Afrika ősi titka: az antibiotikumos sör

Körülbelül 1500 esztendővel azelőtt, hogy a modern világ felfedezte a tetraciklin antibiotikumot, a Nílus partvidékén élő korabeli emberek csontjainak vegyi elemzése szerint az észak-afrikaiak már javában erjesztették és fogyasztották.

Az ókori embermaradványokat a Szudánt és Egyiptomot elválasztó határon tárták fel, ahol tetraciklintermelő baktériumfajok élnek a talajban. Az északkelet-afrikai területet egykor Núbia néven ismerték, de a Nílus szabályozásakor nagy része víz alá került.

A sörfőzés elterjedt tevékenységnek számított a térségben, így az északra fekvő ókori Egyiptomban is, és a kutatók úgy vélik, hogy a núbiaiak a Streptomyces baktériumot és az ezzel rokon baktériumfajtákat vegyítették az erjesztett gabonával, hogy sűrű, keserű, tetraciklinnel dúsított sört nyerjenek. Ráadásul az italt 2 éves kor felett mindenki fogyasztotta. A szakértők szerint a núbiaiak tisztában voltak a baktérium előnyös tulajdonságaival, amikor hozzáadták a sörhöz, bár azt valószínűleg nem tudták, hogy antibiotikum.

Mark Nelson, a Paratek Pharmaceuticals vegyészeti igazgatója elmondta, hogy nem lehetett szó egyszeri esetről, mert a több ember csontjain végzett vegyészeti elemzés nagy mennyiségű tetraciklint mutatott ki.

Ókori orvostudomány

A szenzációs felfedezés már évtizedek óta készülődött. Az első bizonyíték 1975-ben bukkant fel, amikor George Armelagos, az Emory Egyetem antropológusa a csontok tanulmányozása során észrevette, hogy ultraibolya sugárzás alatt fluoreszkáló sárgászöld sáv látható a csontok felszínén. A jelenség a modern emberek esetében a tetraciklinbehatást bizonyítja, de Armelagos először nem vett tudomást róla. Néhány évvel később a professzor egyik tanítványa is megpillantotta ezt a fluoreszkáló sávot az ókori núbiai csontokon, és felhívta a figyelmet arra, hogy a tetraciklin egy a természetben is előforduló gyógyszer. Armelagos ekkor döbbent rá, hogy amit látott, az nem más, mint az ókori antibiotikumhasználat ékes bizonyítéka.

Armelagos 1981-ben tett tudományos bejelentése azonban ellentmondásokat szült. Bírálói azt állították, hogy a sárgászöld sávok az emberek halála után keletkeztek a bomlás következtében. Armelagos sikertelenül próbálta kinyerni a tetraciklint a csontokból, míg végül Nelson a segítségére nem sietett. Az orvosi kémia szakértője hidrogén-fluorid felhasználásával bontotta le a csontokat, és vonta ki belőlük a tetraciklint, amivel bebizonyította, hogy ez okozta a sárgás sávokat.

A következő kérdés az volt, hogy a núbiaiak szándékosan fogyasztották-e a tetraciklint, vagy csupán véletlenül illetve kényszerből fanyalodtak a penészes gabonára. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a maradványok 90 százalékán mutatkozott meg a teraciklinfogyasztás jele, és az antibiotikum olyan jelentős mennyiségben volt jelen, ami elveti a behatás véletlenszerűségét. Tekintetbe véve a térségben közismert ókori sörfőzési gyakorlatot, a tetraciklint termelő Streptomycest tartalmazó keverékkel történő erjesztés szándékosnak tűnik. Bár kisebb mennyiségben, de a tetraciklin jeleit mutatták ki egyiptomi, jordániai és a délebbi keresztények maradványaiban is. Az alkohol hatása mellett ez a tetraciklinnel dúsított sör leküzdötte a hasmenést és más fertőzéseket, és elpusztította a sörben lévő ártalmas baktériumokat.

Az American Journal of Physical Anthropology szaklap szeptemberi számában közzétett tanulmány szerzői azt is elmondták, hogy ez a sör valószínűleg nem felelne meg a mai sörivók ízlésének. Armelagos egyik tanítványa egyszer elkészítette a sört, és a végeredmény egy híg, keserű kása lett. Állítólag nem rossz, de ez a leghízelgőbb, amit el lehet mondani róla.