A sötét sarkvidéken teleltek át a vándorló ősi emlősök

Vágólapra másolva!
A tapírok ősei, valamint a vízilovak és az orrszarvúak korai rokonai a sarkkörön túl is jól megéltek 53 millió évvel ezelőtt. Az Ellesmere-szigeten talált ősmaradványok szerint az állatok elviselték a több hónapos sötétséget. Az éghajlat viszont jóval enyhébb volt a mainál, így mocsaras erdők borították a sarki területet.
Vágólapra másolva!

A Colorado Egyetem kutatói által vezetett paleontológus csoport számos különböző nagyméretű (450 kg-ot elérő) ősemlőst fedezett fel a Grönland közelében fekvő Ellesmere-szigeten. Ezek között előkerült a mai tapírok kisebb termetű őse, a vízilóra hasonlító, félig vízi életmódot folytató Coryphodon, és az orrszarvú rokonságába tartozó Brontotherium. (Korábban más kutatók már alligátorokat, teknősöket, kígyókat és repülő lemurokat is írtak le a terület alsó-eocén rétegeiből).

A Geology júniusi számában megjelent tanulmány szerint az állatok nyáron virágzó növényeket, lombhullató fák leveleit és vízben élő növényeket fogyasztottak. A hosszú téli sötétség során viszont át kellett állítaniuk a táplálkozásukat a csupasz ágakra, a levéltörmelékre, az örökzöldek tűire és a gombákra.

Forrás:  wikipedia.org

Coryphodon

Ezeket a megállapításokat az ősmaradványok fogainak szén- és oxigénizotópos vizsgálatára alapozták. A fogak a legértékesebb maradványok közé tartoznak a sarki területeken, mivel rendkívül kemények, így könnyebben képesek túlélni a ciklikusan, évente bekövetkező kemény fagyokat, majd a magasabb hőmérsékleten bekövetkező olvadást. A fogzománc egymást követő rétegeinek szénizotóp-összetétele árulkodik annak a tápláléknak a típusáról, amelyet az állat az egymást követő hideg és meleg évszakokban elfogyasztott. Ezáltal a kutatók bebizonyították, hogy a vizsgált állatok télen nem vándoroltak el a területről és nem is aludtak téli álmot. Ehelyett egész évben a sarkkörön túl éltek és a rendelkezésre álló táplálékkal próbálták túlélni a sötét téli hónapokat.

Az oxigénizotópok vizsgálata pedig segített meghatározni a felszíni ivóvíz szezonális változásait, ami a csapadékmennyiség és a hőmérséklet révén fontos információkat nyújt az egykori klímáról. Az eredmények meleg, nedves nyárra és enyhe telekre utalnak a sarkvidék területén 53 millió évvel ezelőtt. A hőmérséklet fagyponttól 21 Celsius-fokig változott. Az Ellesmere-sziget középső része az egykori 80. északi szélesség körül helyezkedett el, és egy jóval nagyobb cirkumpoláris sarki terület része volt abban az időben. A táj valószínűleg ahhoz hasonlóan nézhetett ki, mint a mai mocsáriciprus-erdők az USA délkeleti részén.

Forrás: wikipedia.org

Brontotherium

Az állatok egész évben való jelenléte a sarkvidéken "viselkedési előfeltétele" volt az elterjedésüknek a szárazföldi hidakon, amelyek a sarkvidéki területeken keresztül kötötték össze Ázsiát és Európát Észak-Amerikával. Ahhoz, hogy a szárazföldi hidakon keresztül tudjanak vándorolni, el kellett viselniük a huzamos ideig tartó téli sarkvidéki tartózkodást. A kutatók azt valószínűsítik, hogy a ma élő emlősök is valószínűleg hamarosan (néhány száz vagy ezer éven belül) észak felé vándorolnak, ha tovább folytatódik a Föld éghajlatának felmelegedése.