Fiúkórusból indulva lett világhírű DJ

A francia DJ, Martin Solveig lassan több mint 20 éve a pályán van. Körberepülte már a fél bolygót, és még mindig headliner a legnagyobb fesztiválokon. A Balaton Soundon az egyik legnyugodtabb szettet hallhattuk tőle, az állandó csapatás közepette szinte chill volt. A fellépése előtt beszélgettünk a meglehetősen visszafogott, introvertált hangulatban lévő sztár-DJ-vel.

Szinte minden komolyabb fesztiválon megfordultál már. Jelent még bármi pluszt az, hogy az ember headliner egy ehhez hasonló fesztiválon?

Ez mindig egy óriási megtiszteltetés és baromi jó érzés. Nem mellesleg pedig egy nagyon jó lehetőség is arra, hogy minél több embernek megmutathasd magad. Szóval nem becsülném le.

Az egész zenei pályafutásod viszont kicsit másként indult, egy fiúkórus tagja voltál. Néha valamilyen véletlen folytán nem fog el a nosztalgia az énekléssel kapcsolatban?

Hidd el, egyáltalán nem. Megértem azokat, akik időnként a múltba révednek, de én magam nem vagyok nosztalgiára hajlamos. Egy kicsit sem. Sem hiányolni, sem pedig megbánni nem szoktam semmit. Ilyen egyszerű. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy ne jutnának eszembe dolgok. Arra például emlékszem, hogy jártam már itt, a Balatonon, és akkor is egy nagyon jó buli volt. Nagyon jó itt a közönség, és a hangulat is.

Tulajdonképpen hogyan tudnád leírni Martin Solveiget mint zenei projektet?

Ez egy tánczenei projekt. Vagy legalábbis nagyon bízom benne, hogy sikerül olyan zenét írnom, amely megmozgatja az embereket és összehozza őket. Bár ez nem csupán egy zenei projekt, hiszen ebbe a szívem-lelkem beleteszem, szóval azért elég személyes ügy ez. Nem hiszem, hogy lehet ezt másként.

Pénteken mozgatta meg a Balaton Sound bulizóit a francia DJ, előtte az Origo újságírójával beszélgetett. Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Nézd, én még csak három napja vagyok itt, de úgy érzem, hogy olykor már sűrű ez a szüntelen morajló zenei massza. El nem bírom képzelni, hogy milyen lehet, ha ez valaki életének annyira állandó része, mint a tiédnek.

Nem olyan vészes ez, hidd el! Már csak azért sem, mert van sok kisebb, intimebb hangulatú klubbuli is, amely jóval nyugodtabb. És a kettő eléggé keveredik nálam: fellépek kisebb, nyugodtabb helyeken is, és óriási fesztiválokon is. Utóbbiakból ráadásul annyi energiát tudsz meríteni, ami szinte egy életre is elég. Tele vagy adrenalinnal, rengeteg az ember, tényleg a partiról szól. A klubokban sokkal inkább a zene maga a lényeg. Egy valódi, felépített utazáson vehet részt az ember. Sokkal több, mint a dum-dum-dum. De mondom, ez a kettő kiegészíti egymást. Ha az egyik nem lenne, akkor hiányozna az életemből.

Te sosem fáradsz el?

Dehogynem. Ezért döntöttem úgy néhány évvel ezelőtt, hogy visszaveszek. Kezdett már sok lenni. Sokkal kevesebb bulit csinálok már, mint korábban. Így legalább minden egyes alkalommal száz százalékot tudok nyújtani.

Meg mondjuk te nemcsak egymás után pakolgatod a számokat, hanem írsz saját dalokat is. Gondolom, nem árt, ha elég levegőhöz jutsz az alkotáshoz.

Három dolog van, ami segít engem abban, hogy folytathassam azt, amit csinálok, hogy tovább írhassam a saját történetemet. Az egyik az, hogy személyesnek és eredetinek kell maradni. Csak így lehetsz egyedi. Ellenkező esetben egy pillanat alatt az út szélén találod magad, ahol meg elszáguldoznak melletted a többiek. Ha olyan dolgot csinálsz, ami egyedi, akkor sokkal több esélyed lesz arra, hogy a víz felszínén maradj. A második az, hogy maradj őszinte. E nélkül nem tudsz saját zenéket írni. Sosem erőszakoltam magamra bármilyen trendet, mindig a saját fejem után mentem. Végül pedig nem árt, ha van egy kis szerencséd. Szerencsére márpedig szükség van az életben, ha tetszik, ha nem.

Martin Solveig Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Mit jelent az, hogy valaki egyedi?

Nem tudom, ezt hogyan magyarázhatnám el. Hiszen te is egyedi vagy a magad módján. Mindenki az. Előadóként pedig ezt kell valahogyan kifejezned, erre kell építened.

Mi vár rád a következő hónapokban?

Van néhány éppen futó projektem. 3-4 különböző szerzemény is a csőben van most. Csak hát közben zajlik a nyár, ami meg tele van bulikkal és fellépésekkel, ami meg rengeteg utazással jár. Sokat vagyok Ibizán is, ahol rezidenskedem. Ott például minden show nagyon különleges és egyedi. Hétről hétre valami újat kell kitalálnunk. De a nyárnak úgyis hamarosan vége, úgyhogy mehetek is vissza a stúdióba, ahol aztán nekieshetek komolyabb szerzői munkáimnak.