Barbecue-parti lett a tüntetésekből

Hiába nem beszélnek angolul, a brazilok mindenkit levesznek a lábukról a belőlük áradó jókedvvel és szenvedéllyel. Az utcán biztonságban érezzük magunkat még sötétedés után is, mivel minden második sarkon rendőrök posztolnak. Tényleg minden csodálatos lenne, ha csütörtökön nem történt volna a Belo Horizonte-i tragédia. Ilyennek látjuk a helyszínről a vébét.

A világbajnokság előtt, a Konföderációs Kupa óta mást sem hallottunk Brazíliából, csak azt, hogy folyamatosak a tüntetések, nem lehet majd balhé nélkül megúszni a világbajnokságot. Így is indult, hiszen a nyitómeccs napján Sao Paulóban zavargások voltak, de azóta gyakorlatilag nagyobb incidens nélkül zajlik a torna.

Barbecue-party lett a tüntetésekből

A korábbi tüntetéseknek azért látni még a nyomait, több bank és számos üzlet kirakata be van deszkázva. Az egyik helyi önkéntes, Thaise azt mondta az Origónak, hogy a brazilok már megbékéltek a helyzettel. "Mindenki korruptnak tartja az ország vezetőit és a FIFA-t is, még azok is ezen a véleményen vannak, akik szeretik a focit. És bár valóban számos más fontosabb dologra kellene a pénz, belenyugodtak az emberek a helyzetbe. Ugyanúgy kijárnak még a fiatalok ugyanazokra a helyekre, ahol eddig tüntettek, de amolyan barbecue-parti jellege lett az egésznek. Csak azért mennek ki, hogy beszélgessenek és társasági életet éljenek, nem vandálkodnak már."

Belo Horizonte-i bank bedeszkázott portálja Forrás: Fotó: Mudra László/Fotó: Mudra László

A vébék történetében most költötte messze a legtöbbet a rendező ország: az előzetes becslések szerint annyiba fáj a vb a brazil államnak (14-16 milliárd dollár - kb. 3100-3550 milliárd forint), mint az utóbbi három világbajnokság rendezési költsége összesen. Eközben Rio de Janeiróban és Sao Paulóban a hajléktalanok lakásokért, a tanárok jobb munkakörülményekért demonstráltak, "FIFA-nívójú iskolákat és kórházakat!" táblákat tartva a magasba. A pocsék állapotban lévő brazil egészségügyről mi is szerettünk volna meggyőződni, de csak néhány lesifotót sikerült készítenünk (itt megnézheti őket).

Ahogy négy évvel ezelőtt a dél-afrikai világbajnokság előtt is tartottak a terrortámadásoktól és a helyi bandák rablásaitól, úgy a brazíliai állapotok is adtak némi aggodalomra okot. A vébé félidejében elégedettek lehetünk, bár az tény, hogy mielőtt kiutaztunk volna, a legrosszabbra készültünk fel, hogy ne érjen bennünket kellemetlen meglepetés.

Rendőrök, rendőrök mindenhol

Az is igaz, hogy egyelőre csak a városokban mozogtunk, nem látogattuk meg a favellákat, tömegközlekedés helyett inkább taxiztunk, de ahol eddig jártunk, Sao Paulóban, Belo Horizontéban és Brazíliavárosban, nem kellett tartanunk semmitől. A belvárosban sötétedés után is biztonságban éreztük magunkat, igaz, ehhez kellett az is, hogy gyakorlatilag minden második sarkon álljon egy piros fénnyel villogó rendőrautó, körülötte számos rendőrrel (és számos csinos rendőrnővel, erről korábban itt írtunk), a stadionok környékén pedig gumibotokkal és fegyverekkel felszerelt kommandósok figyeljennek a rendre.

Tekintélyt parancsoló kommandósok Forrás: Fotó: Mudra László/Fotó: Mudra László

A közbiztonsággal tehát a városokban eddig semmi problémánk nem volt, bár láttunk olyat, amikor zsebtolvajokat fogtak el a rendőrök, illetve előfordult olyan is, hogy több fotós kolléga milliós nagyságrendű felszerelése eltűnt vagy a pálya széléről, vagy a médiaközpontból, vagy a médiabuszról. Utóbbi esetben az történt, hogy az egyik fotós csak a második megállónál akart leszállni, a felszerelése a lenti csomagtartóban volt, az első megállónál pedig valaki kivette az övét is, és elsétált vele. Persze ezek a lopások bárhol előfordulhatnak, azt azért nem várhatjuk el a szervezőktől, hogy minden újságíró és fotós cuccára külön figyeljenek.

A buszok egyébként rendkívül kényelmesek. Volt egy utunk Sao Paulo és Belo Horizonte között, a több mint nyolcórás buszozást különösebb kényelmetlenség nélkül végigaludtuk. A jelek szerint a brazilok rájöttek, hogy elég teret adni a lábnak ahhoz, hogy kényelmesen érezze magát az ember. Ki is használják ezt a helyiek, sokan inkább buszoznak nyolc-kilenc órát, mintsem négyszer annyi pénzért repüljenek egy-két órát, sokkal kényelmetlenebbül.ű

Magyar vagyok, nem éhes

Korábban írtunk arról, hogy a hírek szerint drónok fogják pásztázni a szurkolókat, valamint a PackBot 510 névre keresztelt távirányítós robotokat küldik előre felderíteni az olyan veszélyes helyeket, ahol bombaveszély vagy bármilyen terrorfenyegetettség áll fenn. Bár ilyenekkel még nem találkoztunk, az megfigyelhető, hogy minden meccs előtt, alatt és után több helikopter köröz a stadionok környékén, és ezek nem mind a tévétársaságok közvetítését szolgálják ki.

Legyen bármekkora az ember, ezeken a buszokon kényelmesen elfér Forrás: Fotó: Mudra László/Fotó: Mudra László

Annyi önkéntes még sohasem dolgozott egy világbajnokságon, mint amennyi Brazíliában van: összesen több mint 152 ezer ember jelentkezett, hogy szívesen segítene a gördülékeny lebonyolításban. Ez több mint a duplája a legutóbbi, dél-afrikai vébé önkénteseinek (70 ezer), míg 2006-ban, Németországban csupán 45 ezer önkéntes vett részt. Nyilván alapkövetelmény volt tőlük, hogy beszéljenek angolul, a meccsnapokon a sajtóközpontban és a stadion környékén mindig készséggel segítenek. A helyiek is örömmel fogadják a turistákat, csak kevesen hallottak Magyarországról - előfordult, hogy amikor elmondtuk, hogy honnan jöttünk (Hungary), akkor el akartak navigálni egy étterembe (angolul a hungry azt jelenti: éhes). Egyszer sem utasították el a segítségkérésünket, egy brazil lány, például, negyed órát sétált velünk csak azért, hogy megmutassa, hol van a legközelebbi ATM-automata.

Mindezt úgy, hogy angolul szinte egyáltalán nem beszélnek, még a szállodákban is csak minden negyedik alkalmazott. A legnagyobb meglepetés akkor ért bennünket, amikor a Sao Pauló-i repülőtéren az információs pultnál (!) és a kirendelt taxitársaság pultjánál is "No" volt a válasz a csak megszokásból feltett kérdésre, mely szerint beszélnek-e angolul. Még így sem lehet azonban haragudni a brazilokra, mert a mosolyukkal és a kedvességükkel leveszik az embert a lábáról.

Az igazi caipirinha segít, ha baj van

Amiért viszont lehet haragudni, az a légkondicionáló, amit ha kell, ha nem, maximumon működtetnek. A szállodákban, az éttermekben, a taxikban, a buszokon, mindenhol. Pedig június-júliusban tél van ezekben a városokban (Belo Horizonte, Sao Paulo, Brazíliaváros), ami azt jelenti, hogy 20-25 fok a hőmérséklet. Aki nincs hozzászokva, az könnyen megfázhat, így jártunk mi is, pedig folyamatosan szedtük a vitamint - végül egy kis rum és persze a cachaca kellett ahhoz, hogy helyrerázódjunk. Utóbbi egy brazil nádcukorpárlat, mely a helyiek nemzeti italának, a caipirinhának az alapanyaga. A koktél az egész világon elterjedt, de amíg otthon vígan megiszik belőle az ember négy-öt pohárral is, Brazíliában akár kettőtől is könnyedén fejre tud állni, annyival erősebb az eredeti koktél.

Főleg caipirinhát és sört isznak a fiatalok, amikor bulizni mennek. A buli itt azt jelenti, hogy este öt-hat óra körül ellepik a belvárost, isznak és beszélgetnek. Könnyen ismerkednek, nagyon csípik a turistákat, de a beszélgetésen túl nem igazán mennek. A lányok többnyire foglaltak, és tapasztalataink szerint ha a barátjuk nélkül mennek el szórakozni, akkor legalább óránként be kell jelentkezniük akár egy üzenet, akár egy telefonhívás erejéig, hogy hol vannak, kivel és mit csinálnak.

Brazil buli az utcán Forrás: Fotó: Mudra László/Fotó: Mudra László

Este tíz óra körül bezárnak a helyek, egy órán belül kiürülnek a terek, a tömeg pedig hatalmas szeméthalmazt hagy maga után. Ez azonban láthatóan nem zavar senkit: míg mi sokszor az orrunkat befogva sétáltunk a tömegben, hogy a hányás- és a szemétszag egyvelelét túléljük, addig a helyiek a szeméthalmaz közepén üldögélve beszélgettek, és az sem ritka, hogy az éttermek terasza mellett nyolc-tíz toi-toi vécé sorakozik, három méterrel a vacsorázóktól. Minden csak megszokás kérdése. (További érdekességek és fotók egy brazil utcabálról korábbi cikkünkben.)

A brazilok rendkívül büszkék arra, hogy brazilok. Minden ötödik autóra ki van téve a nemzeti zászló, számos lakás ablakában és az étterekben is ott virít. Szeretik a három nemzeti színben, zöldben, sárgában és kékben feldíszíteni a vendéglátó helyeket. Önkéntesünk, Thaise kérdésünkre elmondta, hogy azért ez nincs mindig így, most a világbajnokság alatt megszaporodtak a zászlók, de azért az autókon és az éttermekben nem ritka egyébként sem, hogy ott lebeg a zöld-sárga-kék zászló.

Minden vébét ilyen helyre!

Ami a meccsek hangulatát illeti, nem mondunk újat azzal, hogy itt tényleg imádják a focit. Legyen szó akármilyen meccsről, a brazilok szinte az összes stadiont megtöltik. Volt szerencsénk a Brazília-Chile nyolcaddöntőt a helyszínen megtekinteni, és amit ott a hazai közönség művelt, arra nincsenek igazán szavak. Láttam már, ahogy a Győr kézicsapata Bajnokok Ligáját nyer, ahogy a férfi vízilabda-válogatott világbajnok lesz, éltem át parázs hangulatú Fradi-Újpest meccseket, de amilyen érzelmeket itt táplálnak a foci iránt, az tényleg varázslatos. Egy világbajnokságnak ebből a szempontból valóban Brazília a legmegfelelőbb hely.

Így örültek a brazilok, amikor kiejtették Chilét:

Igaz ez úgy is, hogy a stadionokkal kapcsolatos kritikák jogosnak bizonyultak, látszik rajtuk, hogy lenne még mit csinosítgatni - de azért eddig mindegyik ellátta a feladatát. Megtörtént azonban az első súlyos baleset: e cikk írása közben jött a hír, hogy Belo Horizontéban ráomlott egy híd az alatta haladó járművekre, halálos áldozatok is vannak. A tragédiának van köze a focivébéhez, hiszen az egyik elődöntőnek helyet adó Estadio Mineirao stadion környékén történt az eset, a stadion megközelítését megkönnyítendő épült a felüljáró. Nem készült el időben, így nem vették használatba - talán jobb is.