Politikai okai lehetnek az ukrán egyházak közötti háborúnak

Az ortodox egyház egységét egy újabb nemzeti egyház elismerése teszi próbára Ukrajnában. A moszkvai patriarchátus hevesen tiltakozik az egyoldalú döntés ellen. A szakadár ukrán egyházat azért sem ismerik el, mert szerintük Petro Porosenko volt ukrán elnök kampányeszközként használta a választás előtt. Az Origo utánajárt a konfliktus okainak, politikai és vallási hátterének.

Ukrajna 1991-ben kiáltotta ki függetlenségét. A következő évben, egy ukrán pátriárka, Filaret új ortodox egyházat alapított, amit sokáig egyetlen ortodox egyház sem ismert el, szakadár szervezetként tartották számon. Az ortodox világ, azt az ukrán egyházat tekintette legitimnek, amely bár nem rendelkezik autokefál (független) státusszal, azonban teljes autonómiát élvez, hierarchikusan alárendelve a moszkvai patriarchának.

Kádár Iván atya Fotó: Hirling Bálint - Origo

Kádár Iván atya, a Radonyezsi Szent Szergij orosz ortodox egyházközösség parókusának elmondása szerint az utolsó tényleges egyházszakadás 1054-ben történt, a mostani nem tekinthető annak. A Majdan téri forradalom után került újra napirendre az önálló egyház létrehozásának terve, ehhez a politikai vezetés megadott minden segítséget, politikai projektként kezelve az egyház belső ügyeit. Az erőfeszítések nem voltak hiábavalók, 2019. január 5-én I. Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárka átadta az autokefáliáról rendelkező bullát Epifanijnak, a szakadár ukrán ortodox egyház fejének.

Konstantinápoly rendelkezése ellenére az ortodox világ egyáltalán nem egységes a kérdésben. Az orosz ortodox egyház, amely a legnépesebb, mintegy 150 millió hívővel rendelkezik, nem ismeri el a kijevi patriarchátus létrejöttét. A moszkvai patriarchátus megszakította minden kapcsolatát Konstantinápollyal, tiltakozásul az egyoldalú döntés ellen.

Nem szakadt ketté az egyház, csak párhuzamosan működik egymás mellett a kanonikus ukrán ortodox egyház és egy szakadár struktúra, amit nemrég Konstantinápoly elismert

Az új egyház elismerését elutasítók azt nehezményezik, hogy a döntésben politikai indokok játszották a főszerepet, az elnökválasztási kampányban használták fel az egyház ügyeit, amihez a konstantinápolyi patriarcha is segítséget nyújtott. Ennek pedig egyértelműen az egyetemes egyház és a hívek látták kárát.

Fotó: Hirling Bálint - Origo

A politikának, illetve némely politikai vezetőknek kétségtelenül nagy szerepe volt a történetben. Petro Porosenko kampányának kiemelt eleme volt, miszerint az ő diplomáciai sikere az önálló ukrán egyház létrejötte.

Kijevben óriási ünnepséget szerveztek a konstantinápolyi elismerés örömére, az emelkedett hangulat közepette többször elhangzott, hogy a függetlenség elnyerésében tett erőfeszítései jutalmaként Porosenko elnök biztosan a mennybe kerül majd.

Petro Porosenko volt ukrán elnök mennybemenetelét illetően gyökeresen eltér az orosz egyházi vezetők véleménye. Kirill orosz patriarcha az ortodox karácsonyi misén, a szakadár egyház patriarchátussá emelése kapcsán kijelentette, hogy a világortodoxia megosztásának kísérlete zajlik:

Nagy bűn az ortodox egyház külső erők által kezdeményezett megosztása Ukrajnában. Az egységes egyház magának az Úrnak az akarata, és nagy bűnt vesznek magukra mindazok, akik emberi ambíciók érdekében, vagy külső erők által ösztönözve, lerombolják az egyház egységét

Iván atya elmondása szerint az ukrán ortodox egyház, moszkvai joghatóság alatt álló egyház, azonban teljes az autonómiája, minden szabadsággal rendelkezik. Az orosz egyház nem avatkozik bele az ukrán egyház életébe, eddig is ukrán nemzetiségű papokat szenteltek, ukrán püspökei voltak Ukrajnának, anyagilag is független, csak lelki kötelék köti Moszkvához. Az ukrán ortodox egyház metropolitája a moszkvai szent szinódus állandó tagja, befolyással van az orosz patriarchátus döntéseire. A szent szinódus azonban nem szabályozza az ukrán egyház belső életét.

Az autokefál státusz megszerzése egy egyházjogi folyamat, kanonikus útja van annak, hogy valamelyik tagja a nagy egésznek külön egyházzá váljon.

A moszkvai patriarchátus készséget mutatott, hogy megadja a teljes függetlenséget, azonban az egyházi jog szerinti eljárás alapján. Nem szerették volna, hogy az egyház ügyei a politika játékszerévé váljanak. A moszkvai patriarchátus azt kérte, hogy a jelenlegi konfliktussal terhelt időben, amikor olyan nehéz a két állam viszonya, halasszák el a döntést. Az ukrán politikai vezetés azonban abban volt érdekelt, hogy felélessze az ellentéteket, hogy egy újabb Moszkva-ellenes frontvonalat nyisson.

Porosenko, a korábbi ukrán elnök személyesen utazott Konstantinápolyba, hogy a patriarchánál lobbizzon a vitatott legitimitású egyház elismerése érdekében. Az ukrán lakosságon belül azonban a hívek 70 százaléka még mindig a kanonikus egyház tagja maradt.

A konstantinápolyi patriarchátuson kívül az ortodox egyház döntő része nem ismeri el a szakadár egyházat, ahogy a szentségeket sem, amiket a szakadárok szolgáltatnak.

Fotó: Hirling Bálint - Origo

„A kanonikus rend, az egyház egyetemessége lett megbontva. A szakadár struktúra egészségtelen mértékben nemzeti színezetű, ez nem lenne feltétlenül rossz, az egyháznak kötelessége támogatni a nemzetet. De az egyháznak mindig kell legyen egy békítő szerepe, nem szabad uszító legyen, más népekkel, más vallásokkal szemben. A szakadár struktúra azonban kifejezetten oroszellenes, politizáló egyház. Fontos lenne, hogy az egyházban ne kerüljön előtérbe a nacionalizmus, az egyházon belül nem lehet nemzetiségi megosztás, az egyház nem lehet csak nemzeti, krisztusi kell, hogy legyen. Az orosz ortodox egyház is soknemzetiségű, az egyházhoz tartozás nem morzsolja fel a nemzetiségi hovatartozásokat." – mondta el Iván atya.

Iván atya Fotó: Hirling Bálint - Origo

Iván atya szerint a szerb vagy a román egyházhoz hasonlóan, az ukrán népet is megilleti az a jog, hogy különálló egyháza legyen, ezt senki nem vonja kétségbe.

Azonban az ukrán nemzeti egyházat a kanonikus egyház képviseli. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy a napi imádság része az apostoli hitvallás, amely szerint „hiszek az egy, szent egyetemes egyházban". Nem a nemzeti egyházban, hanem az egyetemesben, az egyetemesség egy nagyon fontos eleme az egyháznak. A nemzet jelentősége természetesen nagy, de az egyház egyetemessége ezen felül van. Minden egyház központja Krisztus, a spirituális élet. Gyakorlatilag mindegy, milyen nyelven szólítjuk meg az Urat, fontos, hogy legyen élő hitünk, és az élő hitből nem szabad politikát kovácsolni, az torzulásokat idéz elő - véli Kádár Iván atya.

Iván atya abban látja a mostani probléma gyökerét, hogy a politikusok, akik sosem gyakorolták hitüket, nem értik az egyház lényegét, pusztán fel akarják használni azt. Az ukrán és az orosz politikai elitet teljesen a régi rendszerből toborozták, a tegnapi kommunisták a ma demokratikus jelöltjei.

Sokan az előző rendszerben üldözték az egyházat, most pedig egyházfiaknak akarnak mutatkozni, ez egy kelet-európai örökség, a térség keresztje.

Iván atya emlékeztetett arra is, hogy valamikor Filaret, a szakadár egyház alapítója, kijevi metropolitaként az oroszországi szent szinódus vezető tagja volt. Az 1970-80-as években még ellenezte az ukrán egyház önállóságát, a függetlenség kikiáltása után hirtelen változtatta meg véleményét. Sokak szerint ez egyszerű köpönyegforgatás volt, mindig arra az oldalra állt, ahova megérte állni, az sem volt sosem titok, hogy együttműködött a kommunistákkal. A szakadár egyház megalapítása után azonban az ortodox egyház kitagadta őt és követőit.

Iván atya szerint az önálló ukrán patriarchátus létrehozásának egyházpolitikai okai is vannak.

Az ortodox egyházban nincs pápa, a konstantinápolyi patriarchának éppen akkora karizmája és hatalma van, mint a többi patriarchának, csupán tiszteletbeli elsőbbséget élvez. Most úgy tűnik, hogy a keleti pápaság létrehozásának irányába tettek egy újabb lépést.

„Keleten nincs pápa, vannak autokefál egyházak, ezeket vezetik a patriarchák és ők alkotnak egy egységet. 1924 óta a konstantinápolyi pátriárkák arra törekszenek, hogy létrehozzanak egy keleti pápaságot. Az ukrán szakadárok elismerése egy lépés ebben a törekvésben. A függetlenség elnyerésének az ára éppen az önállóság volt. A szakadár struktúrának, amelynek megadták az autokefalitást, nincs akkora önállósága, mint az ukrán ortodox egyháznak, függőségi viszonyban van Konstantinápollyal."

Iván atya azt szeretné, ha az egyházi élet nem engedelmeskedne a politikai konjunktúrának. Véleménye szerint az egyháznak a békét kell elősegítenie, nem szabad részese lennie a konfliktusoknak. A helyzetet az ukrán ortodox egyház esetében sem tartja reménytelennek, Iván atya szerint a konfliktus ellenére van valamiféle párbeszéd.

Biztos vagyok benne, hogy megoldódik ez a helyzet, Isten vigyáz az egyházra, azonban az ukrán népre nagy felelősség hárul abban, hogy ne hagyja magát a politikusaitól félrevezetni, és minél előbb békességben helyreálljon az egység.

Az ukrán állam elvileg garantálta, hogy megvédi az ortodox egyház biztonságát, a gyakorlat azonban egészen mást mutat. A fogadkozások ellenére számtalan erőszakos eset történt az elmúlt időszakban. Több esetben templomfoglalásokra is sor került, amelyekhez segítséget nyújtanak a helyi önkormányzatok is.

A Ternopil megyei Hnezdicsne községben rendőrök és ismeretlen egyenruhás fiatalok bántalmazták a kanonikus ukrán ortodox egyház papját. A szakadár egyház hívei meg akarták akadályozni, hogy a moszkvai patriarchátushoz tartozó pap megtartsa az Istentiszteletet, a helyi hívek ezt templomfoglalásként értékelték, és a segítségére siettek. A különleges rendőri alakulat kiérkezése után a hatóságok a szakadár egyház hívei mellé álltak, a gyülekezet vezetőjét bántalmazni, a híveket lökdösni kezdték.

Az egyházi sajtószolgálat közlése szerint az esetet megelőzően aktivisták falugyűlést hívtak össze, ahol a jelenlévők egy része arra szavazott, hogy csatlakozzanak a szakadár egyházhoz. Az egyházközség azonban úgy határozott, hogy maradnak a hivatalos egyházon belül. A rendőrség szűkszavúan annyit közölt az eset kapcsán, hogy a két egyház hívei között lökdösődéssé fajult konfliktus alakult ki az istentiszteletek időpontjairól.

Az erőszak Kárpátaljára is átterjedt, templomokat foglaltak el, és az azokban szolgáló papokat leszámolással fenyegetik az egyik szélsőséges ukrán nacionalista szervezet tagjai. A Huszt környéki lelkészt azért kezdték zaklatni, mert nem hajlandó átállni a szakadár egyházba. A meggyőzés érdekében fia elrablásával fenyegetik. Az egyházi kerületben népszavazást rendeztek a hovatartozás eldöntésére. A helyieket megfélemlítéssel és fenyegetéssel akarták rávenni, hogy szakítsanak a moszkvai patriarchátussal.

A moszkvai patriarchátushoz hű ortodox egyház, barisivkai püspök, az ENSZ, az Európai Unió és az EBESZ képviselőihez fordult az emberi jogok tömeges megsértése miatt, a vallási konfliktusok súlyosbodásának veszélyére figyelmeztetve.

Kárpátalján az ortodox egyház szinte kivétel nélkül a moszkvai patriarchátus része maradt, azonban riasztó hírek erről a vidékről is érkeznek. Kárpátalja kapcsán meg kell említeni, hogy nem az ortodox egyház vitája az egyetlen egyházi törésvonal Ukrajnában. A volt lengyel területeken, Galíciában, jellemzően a görögkatolikus egyház a meghatározó. Ezen a területen sokkal erősebb az ukrán öntudat, mint az ország más részein, ez az egyházi életre is hatással van. A Szovjetunió szétesése után újjá alakult görögkatolikus egyház kimondottan oroszellenes és szélsőségesen ukrán érzelmű. Ukrajnában azonban két görögkatolikus egyház van, a kárpátaljai, amelynek központja Ungváron van, illetve a lembergi székhelyű galíciai. Ezek az egyházak nem ellenségesek egymással, illetve mindkettő hivatalosan elismert.

Kárpátalján etnikai szempontból vegyes a görögkatolikus népesség, a magyarok között is számos görögkatolikus hívő található, akik saját magyar esperesi kerülettel is rendelkeznek. A magyar görögkatolikus papok jelentős része Nyíregyházán végezte a papi szemináriumot. A kárpátaljai görögkatolikus egyház jelenleg független, püspöke egy Szlovákiából Kárpátaljara helyezett jezsuita pap.

Kárpátalján sosem volt jellemző a vallásközi békétlenség, sok vallási felekezet él egymás mellett problémamentesen évszázadok óta. A békéhez szokott görögkatolikus egyházat nem lenne szerencsés egy nagyon ukrán érzelmű galíciai egyház alá beszervezni. A kárpátaljai ukrán nemzetiségű görögkatolikusok java sem akar a lembergi érsekség alá tartozni. Azonban félő, hogy a politika a jövőben ezt a helyzetet is kihasználja.