zimbabwei dollárba került, ma 20 millióba, pedig tavaly még három nullát le is vágott belőle a kormány. Az év elején az orvosok és tanárok által sztrájkokkal kiharcolt fizetésemeléseket is már mind elvitte az infláció.

A gazdasági válság gyökere a fehérek tulajdonában lévő földek elvétele és szétosztása háborús veteránok, megélhetési farmerek és a politikai elit tagjai között volt. A dohánytermesztés és az élelmiszer-termelés földterülete a felére esett vissza. A válság már a fegyveres erők körében is érzékelhető, a Guardian által megszólaltatott egyik katona szerint mindenki, aki ért valamihez, otthagyja a sereget, és elmegy az országból, hogy szerencsésebb vidékeken boldoguljon.