Büntethetővé tette a holokauszttagadást az Országgyűlés

Elfogadta az Országgyűlés azt az MSZP miniszterelnök-jelöltje által benyújtott törvénymódosítást, amely büntethetővé teszi a holokauszttagadást. A módosítás értelmében három év börtönnel is sújtható az, aki tagadja, hogy megtörtént volna a II. világháborús náci népirtás, amihez hasonló jogszabály több európai országban is létezik. A törvényt azonban előbb alá kell írnia Sólyom László köztársasági elnöknek, aki már többször jelét adta annak, hogy óvatosan kezeli a szólásszabadság korlátozásáról szóló változtatásokat.

Büntethető lehet a holokauszttagadás, miután az Országgyűlés hétfőn elfogadta a büntető törvénykönyv (Btk.) erre vonatkozó módosítását. A szocialisták által kezdeményezett név szerint zárószavazáson - az MTI számításai szerint - 197 igen, egy nem és 144 tartózkodás mellett fogadták el az indítványt. Az MSZP-s és SZDSZ-es képviselők támogatták a módosítást, a Fidesz és a KDNP tartózkodott és egyedül Gulyás József független (korábbi SZDSZ-es) képviselő szavazott nemmel.

A mindössze háromsoros módosításról szóló törvény - amelyet Mesterházy Attila, az MSZP miniszterelnök-jelöltje nyújtott be már a kampány idején - három évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti azt, aki nagy nyilvánosság előtt tagadja a holokauszt tényét, illetve kétségbe vonja, vagy jelentéktelen színben tünteti fel azt.

A javaslathoz benyújtott fideszes módosítást - amely egyaránt büntette volna a nemzetiszocialista és a kommunista rendszerek emberiség elleni bűneinek nyilvános tagadását - korábban leszavazták. Nyakó István MSZP-szóvivő azt mondta a fideszes módosításról, hogy az országban jelenleg nem a kommunista eszmék terjednek, és nem a kommunista, szélsőbaloldali pártok térnyerése figyelhető meg, hanem azt hallani, hogy "mikor indul már a vonat Auschwitzba, hallani a gyalázkodó szavakat, látni a gigantposztereken, ahogy zsidóznak".

Sólyom térfelén a labda

Az ellenzéki párt korábban alkotmányos aggályokat is megfogalmazott a jogszabállyal kapcsolatban. Nyakó közölte, bíznak abban, hogy módosítás kiállja az alkotmányosság próbáját és Sólyom László köztársasági elnök is aláírja. A törvény a kihirdetését követő harmincadik napon lép hatályba, de az államfőnek joga van elküldeni az Alkotmánybíróságra.

Az egykori alkotmánybírósági elnök Sólyom ugyanakkor már korábban jelezte, hogy nagyon óvatosan fogad minden olyan törvényi változást, amely a szólásszabadságot korlátozza. 2007-ben kivívta zsidó szervezetek haragját azzal, hogy nem írta alá azt a törvényt, amely a zsidók elleni gyalázkodókkal szemben lépett volna fel polgári jogi eszközökkel.

A szocialista törvénymódosító javaslatot korábban a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) is kritizálta. Álláspontjuk szerint a büntethetővé tétel nem a megfelelő eszköz a jelenség megfékezésére. Szerintük a jogon kívüli társadalompolitikai eszközök, mint a nemzeti alaptanterv átalakítása, vagy az antidiszkriminációs oktatás bevezetése eredményesebb lenne. A jogvédők szerint ráadásul a holokauszttagadók ellen már most is fel lehetne lépni közösség tagja elleni izgatás, kegyeletsértés, rágalmazás és becsületsértés miatt, de a rendőrség, a bíróság és az ügyészség vagy nem alkalmazza az erre vonatkozó törvényeket, vagy nem képes érvényt szerezni az ítéleteknek.

Osztrák és német szigor

Európában több ország is bünteti a holokauszttagadást. Van, ahol kimondottan a zsidók világháborús népirtása számít bűncselekménynek, van, ahol általában az emberirtások tagadása bűncselekmény, illetve vannak olyan országok, ahol a náci és a kommunista népirtás tagadását egyaránt büntetik.

A legismertebb példa Németország, ahol a Büntető törvénykönyv (StGB) tartalmazza a holokauszttagadás tilalmát. Az izgatásról szóló paragrafus egyik bekezdése szerint öt évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendő, aki egy, a nemzetiszocializmus uralma alatt elkövetett népirtást "nyilvánosan vagy gyülekezet előtt elfogad, tagad vagy lekicsinyít". A következő bekezdés három évig terjedő szabadságvesztéssel, vagy pénzbüntetéssel bünteti azt, aki nyilvánosan megsérti az áldozatok méltóságát azzal, hogy "elfogadja, élteti vagy legitimizálja" a nemzetiszocialista rezsimet.

A német törvény szerint elítéltek közül a legismertebb Ernst Zündel, egy német születésű kanadai állampolgár. A férfi az 1970-es években kezdte kiadni holokauszttagadó (és UFO-hívő) könyveit, amelyek közül a legismertebb az A Hitler, akit szerettünk című. Ő adta ki Richard Verrall hírhedt Valóban meghalt hatmillió? című könyvét is. Az NSZK hatóságai 1980-tól kezdve próbáltak eljárást indítani ellene, ezért sokáig az Egyesült Államokban keresett menedéket. Az amerikaiak végül kitoloncolták Kanadába, a kanadaiak pedig 2005-ben kiadták Németországnak, majd jogerősen a kiszabható leghosszabb, öt éves börtönre ítélték, idén március 1-én szabadul majd.

Ausztriában az 1947-es, úgynevezett tilalmi törvény (Verbotsgesetz) tartalmazza a holokauszt vagy más náci bűnök tagadásának tilalmát. Eredetileg ez a törvény rendelkezett a náci párt betiltásáról, de előírta például a náci tagjainak nyilvántartását is. 1992-ben felülvizsgálták és jelentős részét hatályon kívül helyezték, de egyes rendelkezési érvényben maradtak. E szerint tilos a nemzetiszocialisták emberiség ellen elkövetett bűneinek tagadása vagy mentegetése. Aki mégis megteszi, egytől tíz évig terjedő börtönbüntetést kaphat, különösen veszélyes esetben pedig akár húsz évet is ki lehet szabni.

Van, ahol a kommunista népirtásra is vonatkozik a tilalom

Csehországban és Lengyelországban is létezik hasonló, a holokauszttagadást büntető törvény. A német és osztrák jogszabályokkal szemben azonban a cseh és a lengyel nemcsak a nácizmus, hanem a kommunizmus bűneire is vonatkozik (a lengyel egynesen minden háborús bűnre kiterjed). A cseh Büntető törvénykönyv szerint például "aki egy náci vagy kommunista népirtást nyilvánosan tagad, kétségbe von, dicsér vagy jogossága mellett foglal állást, hat hónaptól három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetethető."

Franciaországban, Liechtensteinben, Luxembourgban, Portugáliában és Svájcban mindenféle népirtás tagadása bűncselekmény. A francia törvények egy hónaptól egy évig, a liechtensteiniek két évig, a luxembourgiak 8 naptól fél évig, a portugálok fél évtől öt évig, a svájciak három évig terjedő börtönnel szankcionálják. Az Európai Unió vonatkozó irányelvei szerint a tagországoknak három évig terjedő börtönnel ajánlott büntetni a holokauszttagadást.