Egy fesztivál, ahol a zene a legkevésbé érdekes

Hiába nincs sok érdekesség a Szegedi Ifjúsági Napok fellépői között, a fesztivál helyszíne, a baráti árak és legfőképp a szegediek kedvessége nagyon élvezhetővé teszik. A SZIN olyan mint egy önfeledt főiskolás buli, amely nem vesz tudomást az idő múlásáról.

SZINesre sikerült az idei SZIN fesztivál, ahol évről évre egyre több SZINes ember gyűlik össze, hogy együtt élje át újra az utánozhatatlan SZIN élményt. A többezres tömeget rendre megtáncoltatták a feledhetetlen élményt nyújtó koncerteken, a fergeteges hangulatú koncertek mellett változatos programokkal várták az érdeklődőket – a vasárnap véget ért Szegedi Ifjúsági Napok közleményeiből kiragadt mondatrészek viszonylag gyors választ adnak arra, hogy miért a SZIN Magyarország legbénábban brandelt fesztiválja.

Önmagában sem könnyű megérteni, hogy egy fesztivál miért avitt, semmitmondó szófordulatoktól és olcsó szóviccektől gondolja érdekesnek magát, de ennek a jelentősége eltörpül amellett, hogy 2013-ban ifjúsági napoknak nevezzenek egy fesztivált. A szókapcsolatról valamiért mindig a Városligetben virsliző Schmuck Andort kezdem magam előtt látni, és ismetőseim arca is hasonló víziókról árulkodik, ha először meghallják a fesztivál nevét.

Pedig több év tapasztalata alapján a nagyobb magyar fesztiválok közül a SZIN a legélvezhetőbbek közé tartozik, a zenét leszámítva több fontos ismérvben simán versenyben van az elismertebb fesztiválokkal. A szegedi szabadstrand ideális helyszín, a belváros pár perc sétára van, de a Tisza partja miatt mégis jóval nyugisabb egy átlagos megyeszékhely belvárosánál. A Tiszában lehet fürdeni, és a területen működő kempingnek köszönhetően több, főleg a múltat idéző infrastruktúrát lehet használni, de a lepattant palacsintázók mellett akár strandröplabdázni is lehet.

Kilátás a szabadstrandról Forrás: MTI/Rosta Tibor

Pár éve még medencék is voltak, ahova akár este is be lehetett menni, de idén már csak posványos víz vegetált bennük. Ettől függetlenül a SZIN paraméterei szuperek: akkora területe van, hogy kényelmesen be lehet járni, mégis mindig lehet találni valami érdekességet; a főbb sétányokon pont akkora tömeg van, amely nélkülözhetetlen a fesztiválhangulathoz, mégis könnyedén lehet találni olyan nyugodt helyeket, ahol egyáltalán nincs hangzavar.

Bármilyen anakronisztikus is a fesztivál elnevezése, tulajdonképpen jól kifejezi, hogy a SZIN-t leginkább egy, az idő múlásával nem sokat törődő, négynapos főiskolai bulihoz lehetne hasonlítani. A rendezésen látszik, hogy inkább az van előtérben, hogy működjön a fesztivál elérhető áron, mintsem bármilyen nagy ívű fejlesztés vagy akár egy érdekesebb külföldi együttes meghívása.

Még a pár éve meghirdetett környezettudatosság is feledésbe merült, a korábban rendszeresen fellépő külföldi együttesekkel is lényegében teljesen leszámoltak. A szervezőknek annyi sem tűnt fel az idő múlásából, hogy a békebeli kemény rock már láthatóan senkit sem érdekel a fesztiválozók közül, így lehetett látni olyan koncerteket, amelyeken nagyjából egyenlő volt a hallgatók és a zenekar létszáma.

A fesztivál bejáratánál Forrás: MTI/Rosta Tibor

A zenei felhozatal az MR2-generációra alapul, és láthatóan a többségnek nem volt azzal problémája, hogy a magyar véleményvezérek többsége mennyire lesajnálja őket. Az kiderült, hogy a Jump Aroundnál továbbra sincs biztosabb választás, ha Magyarországon dj-zik az ember, már olyan érzésünk volt, hogy itt már pár David Guetta-szám is üdítően hatna.

A kevésbé izgalmas zenei kínálatot azonban két olyan faktorral kompenzálja a fesztivál, amelyek minden bizonnyal verhetetlenek a nagyobb magyar fesztiválokon. Az egyik az árak, a másik a kedvesség. A napijegy a helyszínen véve is csak 5000 forint, az alkohol meg nem csak a többi fesztiválhoz, hanem egy átlagos budapesti kocsmához képest is nagyon olcsók. Egy korsó csapolt sör 300 forint, bort már lehet kapni 100 forint/deciért, a felesek is 400-500 forint körül mozogtak.

Idén negyedszerre voltam a SZIN-en és rendre elcsodálkozom, hogy hogyan lehet ennyire kedves a személyzet. A biztonsági őrökkel simán lehet viccelődni, az árusok nagy része még az aznapi ötszázadik kicsapolt sör után is képes mosolyogni. A békés atmoszféra a fesztiválozókra is kihat, a SZIN-en valahogy mindig többen fejezzük be az estét, mint ahányan elkezdtük.