Máris érezzük a klímaváltozás veszélyes hatásait

Újabb fontos dokumentum látott napvilágot az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó szervezete, az IPCC jóvoltából. A sorozatban megjelenő jelentések újabb és újabb fejezeteket tárgyalnak a globális felmelegedés komplex kérdéskörében. A legújabb értékelés is fokozza a borúlátást, és olyan veszélyes hatásokra hívja fel a figyelmet, melyeket részben már ma is tapasztalhatunk.

Az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó szervezete - az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) évek óta alapvető munkát végez a klímaváltozás mibenlétének és következményeinek a feltárására. Februárban jelent meg a negyedik átfogó jelentésük első része, melyről rovatunk részletes cikksorozatban számol be.

Jelentés a várható következményekről

A múlt pénteken kiadott újabb munkadokumentum az éghajlatváltozás hatásait vizsgálja az egyes térségek és ágazatok sérülékenysége, valamint az alkalmazkodásra való felkészülés szempontjából. Az értékelés igen súlyos következményekre hívja fel a figyelmet, közöttük olyanokra is, melyek közül néhányat máris a saját bőrünkön tapasztalhatunk.

A dokumentum szerint az éghajlathoz kapcsolódó természeti csapások száma általában növekedni fog, bár ez a tendencia nagy földrajzi változatosságot mutat. Egyre nagyobb bizonyossággal állítható azonban, hogy a víz természetes körforgása intenzívebbé válik. Emiatt sokfelé növekszik az áradások gyakorisága és nagysága.

A hőmérséklet emelkedése miatt a jég- és hótakarók kiterjedése és vastagsága tovább fog csökkenni a tengereken, a hegységekben és az örök fagy területein. A változások hatására sok térségben fokozódik a mezőgazdasági terméseredmények ingadozása.

Súlyosan érintett az élővilág

A mérsékelt éghajlati zónákban és az attól az Egyenlítőig terjedő területeken egyre súlyosabbak lesznek a hőhullámok, és ezekhez kapcsolódóan emelkedik az elhalálozások száma, illetve a negatív egészségügyi következmények előfordulása. Emellett a hőmérséklet-emelkedés hozzájárul a trópusi ciklonok (tájfunok, hurrikánok) erősödéséhez.

A biológiai sokféleség vonatkozásában, a jelentés szerint az 1990-es szinthez képest 1,5-2,5 fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedés esetén a fajok 20-30 százalékát fenyegeti a kihalás veszélye. Egyes fafajok élettere máris északabbra tolódott, meghosszabbodott a növények tenyészidőszaka, új kórokozók, élősködők jelentek meg, például észak felé egyre jobban elterjednek a kullancsok. A mérsékelt övi gyümölcsfák korábban teremnek, de az allergiát okozó pollenidőszak is hosszabbá vált. A vízhiány gyakrabban okoz terméskiesést a nyári forróságok miatt. Növekszik a jégesők kockázata.

Időjárási szélsőségek és légköri cirkuláció

Mint azt a jelentés februári első részének elemzésében korábban már olvashatták, a csapadék időbeli megoszlása mindkét félteke kiterjedt mérsékletövi térségeiben kétszeresen előnytelenül alakult, hiszen mind a hosszú csapadékhiányos időszakok, mind pedig az egyedi, nagy csapadék-mennyiségek gyakorisága növekedett. A hőmérsékleti szélsőségek szerencsére nem ennyire kétarcúak. A majdnem mindenhol végbemenő, átlagos melegedéssel párhuzamosan nőtt a hőhullámok és extrém meleg hőmérsékletű napok gyakorisága és erőssége, eközben a nagyon hideg szélsőségek gyakorisága többnyire csökkent.

A tengerfelszín hőmérséklete és a hótakaró változásai nyomán módosult a mérsékeltövi általános légkörzés. A változás fontos sajátossága, hogy mindkét féltekén erősödött a mérsékletövi, nyugat-keleti cirkuláció. Bár nehéz megítélni miért, hiszen a jelenség motorja, a földrajzi szélességek (az Egyenlítő és a pólusok) közötti (meridionális) hőmérséklet-különbség gyengült.

Az elmúlt évek eseményei és kutatásai nyomán először került a trópusi ciklonokkal kapcsolatos megállapítás a jelentésbe. Eszerint az észak-atlanti (Közép- és Észak-Amerikát érintő) ciklontevékenység az 1970-es évektől megerősödött, párhuzamban a tengervíz hőmérsékletének emelkedésével. A változás alapvetően az esetek intenzitásában (szélsebességében, csapadék-mennyiségében) mutatható ki, az események gyakoriságában kevésbé.

Néhány fontos időjárási esemény olyan kisméretű képződményekkel függ össze, amelyek tendenciáit egy-egy térség geográfiai sajátosságai, illetve a nagytérségű cirkuláció alakulása nagyon változatosan tudja befolyásolni. Az ilyen jelenségek, mint például a tornádók (mérsékeltövi forgó tölcsérek), a jégeső, a villámlás és a porviharok gyakoriságában nincs általános és egyértelmű tendencia.

A hatások máris tapasztalhatók

Az éghajlatváltozás hatásai már Európában is megfigyelhetőek. A folyók vízhozama növekszik Észak- és Nyugat-Európában. Délen összességében jelentős vízveszteség várható, ám a téli áradások kockázatai e területeken sem csökkennek. A változások várhatóan Dél-Európát jobban fogják sújtani, mint Észak-Európát.

Mivel Magyarország, a változásokat tekintve a határrégióban helyezkedik el, hazánk területén nagyobb bizonytalansággal lehet a változásokat előrejelezni. Feltehetőleg a vízhez jutás és a vízmegosztás kritikus kérdés lesz a jövőben, különösen, ha a mennyiségi szélsőségekkel (árvíz, aszály) összefüggő vízminőségi veszélyeket is figyelembe vesszük.

A fenti jelenségek, illetve tendenciák közül több már hazánkban is kimutatható. Ilyenek az árvíz- és aszálykockázat növekedése, az új kórokozók megjelenése, a hőhullámok gyakoribbá válása, de a fafajok elterjedésének változására is utalnak jelek. A csapadékhullás a csökkenő évi összmennyiség mellett intenzívebbé vált a Kárpát-medencében.

A fűtési energiaigény nagyfokú csökkenésével számolnak a szakértők, de negatív energetikai hatásokra is számítani kell. Így a vízienergia potenciáljának a csökkenésére, a nyári hűtési energiaigény növekedése, ami akár meghaladhatja a téli fűtési energiaigény csökkenését is.

A közlekedésben is várhatóak változások. A hőség rongálja az utakat, vasutakat, áradások idején az utakban okozott károkon kívül a víz fontos alagutakat zárhat el. A nagy szélsebesség megrongálja a villanyvezetékeket, megbéníthatja a légi közlekedést. Az aszály a folyami hajózást nehezíti, viszont a magasabb szélességeken a sarki jégtakaró olvadása javítja a tengerhajózás helyzetét.

Az éghajlat által érintett területek közül komolyabb változások várhatóak a turizmusban. Ez több országban, így hazánkban is jelentős bevételi forrás lehet, melynek fejlesztése függ a jövőbeli kereslettől, ez utóbbi pedig például az időjárási körülményektől. A nyári idény tekintetében Európa déli területei valószínűleg vesztesek, az északiak talán nyertesek lesznek. Kellő alkalmazkodási technikákkal ugyanakkor a nyári, túl meleggé és szárazzá váló turistaszezont esetleg el lehet tolni a mostani ősz, illetve tavasz irányában. Különösen érzékenyek a felmelegedés miatt a sísportra épülő központok: 2 °C-os globális melegedés a csapadékviszonyok változása nélkül mintegy 50 nappal rövidíti meg a hótakarós periódust.

Májusban jön az újabb jelentés

Az újabb jelentés is egyértelművé teszi, hogy elodázhatatlan a hatékony intézkedések meghozása, a széles körű nemzetközi együttműködések kialakítása. A jelentés megállapításait rovatunk következő hetekben megjelenő cikksorozatában részletesen ismertetjük.

Május elejére várható az IPCC jelentésének harmadik kötete. Ez mindenekelőtt arra hívja majd fel a figyelmet, hogy ha nem cselekszünk időben, azaz nem korlátozzuk a felmelegedést és nem alkalmazkodunk időben a változásokhoz, akkor a nagyobb változások irányába mozdul el a rendszer, egyre beláthatatlanabb veszélyekkel fenyegetve egész környezetünket.

Az idei tavasz egyelőre összhangban van a melegedési folyamat tényével, a példátlanul enyhe tél után a tavasz is jóval átlag feletti hőmérsékleteket produkál, a héten pedig egyenesen nyáriasra fordul az idő.