Nemet is kell tudni mondani a munkahelyen

Főként pályakezdőkkel és új munkatársakkal fordulhat elő: bizonyítási kényszerből nem mernek nemet mondani, és minden apró kérést magukra vállalnak. Az eredmény: feladatoktól kimerült, frusztrált dolgozó, csökkent motivációval. Mi tehető ellene? Sok függ attól, milyen a cégkultúra.

Anna frissen végzett jogászként egy fővárosi tanácsadó irodánál kapott ügyvédjelölti állást. Ám diplomájának és angol nyelvvizsgájának eleinte nem sok hasznát vehette, mivel kezdetben egész nap iratkapcsokat tűzdelt. Néhány hét elteltével azonban megelégelte helyzetét és szóvá tette nemtetszését. Bátorsága kifizetődött: kirúgás helyett azonnal testre szabott feladatokat kapott és végre elkezdhette a szakmai munkát. Mi lett volna, ha nem mer nemet mondani? Az eredmény könnyen megjósolható: a mechanikus feladatok miatt rossz közérzet, stressz, szakmai frusztráció, szélsőségesebb esetben pedig egészségügyi problémák.

Rengeteg múlhat a stíluson

A munkahelyi érvényesülés komoly diplomáciai érzéket igényel. A kollégák legvadabb, irracionális kéréseit is szolgalelkűen teljesítő munkatársat egy idő után aligha veszik komolyan a többiek. Ám a saját véleményéhez mindig makacsul ragaszkodó, ellentmondást nem tűrő kolléga sem lesz túl népszerű a cégnél. A többiek ilyenkor joggal feltételezhetik: nem alkalmas az együttműködésre, a csapatmunkára. Ezért egyáltalán nem mindegy, miként adunk hangot véleményünknek. A stílus, a hangsúly sok mindent eldönthet. Szöllősi Ágnes karriertanácsadó ezért azt javasolja: ha már nemet kell mondani, azt feltétlenül higgadt, nyugodt, tárgyilagos hangnemben tegyük. Soha ne legyünk kategorikusak vagy ellentmondást nem tűrők. Nagyon fontos: ne égessünk fel magunk mögött minden hidat, viselkedjünk határozottan, mégis barátságosan.

Konkrétan indokoljuk meg az elutasítást

A válasz ne csak a szimpla "Nem." kimondásában merüljön ki: mindig indokoljuk meg röviden az elutasítás okát is. Érvelhetünk egyéb tevékenységeink, feladataink fontosságával, halaszthatatlanságával, ám soha ne mondvacsinált kifogásokkal hárítsunk. Esetenként elég csak halogatni a feladatot: ezekben a helyzetekben mondjunk valami későbbi időpontot alternatívaként. Pl. X. projekt miatt erre most nincs időm, ezzel legkorábban két hét múlva tudok majd foglalkozni. Tudni kell nemet mondani akkor is, ha nem nekünk való, illetve szakterületünkhöz nem illő feladatot szeretnének a kollégák ránk tukmálni. Ilyenkor nyugodtan felhozhatjuk: ehhez nem értünk, X.Y. kolléga viszont biztosan tud segíteni a probléma megoldásában. A nemet mondást időzíteni is tudni kell: nem teszt jót a produktivitásnak, a csapatszellemnek, ha egy dolgozó épp egy, a cég szempontjából halaszthatatlan feladat kellős közepén lesz túlzottan öntudatos és elutasító a többiekkel szemben. Szintén fontos: ha nem merünk egy feladatra azonnal nemet mondani, de kételkedünk a megvalósíthatóságában, a szakmai hibák kiküszöbölése miatt inkább kérjünk némi gondolkodási idő.

Járjunk a végére, mennyi fér bele a cégnél

A kérések visszautasításával mindenesetre vigyázni kell, mivel sokszor épp erre a magatartásra vezethető vissza a kolléga céges pályafutásának vége. F. Várkonyi Zsuzsa tréner, pszichológus szerint a helyzet kezelése minden esetben cégfüggő ki kell ismerni a vállalatnál érvényes játékszabályokat, tudni kell, hol a határ. Ám kőbe vésett törvényszerűségek e téren nem léteznek. Ahol a cégkultúra nem tolerálja a markáns ellenvéleményt, az önérvényesítő magatartás kárára lehet a dolgozóknak. Ezzel szemben egy, az individuális törekvéseket és a kezdeményezőkészséget szorgalmazó vállalati kultúrában mindez kifejezetten az előnyükre válhat...

Takács Gabriella