Hogyan védekezett az ősember a nem kívánt terhesség ellen?

Népal, Kathmandu, Erotic sculpture on Durbar square..

A barlangrajzok szerint nem kizárt, hogy már az őskorban sem a gyerekvállalás volt a szeretkezés fő motivációja, és már az ősember is próbált védekezni a nem kívánt teherbe esés ellen. Hatékony és kevésbé hatékony fogamzásgátlási praktikák az őskortól napjainkig.

Napjainkban számos fogamzásgátló módszer létezik, köztük hosszú távú megoldások is. Az alábbi összeállításban megnézzük, milyen út vezetett idáig.

Forrás: Photononstop/Pascal Deloche/Godong

Absztinencia és prostitúció

Nem meglepő, hogy már az ókortól számos kultúrában kötelezték a férjhez adandó lányokat az első menstruációt követően az önmegtartóztatásra, így biztosítva a szűzen való férjhez menetelüket. Ily módon a férfinak sem voltak afelől kétségei, hogy gyermekének ő az apja. A szextől való tartózkodást később a házasságban is alkalmazták, mint születésszabályozási módszert, ez viszont egyben magával hozta a prostitúció kialakulását és a nemi úton terjedő betegségek elterjedését is.

A középkori Európában egyébként a keresztény vallás évente körülbelül öt hónap absztinenciát írt elő a házasoknak: nem lehetett a testi élvezeteknek élni a menstruáció idején (ez évente körülbelül 60 napot tett ki), a 40 napos húsvéti böjt és az advent 20 napja során, valamint a pünkösdöt megelőző időben, az ünnepnapokon, vasárnapokon és az oltáriszentség vétele előtt legalább három napig. (Nem véletlen, hogy a legtöbb ember csak az igazán nagy ünnepeken vette magához az oltáriszentséget.) A terhesség ideje alatt szintén tilos volt a szeretkezés.

Coitus interruptus vagy coitus reservatus

A megszakításos közösüléssel (coitus interruptus) a fogantatás kockázatát ugyan csökkenteni lehetett, a keresztény egyház a kezdetektől bűnnek tartotta, ha a férfi a magjait a hüvelyen kívül szórta el: a Krisztus utáni 4-5. században élt Szent Ágoston például azt hirdette, hogy a legfőbb jó a szexualitástól való tartózkodás, a második legjobb a házasság, de csak akkor, ha a házasságon belüli szexualitás célja a gyereknemzés. A szexualitás minden egyéb formáját bűnösnek találta, beleértve azt a házasságon belüli coitust is, amely nem a megfelelő testhelyzetben (a nő a hátán, a férfi szemben vele), vagy amikor a házastársak nem megfelelő módon használják a testüket (pénisz a vaginában). A keresztények mellett a zsidók is bűnnek tartották a vaginán kívüli ejakulációt. Érdekesség, hogy miközben Szent Ágoston a tanításait hirdette, Indiában épp megszületett a Káma-szútra.

Keleten a megszakításos közösülés mellett a férfi ejakuláció nélküli orgazmusa is elterjedt volt. Kínában és Indiában is úgy vélték, hogy a túl sok ejakuláció elveszi a férfi életerejét, a coitus reservatusszal azonban megőrizheti esszenciális energiáját.

A nők részéről a legegyszerűbb fogamzásgátlási módszerek a hüvelyváladék cikluson belüli figyelése, valamint a szoptatás minél továbbra nyújtása volt.

Már az ősember is ismerte az óvszert

A kezdetektől bevetettek már különféle eszközöket is a nem kívánt teherbe esés megakadályozásra. A franciaországi Grotte des Combarrelles barlang 12-15 ezer éves festményei alapján már az ősember is használhatott óvszert, de a régészeti leletek szerint az egyiptomiak számára sem volt ismeretlen az állati bélből készült kondom. Mégis, még a 19-20. század fordulóján is kettős megítélés alá esett az óvszer: a bordélyházakban a nemi betegségek megelőzésére ajánlott volt a használata, otthon viszont születésszabályozási céllal nem illett alkalmazni.

A nőknél a sürgősségi fogamzásgátlás az ondó vaginából való eltávolításával kezdődött: többek között azt ajánlották a nőknek, hogy az ejakuláció után hirtelen pattanjanak fel, tüsszentsenek, fújják ki az orrukat párszor, végezzenek erőteljes hüvelymozgásokat, de akár az ujjaikat is bevetették az ondó kihajtására. A 19. században néhány orvos az intimzuhanyra esküdött: azt ajánlották, hogy ha a nő szeretkezés után vízzel, zöld teával, vagy málnalevél-forrázattal mossa át a hüvelyét, megakadályozhatja a nem kívánt teherbe esést.

Több száz éves hagyománya van annak is, hogy a nők a hüvelybe felkent vagy felhelyezett olajokkal (például tömjénnel kevert olívaolajjal, cédrusolajjal, ólomkenőccsel) vagy különféle tárgyakkal (tengeri moszattal, brandybe mártott szivaccsal) próbálták megakadályozni, hogy a spermium eljusson a méhüregbe. Még az 1970-es években is volt olyan nő Angliában, aki fogamzásgátlási céllal C-vitamint helyezett a hüvelyébe. Az első gumipesszáriumot egyébként az 1800-as évek közepén egy német orvos készítette, ugyancsak Németországban készült az első, hernyóbélből készült spirál is a 19. század legelején.

Fogamzásgátló gyógynövények

A sürgősségi fogamzásgátlás egyik ősi eszköze volt a menstruáció beindítása is különféle gyógynövények segítségével még a beágyazódás előtt, már Hippokratész a Krisztus előtti 4. században több ilyen gyógynövényről tesz említést.

Ismert, hogy az ókori görög nők négy növényből (gránátalma, fenyő, barátcserje, csombormenta) főztek fogamzásgátló italt. De az ókor legnépszerűbb fogamzásgátló növénye a szilfium lehetett, amelyet Észak-Afrika partjairól szállítottak. Olyan nagy volt rá a kereslet, hogy a mai Líbia partvidékéről a 4. századra szinte teljesen kihalt.

A középkori Európában meglepő módon egy férfi, Pedro Hispano, aki ráadásul később XXI. János néven pápa is lett, gyűjtötte össze azokat a növényeket, amelyek aktus előtt vagy után segítenek a nem kívánt terhesség megakadályozásában.

A távol-keleti trópusi országokban a nők évszázadokon át papaját ettek azokon a napokon, amikor nem akartak teherbe esni. A tudomány csak az 1990-es évekre igazolta a népi bölcsességet: a papajában található papain enzim serkenti a progeszteron hormon termelődését.

Végül a fogamzásgátló tabletta felfedezése a mexikói nők évszázados gyakorlatához fűződik: generációk hosszú sora fogyasztott egy bizonyos típusú jamszgyökeret, ha nem akart teherbe esni. Amerikai kutatók ebből a növényből nyerték ki először a progeszteront természetes formában, amit aztán ösztrogénnel kombináltak, így született meg az ötvenes évek közepén az első fogamzásgátló tabletta. Azóta a hormontartalmat tekintve kisebb dózisú szerek is elérhetők már, valamint nemcsak tabletta, hanem gyűrű, injekció és méhen belüli hormontartalmú szerek is léteznek.