Két trükk, amivel gyarapítható a megtakarítás

A befektetők hosszú ideje vitatkoznak azon, hogy az aktív és passzív befektetések közül melyikkel tudunk nagyobb hasznot húzni hosszabb távon. Ahogy arról mi is írtunk korábban, sokan a passzív stratégiát tartják célravezetőbbnek. De természetesen vannak ellenvélemények bőven, mint amilyen az American Funds most megjelent tanulmánya is. Bebizonyították ugyanis, hogy a piac hosszú távon való megverése nem is olyan lehetetlen, csupán tudnunk kell, hol keressük a megfelelő eszközöket. Bemutatjuk hát ennek a módját, így bárki élhet ezzel a lehetőséggel, amivel akár jelentősen növelhetjük várható hozamunkat.

A passzív stratégiát folytatók elve, hogy a piacot nem lehet hosszabb távon megverni, ezért bőven elég, ha csak követjük azt és megelégszünk, ha a piaccal megfelelő hozamot érünk el mi is. Ennek mond ellent az American Funds tanulmánya, amely a nagy kapitalizációjú vállalatok részvényalapjait vizsgálta. Ők sem az összes alapot nézték, és valójában pont a vizsgált alapok körének leszűkítésében alkalmaztak egy kis trükköt. Az így kapott alapokra viszont már nagy biztonsággal lehet mondani, hogy nagy valószínűséggel a jövőben is a piac fölött teljesítenek majd. A hangsúly tehát ennek a szűkebb csoportnak a megtalálásán van. Szerencsére a tanulmány készítői nem csináltak titkot a keresés hogyanjából, így ezt követve mindenki megtalálhatja a szükséges célpontokat. Lássuk tehát mit kell tennünk!

Alacsony költség, magasabb hozam

Első dolgunk a legalacsonyabb költséggel dolgozó alapok megtalálása. Az alacsony költség kiválasztása nem meglepő, hiszen ez egy olyan tényező, ami közvetlenül csökkenti az alapok hozamát. Minél alacsonyabb a költség, annál többet nyernek a befektetők és annál nagyobb az esélye, hogy legyőzik a referencia indexet. Hogy mi számít alacsonynak, az relatív fogalom, ennek eldöntése így a tanulmány során is az elemzőkre volt bízva. Ők úgy határoztak, hogy azokat az alapokat veszik figyelembe, amelyek a legutolsó jelentéseik alapján az alapok legolcsóbb 25 százalékba esnek.

Fontos a tulajdonhányad is

A másik fontos tényező pedig nem más, mint annak aránya, hogy maguk a portfólió menedzserek milyen mértékben fektetnek a saját alapjaikba. Nem is olyan nehéz megérteni, miért pont ez. Egyik oldalról ugyanis ennek magas aránya azt mutatja, hogy maguk a menedzserek is megbíznak saját szakértelmükben, másrészről pedig ennek köszönhetően a befektetések mozgatórugóit - a menedzsereket - ugyanazok az érdekek fogják vezérelni, mint a befektetőket. Ez pedig még nagyobb motivációt jelent a jó teljesítményre, és ez a jövőre nézve is biztató lehet.

Az eredmények

A kutatók megdöbbentően jó eredményeket kaptak, ugyanis a mindkét ismérvnek megfelelő amerikai kitettségű alapok 5 éves időtávban 76 százalékban, 10 évesben pedig 100 százalékban tudták túlszárnyalni a benchmarkot. Kimondottan figyelemreméltó ez annak tekintetében, hogy az összes alapot tekintve ez az arány alig emelkedik 25 százalék fölé.

Forrás: 123rf.com

A nemzetközi alapok is hasonlóan jól teljesítettek, még ha azok 10 éves távban kicsit el is maradtak a 100 százaléktól, 5 éves szinten megelőzték az amerikaiakat.

Csakis együtt

A tanulmány másik fontos tanulsága volt, hogy ennyire magas arány csak akkor jelentkezett, amikor mindkét ismérv egyszerre teljesült. Amikor külön vizsgálták őket, egyértelművé vált, hogy a nagy arányú menedzsment tulajdon sokkal többet számít. Azoknak, amelyek ennek a feltételnek feleltek meg, 70 százaléka teljesített túl, szemben a kis költségűek mindössze 50 százalékával.

Akár másfélszeres hozam

Még meggyőzőbb az eredmény, ha azt vesszük, hogy az így kiszűrt alapok 5 éves gördülő átlagban 7,47 százalékos teljesítményre voltak képesek, szemben a passzív alapok 5,69 százalékos teljesítményével. Ez pedig majdnem másfélszer nagyobb hozamot jelent.

Érdemes figyelni

Annyit azért érdemes megjegyezni, hogy a vizsgálatoknál használt adatok előállításához alkalmazott módszer némiképp félrevezető lehet. A szűkítés ugyanis úgy történt, hogy először kiválogatták az utolsó jelentéseik alapján legolcsóbb alapokat, majd csak ezeknél vizsgálták a vezetői tulajdonhányad nagyságát. Ez az egyszerűsítés nem okoz nagy problémát a költségek összehasonlítása terén, ugyanis az hosszú idő folyamán is nagyjából hasonló. A vezetői tulajdon ugyanakkor nagyon sokat változhatott, főleg 20 éves időszakot tekintve.

Látható tehát, hogy nem lehetetlen aktív alapokkal hosszú idő távlatában megverni a piacot. Ugyanakkor a megfelelő eszközök megtalálása eddig sem volt egyszerű, és nyilvánvalóan a jövőben sem lesz az. A megismert két keresési feltételt egyszerre alkalmazva viszont már jelentősen nőhetnek az esélyeink. Ennek kipróbálást akár már most megtehetjük az Investor Trader honlapján, ahol számos aktívan kezelt alap és ETF kötött válogathatunk.