Azt hitték, csak gyakorlatozni jönnek a komlói rendőrök

Hiányos felszerelésről, széteső irányításról és folyamatos életveszélyről számoltak be a Szabadság téri tévészékház 2006. szeptemberi ostromával kapcsolatban tanúként meghallgatott komlói rendőrök egykori vezetőik büntetőperében a Fővárosi Törvényszéken kedden.

A székházostrom napján, 2006. szeptember 18-án a fővárosba vezényelt rendőrök több tanú vallomása szerint is azzal indultak útnak, hogy ez csak gyakorlat.

Egy középkorú nyugalmazott rendőr törzszászlós, aki Komlón volt körzeti megbízott, elmondta: egy-két hónappal a 2006. őszi események előtt került be a baranyai bevetési századba, és addig egyetlen bevetésen vett részt, amikor tucatnyi kollégájával a komlói futballcsapat néhány száz fős közönség előtt lejátszott meccsét kellett biztosítania.

Komlóról 15 rendőr utazott Budapestre, a készenléti rendőrség Kerepesi úti laktanyájába, közülük tíznek volt védőfelszerelése. "Azt mondták, gyakorlatozni fogunk" – tette hozzá a tanú.

Más, kedden meghallgatott tanúk azt mondták, este szóltak, hogy a Kossuth téren a Parlamentnél már intézkedni kellett tüntetőkkel szemben, oda kell menni, de volt, aki úgy tudta: az MSZP székházához viszik őket, végül a Szabadság téren kötöttek ki.

A rendőrök előbb védőfelszerelés nélkül álltak a tévészékház lépcsőjének alján, majd a támadások hatására elhangzott a "Sisakot, pajzsot fel!" vezényszó, és erre a lépcső tetejére vonultak vissza kettős sorban. A tanúk közül volt, akinek még ekkor sem volt védőfelszerelése, ezért a hátsó sorban állt. Később pedig sérült, már harcképtelen társa pajzsát, sisakját öltötte magára, amelyek azonban már töröttek voltak.

Az egyik tanú arra a kérdésre, hogy mennyire védett a plexi, úgy válaszolt: az első kőhajításig biztonságos volt. A vallomások szerint a felszerelés hiányosságait több rendőr is jelezte közvetlen elöljáróinak, mire ők azt mondták, hogy továbbítják az információt.

A tanúk elmondták, hogy miután a tüntetők folyamatosan kövekkel, botokkal támadták a lépcső tetején álló, védekezésképtelen rendőröket, ők egy idő után behúzódtak az épületbe.

Arra a bírói kérdésre, hogy miért nem emelték ki a tömegből az agresszív, támadó embereket, vajon Komlón is ilyen jámboran tűrték volna-e ugyanezt, az egyik rendőr tanú úgy reagált: erre nem kaptak utasítást.

Kérdésre több tanú is elmondta, hogy nem tudta, ki a helyszínparancsok, nem láttak olyan embert, aki összefogta volna a rendőri tevékenységet, az utasításokat közvetlen feletteseiktől kapták. Az épületben irodaajtókat támasztottak a bejárathoz, hogy akadályozzák a támadókat, majd tűzoltófecskendőt, poroltót készítettek elő, miközben az épület nyílásain repültek be a kövek, az egyik tanú emiatt szenvedett könnyebb sérüléseket.

Az éjszaka a rendőrök sebesült társaik elszállításának biztosítása érdekében az épület hátsó része felé húzódtak, és mire visszamentek az előtérbe, már bejutottak a tüntetők. Az egyik tanú azt mondta, hogy kezdettől életveszélyben érezte magát.

Amikor a tüntetők betörtek a székházba, az ott lévő rendőrök – mint a tanúk elmondták – már nem nagyon tudták, mit kellene csinálniuk. Azt hallották, hogy ne nagyon konfrontálódjanak, ne kezdjenek el intézkedni. Az egyik tanú szerint a laktanyából mintegy 60-80-an mentek a tévészékházhoz, mire a támadók bejutottak az épületbe, 30-40-en maradtak, miközben bejutott száz-kétszáz ostromló, "nagy káosz volt az épületben".

A bíró felidézte, hogy az iratok szerint volt olyan rendőr, akinek azt tanácsolták: öltözzön át civil ruhába, hogy ne bántsák a tüntetők.

Az egyik tanú arra az ügyészi kérdésre, hogy mi a véleménye a történtekről, azt mondta: erősítés kellett volna ahhoz, hogy kiszorítsák az épület előtti területről a támadókat, de igazából erre az egész eseménysorra a magyar rendőrség nem volt felkészülve.

"Amit meg tudtunk tenni, megtettük – mondta a fiatal rendőr. – Nem volt egy szép éjszaka."

A 18-án este bevetett baranyai rendőrök 19-én hajnalban mentek vissza a Kerepesi úti laktanyába, de még aznap újra ki kellett vonulniuk a tévészékházhoz. Addigra a század egyharmada – ahogy az egyik tanú mondta – lemorzsolódott.

Négy hónapja kezdődött el a volt rendőri vezetők, köztük Bene László nyugalmazott rendőr altábornagy, volt országos főkapitány, Gergényi Péter nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, volt budapesti főkapitány és tucatnyi társának büntetőpere. Az ügyészség 2006. őszi fővárosi eseményekkel kapcsolatos álláspontja szerint a parancsnokok bűnössége elsősorban intézkedések, illetve az eseményeket követő felelősségre vonások elmulasztása miatt állapítható meg. A vádhatóság többnyire felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott. A vádlottak az eljárás során tagadták bűnösségüket. Az elsőfokú büntetőperben várhatóan több mint száz tanút hallgatnak meg, és legalább egy évig tart.