Tényleg megvéd az arany a válságtól?

A válság óta egyre-másra hallani a megdönthetetlen érveket az arany, különösen a mindenféle extra költséggel járó fizikai aranybefektetések mellett. Ezek közül a két legfontosabb, az arany inflációval szembeni értékállósága, valamint a pénzügyi rendszer összeomlása elleni védelem, hiába tartja magát szilárdan, a környezetet alaposabban megvizsgálva nem is biztos, hogy ezekre kell alapoznunk a stratégiánkat.

Az elmúlt évek hatalmas aranyár-emelkedése során általában két fontos motivációt emlegettek azok, akik az aranybefektetés mellett foglaltak állást a nehéz években. Akár helyes volt az érvelés, akár csak a véletlen vezette, az 1900 dollár környéki történelmi csúcsokig szépen lehetett keresni az arannyal, úgy tűnik tehát, bölcsen teszi, aki ezekre az indokokra hallgat. Több mint másfél éve azonban elfogyott a lendület, miközben az érvelés keveset változott, sőt, egyes szegmensekben, például a lakosságnak kínált fizikai arany terén méginkább elharapózott. De vajon tényleg aranyat kell most venni?

Első érv: összeomlik a világ pénzügyi rendszere!

A 300 dolláros szintekről 1900 dollárig tartó meredek hegymenet első éveiben még talán nem ez volt a fő motiváció, de a 2007-től kezdődő amerikai jelzáloghitel-válság, majd a Lehman-csőd egyértelműen megkongatta a harangot a globális pénzügyi rendszerben. A bankközi hitelezés szinte teljes befagyása, a bankcsődök és bankmentések sorozata egészen jogossá tette az aggodalmat, hogy valamilyen bankrendszeren kívüli, értékálló eszközt keressenek a befektetők.

Erre a szerepre többek között az arany - főként a fizikai arany - kiválónak tűnt. A világ pénzügyi rendszere ugyanakkor nem omlott össze, még ha több ponton súlyos csapásokat kapott is, és egyes részei továbbra is ingatag lábakon állnak. Az arany szárnyalásának megtorpanásában éppen ez a fordulat játszott szerepet.

A disztópikus víziók egyre halványulnak, és miközben a világgazdasági fundamentumok lassan javulni látszanak, egyre kevésbé tűnik égetően fontosnak egy minden körülmények között működő, univerzális deviza megtalálása (cinikus vélemények szerint egy apokaliptikus szcenárióban amúgyis az ételkonzerv és a lőszer töltené be ezt a szerepet, nem az aranytömbök).

Természetesen nem lehet teljesen kizárni a lehetőségét, hogy akár rövid távon olyan sokk érje a világgazdaságot és a bankrendszert, ami ismét előtérbe hozná ezeket a félelmeket, de a valószínűségek nem ebbe az irányba mutatnak. Így azonban az első érv sem érvényes, és csak erre hivatkozva valószínűleg kár aranyba fektetni a pénzünket.

Az arany azonnali árfolyama dollárban (heti grafikon)

Második érv: jön az infláció!

A nagy aranyrali és általában az arany árfolyamemelkedése mögött sokszor feltűnik az inflációs félelem, mint fő hajtóerő. Az anekdoták szerint az arany ára az inflációval együtt mozog, és a dollár vásárlóértékének csökkenésével párhuzamosan úgy emelkedik az ára, hogy reál értelemben állandó marad az értéke. És valóban, az elmúlt évtizedek nagy inflációs hullámai közepette az arany árfolyama is emelkedésnek indult, és tekintélyes csúcsokat állított fel.

Igen ám, de ha az arany árfolyamát az említett reál, azaz inflációtól tisztított értelemben vizsgáljuk, akkor úgy tűnik, hogy a piac erősen túlreagálja ezeket az inflációs félelemeket. 1970 elejétől az akkori dollárértéken két markáns csúcs is kirajzolódik a hetvenes években az olajválságok idején. Ez azt jelenti, hogy az arany reálértéke nem volt állandó, hanem a nominálárfolyam emelkedése meghaladta a tényleges inflációt.

A csúcs viszont azt is jelenti, hogy az arany reálértéke drasztikusan csökkenni is képes, amikor a súlyos infációs fenyegetés eltűnik a rendszerből (maga az infláció persze valamilyen szinten jelen van), és hirtelen a tőke elkezd kimenekülni a nemesfémből. Pont, mint a 80-as években: aki például 1979-1980 tájékán vásárolt aranyat az infláció elleni védelemként, annak pénze 1989-ben kevesebb, mint egyharmadannyit ért (mindez természetesen dollárban értendő).

Ami mindemellett szembetűnő, hogy az 1900 dolláros árfolyam reál értelemben a hetvenes évek végén látotthoz hasonló, kiemelkedő csúcsot jelentett, ráadásul a fogyasztói árindex éves változása alapján az elmúlt években nem nőtt a tényleges infláció.

Az erőteljes monetáris lazítás hosszabb távon ezzel együtt is látható emelkedést hozhatnak az inflációban, illetve az inflációs várakozásokban (ez az, ami igazán befolyásolja az arany árfolyamát, nem a ténylegesen megvalósuló infláció). Mivel azonban extrém csúcsok környékén mozog az arany mind reál, mind nominál értelemben, nem biztos, hogy az élénkülő infláció további drasztikus emelkedést képes generálni, hiszen a monetáris lazítás pénzrontó hatását nagyon nagy mértékben már előre beárazhatta a piac.

Ettől még lehet jó befektetés az arany

Ahogy a fentiekben is láttuk, a pénzügyi rendszer problémái már nem feltétlenül generálnak további nagy keresletet a biztos menedéknek hitt arany irány, egyéb biztos menedékekből, így például a svájci frankmiközben a reálárfolyamban látott kiemelkedő csúcs az infláció hajtotta további emelkedés esélyét is csökkenti. Mindez nem jelenti, hogy az aranytól menekülnünk kellene az előttünk álló hónapokban vagy években.

Ezer egyéb szempont alapján gondolkodhatunk az aranybefektetéseken, például a világban várható kereslet és kínálati viszonyok alapján (bár amit az indiai helyzetről hallunk, szintén nem az arany emelkedése felé hat). Fontos tanulság viszont, hogy az aranypiaci kilátások egyáltalán nem igazolják azokat az extra költségeket, amik a fizikai arany birtoklásával járnak, és az értékpapírosított aranybefektetésekkel is érdemes óvatosan, a kockázatokat megosztva bánni.