Aki nem érti, azt egyszerűen félreteszik

Koman Vladimir, Laczkó Zsolt, Tőzsér Dániel és Rudolf Gergely - az utóbbi években végre több magyar futballista is szerencsét próbált az olasz első osztályban, de rövid ottani pályafutásuk hasonló ívet leírva, jobbára dicstelenül zárult. Miért nem megy Olaszországban azoknak a magyaroknak sem, akik máshol megállták a helyüket?

Az utóbbi öt évben mindig volt magyar játékos a Serie A-ban. Jellemzően eleinte azért szoríthattunk, hogy jó teljesítményt nyújtsanak, aztán azért, hogy pályára lépjenek, majd már csak azért, hogy egyáltalán bekerüljenek a meccskeretbe. Hasonló utat járt be Koman Vladimir, Laczkó Zsolt, Rudolf Gergely és Tőzsér Dániel - utóbbi papíron még a Genoa alkalmazottja, de a Ferencvároshoz igazoló Laczkóhoz hasonlóan ő is elhagyta az országot.

A magyar játékosok zajos sikerek nélkül, általában észrevétlenül távoztak Olaszországból. Ma Tőzsér az angol második ligában, Koman az orosz első osztály kiesőjelöltjénél, Laczkó és Rudolf pedig az NB I-ben focizik.Vajon egyszerűen arról van szó, hogy nem voltak elég jók a Serie A-hoz vagy csak taktikailag nem voltak elég érettek, esetleg a nyelvismeret hiánya okozott gondot?

"Benne van a pakliban, hogy nem voltak elég jók, de szerintem mindegyik játékos más eset – mondta az Origónak az utolsó sikeres olaszországi légiósunk, Détári Lajos, aki a Bolognánál, az Anconánál és a Genoánál is megfordult, sőt egy edzőtábor erejéig a Juventust is erősítette. – Az olasz bajnokság még most is nagyon erős, az olasz csapatok nagyon tudatosak, ezért csak az állja meg a helyét, aki minden szempontból felkészült. Ez nyilván így van minden nagy bajnokságban, de az olasz olyan készségeket is követel a játékosoktól, amilyeneket a többi nem" - tette hozzá.

Akinél úgy tűnt, minden klappol

Tőzsér Dániel a Genk talán legfontosabb játékosa volt, nemzetközi sikerekkel a háta mögött, amikor bejelentkezett érte a Genoa. Mélységi irányítót játszott Belgiumban, ez a poszt a mai napig népszerű Olaszországban (registának nevezik), és sokan úgy vélték, a kissé lassú, de kiválóan passzoló Tőzsér sikeres lehet ebben a pozícióban.

Nem is kezdett rosszul, Luigi De Canio, majd Luigi Delneri alatt is sok játéklehetőséget kapott, de a Genoának gyengén sikerült az idénye, és a kiesés elől menekülő klubnál a két későbbi edző, Davide Balardini és Fabio Liverani már nem nagyon számított a magyar középpályásra. A Genoa megmenekült, Tőzsér 22 meccsen lépett pályára, de a 2013/14-es idényben már egyszer sem, a kispadon is csak négyszer ülhetett.

Tőzsér Dániel a Genoa mezében harcol Marek Hamsíkkal (Napoli) Forrás: MTI/EPA/ANSA/Luca Zennaro

"Nem hiszem, hogy a magyar játékosok taktikai éretlensége lenne az oka a gyengébb szereplésnek – mondta az Origónak Tőzsér. – Én taktikailag érett játékosként gondolok magamra, és a Genoánál sem volt gondom soha azzal, hogy megértsem, mit várnak tőlem. Biztosan benne van az is, hogy egy légióstól mindig többet várnak, de nekem nem ment rosszul a játék az elején. Annyira biztosan nem, hogy meg kelljen élnem, hogy az első félidőben lecserélnek, ami roppant kínos volt" – emlékezett vissza Tőzsér. Szerinte a kevesebb játéklehetőségének az volt az oka, hogy a klub elégedett volt a posztjára igazolt brazil Matuzalemmel.

"A legnagyobb gond az olasz nyelvtudás hiánya volt. Itt elvárják, hogy ha a klub játékosa vagy, akkor érts olaszul. Kellett volna egy kis idő tanulni, márpedig nincs idő, nincs türelem se a játékosok, se az edzők felé" – magyarázta Tőzsér Dániel.

A kilencvenes években a Bolognában, az Anconában és a Genoában szereplő Détári Lajos szerint ugyanakkor az olasz nyelv nem nehéz, ő maga három hét után már ismert annyi szót, hogy tudott kommunikálni a csapattársakkal és az edzőkkel. "Tudatosan készültem az olaszországi időszakra, Athénban folyamatosan a RAI csatornáit néztem. Ennek nem csak a játék miatt van nagy szerepe, hanem a beilleszkedés miatt is: ha nem ismered a nyelvet, nem tudsz barátkozni, elmenni a csapattársakkal vacsorázni és ami a legfontosabb, nem tudsz nyilatkozni a sajtónak sem."

Akitől a legtöbbet vártuk

Koman Vladimir U20-as Eb-bronzérmesként került a Barihoz, és remek első évet produkált: a 2009/10-es idényben 16 meccset játszott, két gólt szerzett, mire lecsapott rá a Bajnokok Ligája-selejtezőre készülő Sampdoria. A genovaiak kis híján oda is értek a BL-főtáblára (a Werder Bremen a 91. percben hosszabbításra mentette, majd megnyerte a párharcot), így Koman csak az Európa Ligában léphetett pályára új csapatában.

A Samp nem tudta kiheverni a BL-kudarcot, borzalmas szezont produkált. Előbb az EL-csoportkörből, majd a szezon végén a Serie A-ból is kiesett, amit a szurkolók nehezen viseltek. Koman 26 Serie A-meccsen lépett pályára. "Szerintem Koman egyrészt túl fiatal volt a feladathoz, másrészt rossz csapatba került. Az a Sampdoria, amit neki kellett volna a hátán cipelnie, nagyon gyorsan szétesett, ő pedig nem bírta el a terhet" – mondta Détári.

A jelenleg az orosz FK Uralban futballozó Koman Vladimir szívesen emlékszik vissza olaszországi időszakára. Azt mondja, óriási élmény volt sztárcsapatok ellen, jó játékosok között fejlődni, és nem ért egyet azzal, hogy a magyar játékosok úgy általában sikertelenek lettek volna Olaszországban.

Koman Vladimir az EL-ben még gólt is lőtt a Metalisztnak Forrás: MTI/Efrem Lukackij

"Tény, hogy Olaszországban minden a taktikáról szól – mondta a középpályás az Origónak. – Gyakran előfordul, hogy az edzőknek egyszerűen nincs türelmük elmagyarázni egy játékosnak, mikor mit csináljon, hova helyezkedjen. Ilyenkor egyszerűen félreteszik, és kész. A francia és az orosz bajnoksággal összehasonlítva a Serie A-ban nagyon hangsúlyos a taktika, aki itt nem elég felkészült, annak nincs esélye karriert befutni."

Koman is fontosnak tartja a nyelvtudást, szerinte anélkül lehetetlen boldogulni. "Én szerencsés voltam, 16 évesen kerültem ki, három hónap alatt ragadt rám annyi, hogy már tudtam társalogni a többiekkel."

Rövid Serie A-látogatások

Rudolf Gergelyt egy jó bemutatkozó szezon (25 meccs, 3 gól) után többször kölcsönadta a Genoa. Bariból leginkább arra emlékezhetünk, hogy feljelentette a klubot, összességében az olaszországi időszaka néhány jó meccse ellenére elmaradt a várakozásoktól.

Laczkó Zsolt debreceni játékosként hívta fel magára a figyelmet a Sampdoria elleni EL-meccsen. A genovaiak 2011 januárjában leigazolták, és annak ellenére sok lehetőséget kapott, hogy a klub játékosa volt a liga egyik legjobb balhátvédje, Reto Ziegler.

Laczkó Zsolt a Sampdoria mezében Forrás: MTI/Nyikos Péter

Laczkó végül kiesett a Sampdoriával, kölcsönbe előbb a Vicenzához, majd a Padovához került, 2014 februárjában szerződtette a Ferencváros. A Serie A-ban csak 9 meccse volt, plusz még 30 a másodosztályban.

A Sampdoria két magyarja azt is a saját bőrén tapasztalta meg, milyen hatalmuk van az ultráknak Olaszországban "Vesztes meccsek után ültünk a stadionba bezárva, vagy a buszban órákon keresztül és, amikor kihajtottunk vele, széttörték a csapatbuszt. Emellett minden mérkőzés előtt kijött egy szurkolói csoport az edzéseinkre, és megfenyegette a csapatot. Nehéz időszak volt"- mondta Koman.

Nem nekünk való vidék?

Túlságosan egyszerű magyarázat lenne a fentiekre, hogy a magyar edzők nem képesek olyan taktikai felkészültségű játékosokat nevelni, akik megállnák a helyüket Olaszországban. Rudolf már 17 évesen a Nancy játékosa volt, Koman is fiatalon került külföldre, Tőzsér pedig 18 évesen már a Galatasaray-jal edzett. A nyelvtudás hiánya okozhatott problémákat, de valószínűbb, hogy Détárinak van igaza, és érdemes külön kezelni a magyar játékosok esetét.

Koman (és később Laczkó) egy zuhanórepülésben lévő Sampdoriához került, ahhoz valóban kevesek voltak, hogy megmentsék a kieséstől a genovai klubot, de mindkettőjüknek voltak jó meccseik. Koman újoncként nemcsak beverekedte magát a Bari kezdőcsapatába, de nem a saját posztján szerepelve is fel tudta hívni magára a BL-re készülő Sampdoria figyelmét. Az azóta a Torinóval egyre komolyabb sikereket elérő Giampiero Ventura is szép szavakkal engedte útjára a magyar játékost Bariból. Laczkó védőjátékosként eleve nehéz helyzetből indult, Olaszországban mindennél nehezebb hátvédként érvényesülni, főleg egy magyar bajnokságból érkező játékosnak.

Rudolfnak is volt figyelemre méltó periódusa a Genoában, lőtt néhány gólt, adott gólpasszokat is, de Tőzsérhez hasonlóan nem jó csapatba került. A Genoánál, hiába a gazdag múlt, általában nem hosszú távra terveznek. A maffiaügyekben is érintett tulajdonos, Enrico Preziosi számára fontosabb, hogy jó kapcsolatot ápoljon a nagy klubokkal és gyümölcsöző üzleti tranzakciókra használja a Genoát. Ha például a légiósok számát korlátozó szabály miatt egy csapat nem tud szerződtetni valakit, akkor bátran parkoltathatja az illetőt fél évig a Genoánál, mint tette azt az Inter Diego Militóval és Thiago Mottával vagy a Milan Kevin-Prince Boatenggel. Egy ilyen klubban, amely ráadásul az edzőket is igen gyorsan cserélgeti (Tőzsérnek négy is volt másfél év alatt), roppant nehéz gyökeret ereszteni.

Ezzel együtt mentegetni sem kell a magyar játékosokat, hiszen megkapták a lehetőséget. A körülmények valóban nem voltak ideálisak, de ha igazán nagyot alakítottak volna, nyilván még most is a Serie A-ban, vagy még magasabban jegyzett bajnokságban játszanának.