Irán nem úgy játszott, mint akinek az élete múlik azon, megveri-e Bosznia-Hercegovinát, aminek valószínűleg az az oka, hogy hiába volt még esélyük a továbbjutásra az utolsó forduló előtt, valójában a perzsáké volt a csoport leggyengébb csapata.
Irán ugyan hét lövésig feltornázta magát a meccs végére, sőt, belőtte első vébégólját is, de a meccs nagy részében teljesen alárendelt szerepet játszott. Bosznia uralta a játékot, ha nekik kellett volna három gólt lőniük a továbbjutáshoz, valószínűleg simán hozták volna a szükséges gólkülönbséget. Az irániak csak annyit értek el, hogy végül nem lett megalázó a labdabirtoklási arány, végül sikerült legalább a meccs egyharmadában maguknál tartani a labdát.
Bosznia bő kétszer annyit passzolt, mint ellenfele, ráadásul lényegesen pontosabb is volt: 87 százalékos passzpontosságuk egészen kiváló, az irániak 75-je gyenge közepes. Elég csak annyit megjegyezni, hogy a bosnyákok az ellenfél térfelén passzoltak hasonló pontossággal.
A csatárok közti különbség döntőnek bizonyult. Dzekónak sem volt igazán jó meccse, de azért egy gólt bevágott, és emberül harcolt az iráni védőkkel. Reza is gólt szerzett, de a párharcairól készült statisztikából kiderül, hogy megették a bosnyák védők, ráadásul a passzai sem voltak jók, gyakorlatilag minden második átadását elrontotta.