Városaink zöld mikroklíma őrei

Több fa pollenszezonja bizonyíthatóan korábban kezdődik

A hőmérsékleti értékek és a levegőtisztaság alakulásában elvitathatatlan a lombkoronák, levélfelületek, füves területek és a nyílt talajfelszínek jelentősége. Ezért az erdő- és gyepterületek megőrzése mellett rendkívül lényeges a városi növényzet kataszterének elkészítése, vizsgálata, nyomon követése és a városökológiai folyamatokban betöltött szerepük értékelése.

A megfelelő tervezés, vízrendezés és a zöldfelületek megőrzésének tétje

A településrész környezeti minőségét behatárolja a növényzet jelenléte, összetétele, ökofiziológiája, a párologtatási és gázcsere folyamatok, a talajlégzés és a fényelnyelés. A növényborítás és az antropogén környezet alapvetően meghatározzák az egészséges életvitel lehetőségeit és közérzetünket is, de hatással vannak az épületállomány és ingatlanvagyon értékére, biztonságára, élettartamára. Például a talaj lefedettsége befolyásolja annak vízháztartását, de az áramlási viszonyokat is. A talajvízszint hirtelen megváltozása egyenlőtlen süllyedésekhez, roskadáshoz vezethet, amelynek szembetűnő jelei a házfalak repedései. A mesterséges felszínek arányának radikális emelkedése, vagy kedvezőtlen helyszínre tervezett mélyépítés a talajszerkezet megváltozásán keresztül belvíz jellegű problémákat okozhat, vagy éppen a szárazodás és tömörödés kapcsán is ronthatja a környező épületek állagát, míg a felszín fölötti beépítettség a légáramlási viszonyok alakulásán keresztül hatással van a település levegőminőségének alakulására. Ezért a mérnöki szerepvállalás nem korlátozódik adott objektumok megtervezésére és tájba illesztésére, mert hosszú távú hatásmechanizmusokkal is számolnunk kell.

A Rómában bekövetkezett földcsuszamlás a talajvíz áramlás mélyépítésekből következő lokális megváltozására, a talajszerkezet átalakulására, illetve a gyorsütemű beépítésre és a csapadékvíz megfelelő elvezetésének hiányára vezethető vissza. Forrás: Twitter

A városi környezetben a fák és a növényzet számos előnyt jelentenek az alacsonyabb energiafelhasználásban, a levegőszennyezők szűrésében, az üvegházhatást okozó gázok bizonyos mértékű megkötésében, a csapadékvíz felgyülemlésének, nagy hozamú lefolyásának lassításában, és a szabályozott párologtatásban, a földfelszínre jutó ultraibolya (UV) sugárzás csökkentésében, és egyéb szolgáltatásokon keresztül.

A növényzet jelentősége az egészséges települések szempontjából

A fák a növekedésük során szenet vonnak ki a légkörből, és anyagukba beépítve tárolják azt. Ahogy a növényi részek elpusztulnak vagy betakarítják őket, szén szabadul fel, amely ismét a légkörbe jut, vagy a talajba kerülve elraktározódik. A fák jelenléte azonban nem csak a szénmegkötésen keresztül csökkenti a légkörbe kerülő üvegházhatású gázok mennyiségét, de hűvösebb nyári mikroklímát adva, illetve az épületek direkt árnyékolásán keresztül a klimatizálásra fordított kevesebb energiaszükséglettel csökkenti az erőművek terhelését. A közvetlen árnyékot nyújtó növényzet csökkenti az épületek hűtéséhez szükséges energiát és a vegetáció 7-47 százalék közötti energia-megtakarítást eredményez a légkondicionálásban. A légkondícionáló berendezések és egyéb szerelvények növényzettel történő eltakarása szintén hasznos és nem csupán esztétikai előnyöket jelent. A kültéri egységek árnyékolása javítja a berendezések hatásfokát.

A lombkoronák hálózata az élhető települések egyik legmeghatározóbb eleme Forrás: Bakó Gábor \ TNC/Erica Simek Slonkier

A növényzet a levegőminőség javításával jelentősen hozzájárul a közegészségügyi terhek csökkentéséhez. A lombkoronák szűrik a városi környezetben megjelenő szennyező anyagokat, beleértve a porszerű részecskéket, nitrogén-oxidokat (NOX), kén-dioxidot (SO₂), szén-monoxidot (CO) és a talaj közeli ózont (O₃). Egy 2006-os tanulmány becslése szerint az Egyesült Államokban a városi fák teljes éves légszennyezőanyag-eltávolítását 784 ezer tonna mennyiségben, 3,8 milliárd dollár értékben állapították meg, pedig a vizsgálat csak a felszínközeli ózon, a 10 mikron mérettartományú részecskék (PM10), a nitrogén-dioxid (NO₂), SO₂ és CO koncentráció csökkentésére fókuszált. A fák nem csak szűrik és oxigénnel dúsítják a városi levegőt, de indirekt módon is hasznosak a levegőszennyezettségi mutatók alakulásában. Egy amerikai tanulmány szerint a lombárnyékban parkoló autók jelentősen hozzájárulnak az illékony szerves vegyületek (VOC) párolgási emissziójának csökkentéséhez, ami szintén kritikus prekurzor a talajszint közeli ózon képződésében. A személygépkocsik VOC párolgási kibocsátási aránya Sacramento területén napi 2 százalékkal csökkenthető, amennyiben a parkolókat lombkorona fedi.

A parkoló autók károsanyag-emisszióját csökkenti a lombárnyék Forrás: Bakó Gábor

Az ágak és levelek csökkentik a napból származó elektromásgneses sugarak, így például a fény lombkorona alatti felületeket közvetlenül elérő mennyiségét. Míg az ágrendszer a közvetlen sugárzást gátolja, a levelek annak egy részét átengedik, de kiszűrik a káros ultraibolya sugarak nagy részét. A levelek spektrumon változó sugárzásáteresztése egy természetes szabályzó, ami a lombok alatt egészséges, védett mikrokörnyezet kialakulását teszi lehetővé. A lombokon áthaladó napfény mennyisége és hullámhossztartományai a lombalkotók fajától, illetve azok ökofiziológiai állapotától, vízellátottságától függ, így térben és időben is változik az áteresztés minősége. Az árnyékolás jelentősen csökkenti a hőmérsékletet.

Egy hónapokon át tartó vizsgálat 11-25 °C hőmérsékletredukáló képességet mutatott ki falak és háztetők maximális felszíni hőmérsékletének esetében. De mértek már 20 °C hőmérsékletredukciót falra futtatott vadszőlő esetében is. Az épületek hűtésében az őshonos lombhullató fajok a leghatékonyabbak, különösen, amelyek ablakot és tetőfelületet is árnyékolnak.

2003-ban Franciaországban egy nyári hőhullám egy hete alatt 11 000 embert halt meg, a halottasházak túlterhelése jelezte a városvezetők számára, hogy a települések klímája önmagában, a légszennyezettség kritikus leromlása nélkül is lényeges tényező. A levegőtisztaság védelmén túl tehát csupán a klíma védelme is indokolttá teszi a zöld városok fenntartását és a megfelelő környezetmérnöki tervezést.

A fák alatt mérhető legmagasabb léghőmérséklet erős besugárzás esetén átlagosan 5 °C-kal alacsonyabb, mint a nyílt területeken, míg a fákkal sűrűn borított kertvárosok levegője általában 2-3 °C-kal alacsonyabb hőmérsékletű, mint az utcaszakaszonként csupán néhány, vagy kis lombkorona felületű fákkal rendelkező városrészeké. A gyepterületek felett legalább 1-2 °C-kal alacsonyabb hőmérsékletű levegő tapasztalható, mint a nyílt talajfelületek esetében.

Egyes tanulmányok szerint a derült nyári napokon a látható fénynek a fák lombkoronái 10-30 százalékát engedik át a talaj felé, míg a többit abszorbeálják a fotoszintetikus folyamatokkal, vagy visszaverik. Télre az áteresztőképesség 10-80 százalékra módosul, az örökzöldek arányának és a lombszerkezet függvényében, így amikor az épületek fűtése válik elsődlegessé, a hőmérsékletcsökkentő hatás jóval kisebb.

A kiterjedt lombkoronával rendelkező idős fák kétszer olyan hatékonyan csökkentik a városi zajt, mint az autópályákhoz telepített zajvédő falak. 33 m erdőmélység nagyjából - 7db zajcsökkentést végez. Egy tesztsorozat kimutatta, hogy fás környezetben 50 százalékkal kevesebb zajhatást érzékelünk.

A városi környezetben a lombkoronák lineáris folyosói a legfontosabbak az állatpopulációk szempontjából. Ezek nélkül számos park és élőhelyfolt elszigeteltté válna, és ezzel már nem jelentene értékes élőhelyet a városi környezethez kevésbé alkalmazkodó madárfajok, kisemlősök, és egyéb, a városban is szívesen látott állatfajok számára.

null

null

A lombokkal sűrűn tarkított településrészek kiegyensúlyozottabb, biztonságosabb, egészséges életterek. Az egységes ökológiai zöldfolyosókat képző lombhálózat a felsorolt pozitívumok mellett számos állatfaj fennmaradását is biztosítja a belvárosban a talajlakóktól a gyepek élővilágán át a lombokban fészkelő madarakig. (Perlaki Csaba felvételén Jászberény látható)

A városökológiai vizsgálatok eredményeiről kiterjedt szakirodalom érhető el. Az Illinois Egyetemen már 2003-ban leírták a fák társadalmi és gazdasági előnyeit Az arborikultúra szerepe egy egészséges társadalmi ökológiában című munkában.

Hogyan és milyen fákat érdemes telepíteni?

Az energiahatékonysági stratégia kialakításánál kulcsfontosságú a fák magassági aránya és épületektől mért távolsága. A téli, alacsony napállásból érkező fényt átengedő, nyáron a magasról érkező sugarakat kitakaró, kiterjedt árnyékot vető lombszerkezet energetikai szempontból rendkívül hasznos.

Az utcák mentén, a játszóterekre, iskolaudvarokra, parkokba és rekreációs területekre, terekre ültetett, megfelelő fajú és ideális állapotban megőrzött fák klímaőr funkciót látnak el a város szövetében. A talaj és növényzet együttes evapotranspirációs párologtatása szabályozottan csökkenti a hőmérsékletet, és az időjárásból adódó lehetőségekhez mérten szabályozza a páratartalmat is.

De milyen fákat érdemes telepíteni, illetve megőrizni? A teljesség igénye nélkül érdemes említeni néhány hazánkban őshonos fajt, mint például a bibircses nyír, bükk, csertölgy, fehér fűz, fehér nyár, fekete nyár, gyertyán, házi berkenye, hegyi juhar, hegyi szil, kislevelű hárs, kocsányos tölgy, kocsánytalan tölgy, korai juhar, lisztes berkenye, magas kőris, magyar kőris, mezei szil, mézgás éger, nagylevelű hárs, rezgőnyár, szelídgesztenye, vénic-szil, vagy a virágos kőris.

A listát sokáig lehetne folytatni, de lényegesebb, hogy különböző terülteken különböző fajok érzik jól magukat, így a potenciális vegetációnak megfelelő fajok alkalmazása célszerű, amit a kitettség, a vízellátottság, a talajadottságok és számos környezeti paraméter együttesen határoz meg. Ezért a legegyszerűbb és génmegőrzési szempontból is a legjobb megoldás, amennyiben a helyben megtalálható őshonos fajok egyedeitől gyűjtünk szaporítóanyagot, azok magját vetjük el vagy magoncait telepítjük.

Környezetszennyező növények

A városökológiába történő környezetmérnöki beavatkozások előtt tehát fontos tudni, hogy a fák mely fajtái a legkedvezőbbek a kívánt hatások eléréséhez, és mely fajok kerülendőek, esetleg melyek okozhatnak újabb problémákat. Számos tájidegen, inváziós növényfaj átalakíthatja a talajt, allergiát okozhat, vagy egyszerűen csak teret vesz el a jobb környezetjavító funkciójú fajoktól. Például egyes fajok másként párologtatnak, szaporítóanyagukkal megfertőzik a talajt, vagy szárazságstressz hatására káros anyagokat juttatnak a levegőbe.

Azokról a növényfajokról, amelyek telepítését mellőzni kell, terjedésüket meg kell akadályozni, listát találhatunk itt és itt. Az ellenük történő beavatkozást számos szakirodalom segíti, pl. Az Özönnövények visszaszorításának gyakorlati tapasztalatai.

Tervezés és kivitelezés

A potenciálisan káros hatások közé tartozik, a telepítésre javasolható fajoknál is tapasztalható, megnövekedett vízigény, a metszésből származó szerves hulladékok kezelése, a gyökerek által a járdákban és egyéb burkolatokban okozott esetleges károk, a lombkorona elektromos vezetékekre és egyéb infrastruktúrára, háztetőkre történő terjeszkedése. Ezért fontos a megfelelő növények kiválasztása mellett a telepítés gondos tervezése is. Míg a nyugati országokban és Észak-Amerikában erre geolokációt és adottságokat figyelembevevő weboldalak és szoftverek állnak rendelkezésre, Magyarországon ebben általában a helyi önkormányzat természetvédelmi, környezetvédelmi, illetve a településképi rendelete, valamint az illetékes nemzeti park igazgatósága nyújt támpontot.

A fák telepítésével és fenntartásával járó elsődleges költségek (beszerzés, ültetés és a folyamatos karbantartás, metszés, kártevő- és betegségellenőrzés, öntözés), illetve az egyéb felmerülő költségek minden esetben alulmaradnak a városi fák előnyeihez és a megtakarításokhoz képest. Öt észak-amerikai nagyvárosban lefolytatott vizsgálatból kiderült, hogy az összes ráfordításnak legalább kétszerese, de inkább háromszorosa a vegetáció segítségével elért üzemeltetésbeli megtakarítás.

Zöldterületek és rekreációs lehetőségek

A Budapest agglomerációjában található települések szerkezeti változásait vizsgálva szembetűnő, hogy számos helyen radikálisan lecsökkent a külterületek aránya, illetve a belterületi zöldterület aránya. A profitorientált szerveződés miatt sokszor háttérbe szorul a tudatos településszervezés, a közérdek. Ezért nagyon lényeges a városfejlesztési tervben, helyi építési szabályzatokban és önkormányzati rendeletekben szabályozni a jövőben végbemenő beépítést, az egészséges lakókörnyezetek fennmaradása érdekében. A zöldterületek arányának csökkenése elégedetlenséget vált ki a lakosság körében, ezért az ilyen besorolású területeket érdemes az igények és rendeltetés alapján a következő kategóriákban és funkcionalitás szerint fenntartani:

A közparkok reprezentációs és közösségi életet szolgáló helyek. Olyan impozáns terek, amelyek fontos elemei a város identitásának, sok esetben a műemlékek is ezek köré a közösségi terek köré csoportosulnak. Kulturális tevékenységek, találkozók színterei. A bejutás és áthaladás nem korlátozott, kényelmi funkciók biztosítottak (padok, stb.), emléktárgyakat, műalkotásokat igen, ugyanakkor játszótéri és egyéb játékokat, valamint más sport és rekreációs célú objektumokat nem javasolt telepíteni ezekre a terekre.

Ezzel szemben a kisgyermekes játszóterek olyan kerítéssel és gyerekzáras kapukkal védett, belátható közparkok, ahol biztonságos kültéri játékok kerülnek elhelyezésre. Ezeket a játszótereket a konfliktusok elkerülése érdekében érdemes a nagyobb gyerekek szórakozását biztosító pályáktól és objektumoktól mentesen, ugyanakkor a szülők kényelmét, illetve testmozgását elősegítő berendezésekkel megtervezni. A háziállatok jelenléte és járműforgalom kerítésen belül kerülendő, ugyanakkor az árnyas fák egészséges környezetet biztosítanak.

Korunk egyik legnagyobb településtervezési kihívása, hogy szükségessé váltak olyan zöldterületek, amelyek a nagyobb gyermekek szabadságérzetét és szórakozását biztosítják. Nem tartalmaznak értékes közvagyont, amiben kárt lehet tenni, ráadásul elég nagy kiterjedésűek ahhoz, hogy ne kelljen korlátozni a fiatalokat a szórakozásukban a környező lakóingatlanok védelmében (így csendháborítás, fényszennyezés is kevésbé jelentkezhet). Ezeken a szórakozóhelyektől, attrakcióktól és sportlétesítményektől jól elkülönülő helyszíneken érdemes lehet időről időre alacsony értékű objektumokat (biztonságossá tett roncsok, esőház, kis értékű padok stb.) elhelyezni. Természetesen figyelni kell a közbiztonsági vonatkozású tényezőkre, ugyanakkor alacsonyabb a kockázat, mintha a fiatalok távoli településeken kényszerülnek eltölteni minden idejüket.

Ezekre a rekreációs területekre a régi grund jellegű elhagyatott telkek, földutak, nagy kiterjedésű rétek és legelők, roncstelepek és építési területek megfogyatkozása miatt van szükség. Forrás: Bakó Gábor

Napjainkban a felhagyott telek a főváros vonzáskörzetében olyan értéket képvisel, hogy nem maradhat kihasználatlanul. Így nem állnak rendelkezésre azok a legálisan és illegálisan igénybevett helyszínek, amelyek lehetővé tették a tíz év feletti gyermekek szórakozását, elvonulását, kapcsolatépítési és energiák levezetésére összpontosuló tevékenységét a korábbi generációk esetében. A gazdasági szemlélet mentén tervezett szűk utcák és a kisgyermekes játszóterek minderre alkalmatlanok. Nem csak a fiatalok beszédstílusa és cselekedetei zavarják a kisgyermekeket és szüleiket, de a más korosztályhoz tartozó közönség jelenléte sem teszi lehetővé, hogy a tinédzserek kibontakozzanak. Ennek szélsőséges tünetei a rongálás, a konfliktusok, illetve állandósult tünete a kihalt utcák és, az hogy a fiatalok szinte minden esetben a fővárosba járnak szórakozni az agglomerációból. A problémát nem mérsékeli szórakozóhelyek mesterséges fenntartása, azaz a piaci alapon nem rentábilis létesítmények önkormányzati támogatása. Az ilyen létesítmények akkor működnek majd önfenntartó módon, amennyiben az alapprobléma megoldódik, azaz a település nem csupán alvóhelyként, de élettérként is funkcionál. A probléma gyökere tehát a település szövetében, a túlhasznosított élettérben keresendő.

Konkrét példa Budapest déli agglomerációjában

Számos példát említhetnénk ahol hasonló konfliktusok jelentkeznek. Az ilyen alvó városok tipikus példája a Csepel-szigeti Halásztelek, ahol szükséges volna olyan "életterek" kialakítása, amelyeken a fiatalok szabadidejüket indokolatlan korlátok és túlzott felügyelet nélkül is eltölthetik. Itt égető probléma a játszóterek leválasztása a fiatalok számára kialakított terekről, sportlétesítményekről. Tetten érhető, ahogyan a település fejlődésének elsődleges gátjává vált a zöldterületek hiánya. A légszennyezettségi mutatók, a kihalt utcák, és a közlekedési dugók mértéke mind a beépítés és a terület túlhasználatára vezethetők vissza. Ez talán mérsékelhető olyan elszeparált telkek kialakításával, amelyeken ugyan a gyep gondozása, de legalábbis az allergén növények távoltartása a közterheket növeli, ugyanakkor nincsenek értékes berendezések, amelyekben komoly anyagi kár okozható. Természetközeli állapotú (őshonos vegetációval borított, mérsékelt bolygatású) erdő és gyepterületek fenntartásával a levegőminőségi paraméterek további romlása megfékezhető volna. Ezek a területek segítenek megőrizni a térség állat és növényvilágát is. Bár a karbantartásuk (öntözés, gyomtalanítás) közfeladat, létük meghatározó a levegőtisztaság és porviharok megelőzése, illetve a településkép szempontjából.

Halásztelek körül a főváros és az agglomerációs települések levegőjét jelenleg három egybefüggő természetközeli állapotú terület puffereli:

• A halásztelki vízbázis a Duna partján, amely az országos védettségnek köszönheti fennmaradását
• A tököli repülőtéren található ősgyep és egyéb gyepterületek, amelyek levegőjavító kapacitása a kis- és sportgépes repülőtér funkció fennmaradásáig biztosított
• A Szigetszentmiklós és Halásztelek belterületei között található, javarészt Szigetszentmiklóshoz tartozó mezőgazdasági területek és mezővédő erdősávok

Ezek a területek akkor is elfogadható levegőminőséget szolgáltatnak a településen, amikor a Duna túlsó partján, Nagytétényben a szmogtérkép káros értékeket mutat. Várhatóan megváltoznak az elkövetkező tizenöt év folyamán, ami rohamos levegőtisztasági problémákhoz vezet a túlnépesedett és kiélezett forgalmi problémákkal küzdő városban. A három fő környezetvédelmi puffer terület közül egynek az elvesztése is a város minőségének radikális visszaesését jelenti, így a további fejlesztési tervekben biztosítani kell ezt kompenzáló zöldfelületek létrehozását. Ilyen lehet például a vízmű területtől keletre, a gáttól nyugatra található, jelenleg parlagon hagyott, illetve mezőgazdasági területként funkcionáló területek visszaerdősítése az adott tengerszintfeletti magasság, talaj és környezeti viszonyoknak megfelelő potenciális vegetációval, azaz kocsányos tölgy (Quercus robur) dominanciájú, rezervátum és rekreációs célú erdőültetvénnyel. Hasonló erdősítés hajtható végre a szigetszentmiklósi ipari-logisztikai területnek kijelölt, Halásztelket keletről határoló terület szélére, mintegy leválasztva Halásztelket a leendő ipari területről. A tölgyes sáv előtt, a II. Rákóczi Ferenc úton platánsor határozhatná meg a településképet a jelenlegi gazos, inváziós növényfajoktól burjánzó határvonal helyett. A repülőtér olyan irányú továbbfejlesztésével, ami a környékbeli települések gazdasági helyzetét javítja, az értékes gyepterületek is megőrizhetők.

A Budapestet övező települések frissen beépült területeire nem jut elég zöldterület, amely pufferelhetné az antropogén hatásokat (a szerző felvétele, újépítésű lakóingatlanok Halásztelek északi részén) Forrás: Bakó Gábor

A Budapestet övező települések általában hasonló problémákkal küzdenek. A tájátalakítás felelőssége tehát meghatározó. Napjainkban dől el, hogy milyen életszínvonalon lakhatunk majd például a közép- magyarországi régióban.

Szerző: Bakó Gábor

Az eredeti cikk a National Geographic oldalán olvasható