Egy időre belefáradt a tévézésbe, de ez nem jelenti azt, hogy nem tér vissza majd idővel a képernyőre - hangzott el D. Tóth Kriszta első regényének bemutatóján. A Jöttem, hadd lássanak című kötetben rákban elhunyt édesanyjának állít emléket, de mint mondta, ez nem életrajz hanem fikciós regény. "Sok minden van bene, ami nem úgy és nem ott történt, de a központi nőalak kétségkívül az édesanyám" – fűzte hozzá.
Tíz évig tervezgette, hogy megírja, végül nekiült, négy és fél hónap alatt hozta össze. "A szerkezet már régóta megvolt a fejemben, de nem ment minden gördülékenyen, azért voltak mélypontok. A leadási határidő azért motiváló volt!" – jegyezte meg. A Bookline nem kérte be tőle az első fejezetet, megelégedett a szinopszissal és a részletesen elmesélt történettel, de D. Tóth szerint megkönnyebbültek, amikor megkapták az első hatvan oldalt. Irodalmi szerkesztő látta a regényt, tanácsait a szerző megfogadta, de "nem voltak vérre menő harcaik." Úgy érzi, hogy hatással lesz az olvasóra a kötet, voltak már rákból kigyógyuló emberek, akik gratuláltak neki, mert jól eltalálta, milyen belső vívódáson mennek át a nagybetegek.
A televízióssal egyelőre szakított. "Kiléptem egy életmódból, beléptem egy másikba. Ez a regény kellett, hogy le tudjam zárni magamban a közel két évtizedes tévés munkát. Az írást most olyan hivatásnak érzem, amit tudnék ugyanolyan szenvedéllyel csinálni, mint a híradózást. Mindenesetre a tényközpontú hírműfajból érkezve eleinte kicsit furcsa volt, hogy nem kell a teljes igazságot megírni egy fikciós regényben" – magyarázta. Az írást felszabadító folyamatként aposztrofálta, és úgy vélte, hogy könnyebb út lett volna íni egy csajos kisregényt, sok romantikával, de ez nem az ő útja lett volna.
Az Origón, a Kötve-fűzve blogon a napokban kritikát olvashat a regényről, június 11-én pedig interjúval jövünk a tévérovatban.