Kőről kőre Magyarország egyik legszebb táján

Bőszen fotózunk a Nagy Péter-mennykőről

A Kőről kőre túrasorozat négy plusz egy távból áll. A Börzsöny, a Bükk és a Pilis után az augusztus végi, negyedik túrán a kirándulók által ritkábban látogatott Zempléni-hegységet fedeztük fel. Negyvenhárom kilométert tettünk meg a vadregényes tájon, amely az újjáépített regéci vár látványával, pazar kilátópontokkal és óriásgombákkal kápráztatja el a vándorokat.

A korábbi Kőről kőre túrákon már megszokhattuk, hogy a kirándulás mindig tömegközlekedéssel nehezen vagy egyáltalán nem megközelíthető helyszínekről indul. Ezúttal Regécről, a Zemplén egyik eldugott kis falujából keltünk útra, ahova már előző nap megérkeztünk, hogy le ne késsük a szombat reggeli (augusztus 27-i) rajtot.

Több vándor, mint falulakó

Péntek délben indultunk Budapestről vonattal. 4 óra 45 percet utaztunk többszöri átszállással, de nem bántam a fárasztó utazást, mert

a Zemplén az egyik kedvenc tájam.

Alig vártam, hogy megismertessem a túratársaimmal – Katával és Anikóval –, akik korábban még sosem jártak erre.

A Zemplén az egyik legszebb magyar táj Forrás: Turista Magazin archív/Lánczi Péter

A lányoknak nem kellett bizonygatnom, milyen szép helyen fogunk járni, mert a táj már odafelé is önmagáért beszélt. Várak és hegyek, meghitt kis falvak és végtelennek tűnő erdők, amelyek egy bakancsos turistát egyből gyaloglásra csábítanak.

Másnap ragyogó kedvvel ébredtünk Regécen, amelynek 86 lakosa van. Éppen két fővel kevesebb, mint ahányan részt vettek a túrán. Azért tömeg nem volt, hiszen a reggeli órákban

folyamatosan érkeztek a túrázók, és indultak el a 45 vagy a 25 kilométeres távon.

Csak a parkoló autók száma nyújtott szokatlan látványt az egyutcás faluban.

A túrasorozat szervezője kiosztja az itinereket Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Még el sem indultunk, máris akadt fotótéma. A település régi házai a kockaépületekhez szokott városi szemnek nemcsak izgalmas, de meghitt látványt is nyújtottak virágos kertjeikkel. Bár még korán volt, sokat nem időzhettünk egy-egy porta megcsodálásával, hiszen még előttünk voltak a kilométerek.

A semmiből épült újjá

Déli irányban hagytuk el a falut, és kezdtük meg a kapaszkodást a regéci várhoz, amelyet az elmúlt években gyakorlatilag a semmiből építettek újjá.

Két éve jártam itt utoljára, ahhoz képest is látványos a fejlődés.

Igaz, olyan korán érkeztünk a várhoz, hogy még nem volt nyitva, úgyhogy csak kívülről tudtunk megnézni, de a kilátás így is nagyszerű volt.

A regéci vár északkeleti oldala Forrás: Turista Magazin archív/Lánczi Péter

A várhegyről leereszkedve a piros négyzeten keletnek fordultunk. A ritka és kopott jelek miatt többen tettek kisebb-nagyobb kitérőket az eredeti útvonalhoz képest. Ez az út négy kilométer után ér be

Óhutára, a Zemplén egyik legszebb falujába.

Az aszfaltúton továbbhaladva, Középhuta előtt kanyarodtunk vissza az erdőbe a sárga jelzésen.

Idáig még nem sok kővel volt dolgunk, ami ugye túránk névadó tematikája, inkább virágos réteken keltünk át, és hangulatos falvak régi házait csodáltuk meg. De ami késik, nem múlik, gondoltuk magunkban, és folytattuk az utat az első sziklás kilátópontunkhoz, a Sólyom-kőhöz.

Eddig még nem sok kővel volt dolgunk Forrás: Turista Magazin archív/Mohai Kata

Disneyland a távolban

Az irtásokat és a réteket lassan felváltotta a sziklás terep, majd jött a Sólyom-kő, ahol az igazolókód leolvasása után mindenki a fényképezéssel volt elfoglalva, hiszen

a vulkanikus sziklatömbről pompás kilátás nyílik

a környékre és a távoli regéci várra. Az építményt húsz évvel ezelőtt még nem lehetett látni innen, csak a folyamatos felújításnak köszönhetőn vette birtokba ismét a tájat.

Kis pihenő a Sólyom-kőn Forrás: Turista Magazin archív/Lánczi Péter

Bár verőfényes augusztusi napsütésben gyalogoltunk, a nyílt terepen sem éreztük túl erősnek a napot. Egy-két kaptatón megizzadtunk, de kánikuláról szó sem volt. Kényelmes ösvényeken és erdészeti utakon értük el a felújított erdei pihenőt a Mlaka-réten, majd az István-kút idilli erdészházat és a tőle száz méterre álló kulcsosházat, ahol a kéktúrapecsétet is megtaláltuk.

Az István-kúti turistaház Forrás: Turista Magazin archív/Lánczi Péter

Innen továbbra is a kék utat követtük. Túránk háromszögjelzésein egyre több sziklás terepet és kilátóhelyt kerestünk fel. Ilyen volt

a Nagy Péter-mennykő, ahonnan az egész északi Zemplént belátni,

egészen a szintén újjáépített füzéri várig, bár az csak fehér foltnak látszott ebből a távolságból.

A füzéri az egyik kedvenc váram, két éve kerestem fel utoljára, de még innen, a mennykőről is látszott, hogy nagyon megváltozott. Képeken már láttam, és furcsa módon Disneyland jutott eszembe a fehér falairól. Katával és Anikóval arról beszélgettünk, vajon ilyen lehetett-e eredetileg is?

Bőszen fotózunk a Nagy Péter-mennykőről Forrás: Turista Magazin archív/Mohai Kata

Itt minden Rákóczi

Hosszú földúton kanyarogtunk tovább egy vadkerítéssel körbevett irtás mellett, mire a Pengő-kőhöz értünk. Ez az előzőhöz képest igazán kis kitérő, és a fák között magasodó sziklákról még kilátás sem nyílik a déli tájra. Ráadásul

a túránk kihelyezett igazolókódját sem találtuk,

ezért mindenkiről egyéni pózban készült igazolófotó a Pengő-kővel.

Fotóval kellett igazolnunk, hogy ott jártunk Forrás: Turista Magazin archív/Lánczi Péter

Az Országos Kéktúrának ezt a szakaszát Pengői útnak hívják. Nem sokkal később a zöld jelzésre fordultunk, hogy visszaérkezzünk kiindulópontunkra, Regécre, amely egyúttal a túra végállomása is lesz majd. Előtte azonban

északi irányba is teszünk egy 17 kilométeres kört,

és több igazolópontot is érintünk, például a Rákóczi-kőt.

A címeres Rákóczi-kő Forrás: Turista Magazin archív/Lánczi Péter

Egykoron ez a környék a Rákóczi-család birtoka volt, és maga II. Rákóczi Ferenc is itt nevelkedett Regécen. Így érthető, ha a fejedelemről elnevezett kőre, forrásra vagy fára akadunk, meg persze a róla szóló mondákra. A Rákóczi-kő már nincs messze a falutól, de a regéci vár sziluettje többször is fel-feltűnik előttünk a nap során.

A regéci vár többször is felbukkant a távolban a nap folyamán Forrás: Turista Magazin archív/Lánczi Péter

A várat persze minden szögből és távolságból lefotóztuk, a változatos táj mindig új keretet adott a témának. A felújított erődítmény látványa – amely a faluba beérve, majd azt a Szent Erzsébet út ösvényén elhagyva is végigkísért minket – nemcsak először itt járó túratársaimnak, de nekem is új élményt adott.

Az egyik szépen felújított ház Regécen Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

De nemcsak a várak újultak meg a környéken, hanem a falvak is. Érthetőek ezek turistacsalogató fejlesztések, hiszen az erdő- és mezőgazdálkodáson kívül itt más pénzszerzési lehetőség nincsen. Csend és nyugalom árad mindenből, ezért

tökéletes hely a kikapcsolódáshoz, ha a város nyüzsgése elől akarunk elmenekülni.

Gyermekkorom nyaralásaira emlékeztetett ez a túrahétvége, amikor még nem csengett a mobil, és nem volt net. Ezen a környéken ugyanis elég gyenge a térerő, úgyhogy akár el is feledkezhettünk a 21. század találmányairól.

Itt nemigen van térerő Forrás: Turista Magazin archív/Lánczi Péter

Ez aztán a gomba!

Regéc után a piros jelzést követve értük el a Fehér-kúti vadászházat, ahol a forrás hűs vize frissített fel minket. A kis pihenő után

a mai nap második Sólyom-kövéhez tettünk kitérőt,

amelyről ezúttal nyugati irányban tárult elénk a kilátás. Ez is egy igazolópont volt, amelynek kódját sokáig kerestük, de nemcsak ezért időztünk itt sokat, hanem a pazar kilátás miatt is.

Még egy Sólyom-kő pazar kilátással Forrás: Turista Magazin archív/Lánczi Péter

A kitérő után visszatértünk a Fehér-kúthoz, és a zöld jelzésen ereszkedtünk a végállomás felé. Jócskán benne jártunk a délutánban,

mögöttünk volt már 35 kilométer.

Fáradt, hólyagos lábaink egyre csak vittek a cél felé, most már nem álltunk meg minden érdekes kőnél, szép kilátásnál. Az óriási őzlábgomba mellett azonban nem lehetett elmenni fotózás nélkül.

A tekintélyes őzlábgomba mellett nem lehetett fotózás nélkül elmenni Forrás: Turista Magazin archív/Lánczi Péter

A Gergely-hegy alatt átváltottunk a sárga jelzésre, ahonnan újra felbukkant a meredek hegyen magasodó, szinte egész utunkat végigkísérő regéci vár. Ebből a szögből is készültek fotók, majd lassan elértük a műutat, amelyen

egyikünk-másikunk már kissé bicegve gyalogolt be a célba.

Imre, az egyszemélyes túrarendezőség már megszokott helyén, kocsijának anyósülésén várt minket, hogy gratuláljon, és átadja az okleveleket és jelvényeket.

A nap végén kimerülten baktatunk a végcél felé Forrás: Turista Magazin archív/Lánczi Péter

A kupasorozat negyedik állomásán 43 kilométert és 1566 méter szintet kellett teljesíteni a hosszú táv résztvevőinek egy olyan terepen, amely nemcsak kényelmes, de hazánk egyik legszebb táján vezet. Érdemes nemcsak egy-egy alkalomra ellátogatni ide, mert a Zemplén nagy, és bőven van mit felfedezni benne. De ilyen izgalmas hely a Bakony is, ahol a Kőről kőre sorozat utolsó túráját fogjuk bejárni november 20-án.

A zempléni Kőről kőre túra útvonala Forrás: Turista Magazin/Szabó Zoltán

Forrás: Turista Magazin